Amikor várost nézünk, mindig megbeszéljük a gyerekekkel, hogy lesznek olyan múzeumok, amelyeket esetleg nem fognak annyira érdekesnek találni, mint a kifejezetten nekik kinézett gyerekprogramokat. De legyenek kitartóak, mert ha már itt vagyunk, ezt látni kell, és ha mást nem, azt meg fogják belőle jegyezni, hogy majd amikor nagyok lesznek, ide érdemes visszajönni.

Legutóbb a barcelonai Picasso Múzeum időkorlát nélküli bejárását kellett így felvezetni, mert nem gondoltam előre, hogy ők is ennyire élvezni fogják. Ezt a gesztust később a múzeum shopban bőkezűen megjutalmaztuk, egyszer talán majd mesélek azokról a szellemes, gyerekeknek való dolgokról, amelyeket ott lehet kapni. Lám, ha kreatív, egy múzeum is minimum duplázni tudja a forgalmát a shopban (magyarul: bót). De most valami másról írok.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2016/05/05 11:43

 

indul-a-bakterház-költözünk

Valahányszor lepereg előttem a Bélyegző Expressz tavalyi évének filmje, nehéz eldöntenem, hogy kalandfilm volt-e vagy pornófilm. Kaptunk is rá annyi Oscart, mint Leonardo DiCaprio.

Annyi minden történt, hogy meg se kísérlem elmesélni. A lényeg, hogy elképesztő mennyiségű munka és tárgyalás után 2016. február 1-jével elköltözünk, és új helyen, hatalmas technikai bázissal és rengeteg forradalmi új lehetőséggel várjuk a vevőket. Ha csak annyit mondok, hogy februártól eddig elképzelhetetlen mennyiségű bélyegzőt fogunk tudni gyártani még a mostaninál is gyorsabban, mindemellett óriási méretű cégtáblákat is el tudunk majd készíteni, és egy-két apró kivételtől eltekintve gyakorlatilag mindenféle anyagra tudunk majd lézerrel gravírozni, és a többi újdonság még meglepetés, akkor bátran mondhatom, hogy megérte ez az egy év kemény munka.

Azok kedvéért, akiket a részletek nem érdekelnek, gyorsan megadom az új címünket, azoknak pedig, akik többre is kíváncsiak, a továbbiakban el is mesélem, mit, miért és hogyan csináltunk.

A Bélyegző Expressz új címe tehát 2016. február 1. után:

1164 Budapest, Cziráki utca 26.

És akkor jöjjenek a miértek, a hogyanok és az érdekesebb részletek!


Írta: belyegzoexpressz  @ 2016/01/27 15:34

Soha nem értettem, férfiember hogy kerülhet olyan helyzetbe, hogy meg kell húzni egy csavart, vagy el kell vágni egy madzagot, ki kell nyitni egy üveget (praktikusan alkoholtartalmút), villanyt kell szerelni, és le kell csupaszítani egy vezetéket, csúzli ágast kéne vágni a gyereknek, ő meg áll bután, mert nincs mivel. Kellene mindjük mellé egy Matula bácsi, aki minden ilyen helyzetben odadörmögné: "Ja fiam, akinek nincs bicskája..."

svájci-bicska

A múltkor az iskolából hazafelé a gyerekem azt mondta, hogy éhes. Lehettem volna szigorú, hogy "ki kell bírni hazáig", de amilyen ebédet kapnak a közétkeztetésben, attól egy köztörvényes bűnöző szíve is ellágyulna.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2015/12/09 09:00

Sok vastag toll sok sorsot ír, sok könyvbe sok nevet,
kövér pecsétet ütnek rá különböző kezek.
Még azt sem mondod, hé, itt vagyok, vagy azt, hogy mi újság,
még meg se éltél egy napot, s már kapsz egy cédulát.

Hány cédula egy élet?

(Presser - Adamis: Hány cédula egy élet)

Sokan állítják, hogy egy kihalófélben lévő iparág termékével foglalkozom. Erre én mindig azt szoktam mondani, hogy a bélyegzőnek lassú halála lesz. És nem a bürokrácia fogja életben tartani, sem pedig az, hogy kötelező (hiszen már legalább 25 éve nem az!), hanem az, hogy praktikus.

Különben is: az ember élete pecsétes iratok halmaza. Persze, ha az ember kezében kalapács van, mindent szögnek néz. De ha nekem nem hisz, nézze meg ezt a pár perces videót. Ugye, hogy igazat mondtam?


Írta: belyegzoexpressz  @ 2015/12/08 11:55

A történet az idén nyáron esett meg a családi nyaralásunk első napján. Jobban mondva napfelkelte előtt.

