A Shakespeare drámákban az a nagyszerű, hogy már a szerző életében egyaránt szerette őket az irodalmat értő közönség és a kocsmák népe is. Úgy írta meg őket a Mester, hogy mindenki megtalálja a műben azt, ami neki érdekes.

Nekem ez ennyire nem megy jól, de azért teszek egy kísérletet arra, hogy a nomád cégvezetésről szóló sorozatot ugyanolyan érdeklődéssel kövesse az is, aki csak hatékonyabban szeretne dolgozni, és szívesen szervezné úgy az életét, hogy legyen hetente egy nap, amikor nem kell bejárnia, de azért ragaszkodna az irodájához, mint az, aki most azonnal kihajítaná az íróasztalát, és holnaptól egy vadászlesből vagy mindennap másik teaházból irányítaná a cégét.

Igyekszem megmutatni mindent, amit kipróbáltam és be is vált, aztán mindenki döntsön vérmérséklete szerint.

Azért a fanatikusoknak előre is üzenem: barátok leszünk! Nekik extra meglepetést tartogatok.

Minden vagyonunk visszabirtokol bennünket. Nekünk, cégvezetőknek az egyik legtöbb törődést igénylő tulajdonunk a vállalkozásunk. Van-e, aki kiszámolta már, mennyi idejét - az életének mekkora hányadát - fordította a vállalkozására? Visszahozta? Megérte?

Baj, ha ezt a kérdést csak azok teszik fel maguknak, akiknek nem megy a biznisz. Hogy mennyi egy cégvezető hatásfoka, magyarul, hogy mennyi befektetett energiából mennyi hasznot tud kipréselni, minden cég életében fontos tudni. Hiszen a vállalkozásunkért az életünkkel fizetünk. Véges napjaink számából nem mindegy, hogy mennyit fordítunk arra, hogy menjen a cég, amelyet azért alapítottunk, hogy... miért is? Bingó! Azért, hogy jobbá tegye az életünket.

A legfontosabb kérdés tehát ez: mit adunk cserébe azért, hogy a boldogulásunkat egy fontos napon egy cég alapításán keresztül képzeltük el?

Nézzük, mit is!

Nem vagyok felszabadító. 
Felszabadítók nincsenek.
Az emberek szabadítják fel önmagukat.

(E. Che Guevara)

Hetek, lassan hónapok óta háborgok és dühöngök, amiért bármerre fordulok, panaszok, jelszavak és féligazságok ömlenek mindenhonnan. A "mi lesz velünk" és a "mit csinálnak ezek ott fenn" megalázkodó kérdései. Ez és más semmi.

Semmi.

Mindig gyűlöltem a vertikális politikai modellt. Mármint azt, amelyik úgy képzeli, hogy vagyunk mi - a jelentéktelen kis hangyák a fűszálak alatt -, meg vannak ők ott fenn. És majd ők megmondják, majd ők gondoskodnak rólunk, majd ők elvállalják. Nekünk nincs felelősségünk. Időnként választunk, de persze mindig kiderül, hogy bennünket, kérem, megvezettek. De könnyű nekik, ők nagyok, mi itt kicsik vagyunk.

Aki elfogadja ezt a modellt, az mindig lent lesz. És mindig becsapva érzi majd magát.

Gyűlölöm az emberi tehetetlenséget.

Az idén szándékosan maradtam ki a karácsonyi zavarkeltésből. Egyszerűen azért, mert rájöttem: ha engem is idegesít, ahogy minden elektronikus csatornából árad az előre programozott, ál-személyes merrikriszmössz, akkor ezt valószínűleg mások is unják már. Ezért nem kerestem semmiféle ürügyet arra, hogy karácsonykor spontán, mintegy meglepetésszerűen odakérezkedjek a postafiókjába.

De most belerévedek a varázsgömbbe, és jól megmondom, mi fog történni 2012-ben. A Bélyegző Expresszel - és az Ön cégével.

A családom megbocsátó türelemmel viseli, hogy bárhol járunk, bármit csinálunk, amint meglátok valami eredeti ötletet, azonnal le kell fényképeznem. És ami veszélyesebb: azonnal arról kezdek beszélni, hogy ez miért zseniális.