A gyerekeket éjfélkor keltettük. Mi le se feküdtünk, mert hajnali 2-re már a reptéren kellett lennünk, mivel 4-kor indul a gép. Rendes légitársaság ilyenkor nem repül, de az utazási irodák szerződött charterei mindenre képesek. A jó oldalát néztük: már reggel ott leszünk a tengernél.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2015/05/05 16:56

25 évvel ezelőtt még volt két poénom, amit bármikor el tudtam sütni, mindig telibe talált, és népszerű is voltam vele. Az egyik az volt, hogy tetszőleges méretű és összetételű társaságban azt kértem, hogy mondok három kategóriát, és mindenki jegyezze meg az első dolgot, ami az eszébe jut. Én pedig 90% biztonsággal meg fogom mondani, mi volt az. Először mindenki gondoljon egy színre - megvan? -, aztán egy gyümölcsre, és ha ez is megvan, akkor egy költőre.

Akkor mondom a válaszokat: a szín a piros, a gyümölcs az alma, a költő Petőfi.

Ez 25 éve még 100-ból százszor bejött. Mára annyit változott a világ, hogy nincs is kifejezetten jellemző válasz. Hatalmas a szórás, nincs jellemző szín, nincs jellemző gyümölcs, költőt meg jó, ha tud mondani valaki.

A másik poén, irodalmi jellegű volt, és ez is 100-ból százszor ült. Amikor én voltam gimnazista, mindenki tanulta Pilinszky Négysorosát. Annyira népszerű volt, hogy még a Hobo Blues Band is belecsempészte a Vadászat c. albumába. Igaz, hogy akkor egy tantestületben dolgoztam, de valahányszor valaki égve hagyta a folyosón a villanyt, csak annyit mondtam: "Ma ontják véremet." Erre röhögés, mert azonnal leesett, hogy le kell kapcsolni a lámpát.

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Ma már meg se próbálom elsütni ezt a poént. És az élet ennél sokkal kegyetlenebb.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2015/03/05 00:21

Bármit is tegyek a "Beatles utáni" időben, a gyászbeszédemnek így kell kezdődnie: "John Lennon, ex-Beatle..."

(John Lennon)

Az idén tizennyolcadik évemet taposom a bélyegzős szakmában. Aki akkor született, amikor először üzletszerűleg bélyegzőt fogtam a kezembe, ma már büntethető. Míg én ezeket a kütyüket szórtam szét a világban, csecsemők nőttek fel, és akár több nyelvvizsgát is szereztek, pár év múlva pedig már diplomáznak. Velük egy csomó minden történt, míg velem látszólag csak annyi, hogy bélyegzőket adtam-vettem.

18 év után - ebből 15 a Bélyegző Expressz élén - itt az ideje elmesélni, hogy kerülök ide. Elmondom dióhéjban.

Kókuszdióra kell gondolni.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2015/01/22 17:51

Nem vagyunk egy tévézős család, a zenei tehetségkutatókból pedig már több, mint eleget láttunk. Ennek ellenére a gyerekeim még mindig találnak valami ellenállhatatlant az X-Faktorban, így szombatonként nézik. Bár engem hidegen hagy, annyit szoktam kérni a kisfiamtól, hogy szóljon, amikor jönnek az ufók (így hívjuk a Tha Shudrast). Ezt az egy produkciót mindig megnézem.

Elképesztően jól bánnak a hangszereikkel, nagyon értenek a hatásokhoz mind zeneileg, mind az egész összképben, nagyon következetesen ragaszkodnak az elég eredeti sztorijukhoz (a történet szerint egy másik bolygóról jöttek), és nagyon ügyelnek arra is, hogy egyetlen pillanatra se essenek ki ebből a szerepből. A nap 24 órájában azoknak látszanak, aminek mondják magukat, amit lehet szeretni vagy nem szeretni, de a Beatlesnek például egyszer nagyon bejött. Az egész, amit művelnek a színpadon, valami új, merész, nagyon szabad dolog. Egyszerűbben mondva: tetszik, na, és szeretem, amikor valakinek pont annyira csúszik a kuplungja, amennyire kell.

Na de nem a zenei ízlésemről szeretnék értekezni.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2014/11/19 10:38

Egy házasság akkor lesz boldog, ha férj és feleség meg tud egyezni abban, hogy alulról vagy fölülről adagolós legyen a vécépapírtartó, és hátulról vagy középről nyomják a fogkrémet. A világ elviselhetősége vagy elviselhetetlensége többnyire apró dolgokon múlik. Mint azt a mai példa is mutatja majd.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2014/03/18 01:26

Nem, a kérdés most nem az, hogy ez itt egy következmények nélküli ország-e. Ha választási ciklusonként egyszer minimum egy évig jobb dolgunk sincs, mint azon lelkendezni, hogy ugyanazokat a politikusokat cserélgetjük más-más márkanevek alatt, ha ettől reméljük a sorsunk jobbra fordulását, és ha azt hisszük, hogy ezért érdemes élni, akkor persze igen. De most egyáltalán nem erről akarok beszélni. A kérdés inkább az, hogy mi, akik ebben az országban élünk, vagyunk-e annyira bölcsek és alázatosak a mieink, az utódaink dolgaiban, mint Burkina Faso népe. No politika. Csak elmélkedjünk.

De előbb egy másik afrikai történet.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2014/01/30 01:04
Korábbi bejegyzések »