A mai bejegyzés rekord rövidségű lesz.

Három magyarországi példa, mindegyik kisvállalkozásoktól.

Egy merész, egy brutális és egy végtelenül szellemes.

Közös tulajdonságuk, hogy mindhárom feledhetetlen.

Az tegye fel a kezét, aki az elmúlt hetekben nem azon rágta a körmét, hogy mi lesz a görögökkel, meg mi lesz az olaszokkal, meddig emelkedik még az euró és a svájci frank, és marad-e az Európai Unió, vagy szétesik. És persze azon, hogy ebből mennyi trutyi potyog a mi nyakunkba.

Senki?

Oké. Akkor mindenre figyeltünk, csak arra nem, amivel épp foglalkoznunk kellene. Mert amíg az ilyen témájú híreket figyeltük kocsiban, munkahelyen, az interneten, addig se nem dolgoztunk rendesen, se nem koncentráltunk a teendőinkre, se nem tanultunk semmi újat, amit esetleg használni lehetne egy ilyen helyzetben.

Homer Simpson, amikor sör-virsli versenyre készült, és Bart, a fia megkérdezte tőle, hogy megnyeri-e, így válaszolt:

- Fiam, ha sportversenyen indulsz, nem az számít, hogy megnyered-e vagy sem, hanem az, hogy mennyire rúgsz be.

Na, ebben momentán jól állunk. De lehet, hogy van, aki ennél többre vágyik.

Nekik gyűjtöttem össze egy-két ötletet.

Egy cím, de két történet. Mindkettő a héten ütött szíven, és mivel ez is, az is átlóg a magánszférámból a közügyek halmazába, úgy döntöttem, befűzöm az ánégyest.

A történetek közös tulajdonsága, hogy mindkettő egy-egy ebéddel kapcsolatos ártalmatlan előkészület közben kopogtatott - mit kopogtatott? döngetett - be magánszférám ajtaján.

Bosszúból közüggyé emelem, hátha valaki profitál belőle.

2011. október 22-én, reggel 6 óra és éjfél között a Trodat Austria nagyobb karbantartást végez a Bélyegző Expressz webáruházán. Ezért előfordulhat, hogy az áruház részben vagy egészben nem lesz elérhető.

Amennyiben Ön a karbantartás ideje alatt szeretne bélyegzőt rendelni, és nem éri el a webáruházat, kérem, küldjön egy e-mailt a belyegzo@belyegzoexpressz.hu e-mail címre. Megrendelését a szokott időben, késedelem nélkül szállítjuk!

Tudom, hogy minden karbantartás kellemetlenségekkel jár - ezért is időzítettük ezt a mostanit is hétvégére. A munka az Ön érdekében is történik: az új frissítések kényelmesebbé és gyorsabbá teszik a webáruház használatát.

Szíves türelmét köszönöm!

Egy őszi estén történt a kilencvenes évek elején. Akkoriban még magyar szakos egyetemista voltam — mára ez már nem látszik rajtam —, ennek megfelelően épp lengyelekkel kocsmáztunk. Az orosz nyelv erősen pidzsinizált változatát használva beszélgettünk, és soha nem felejtem el, amikor a lengyel srác a sokadik kör után megkérdezte:

— LGT jeszty?

— Nyet.

— Illés jeszty?

— Nyet.

— Omega jeszty?

— Nyet.

— Vengrija nyet — mondta mély együttérzéssel, és a nyakamba borult, ahogy csak lengyelek és magyarok tudnak egymás nyakába borulni, ha igazi nagy baj van. Együtt gyászoltunk ott félig üres borospoharak és hagymás zsíros kenyerek fölött.

Korábban – még májusban – írtam arról, hogy miért és miként érdemes a bélyegző lenyomatát egy QR-kóddal is kiegészíteni. A mi ügyfeleink már tavasz óta olyan számlát kapnak, amelyet QR-kóddal kiegészített bélyegzővel hitelesítünk, és jól mérhető a hatása.

Mivel CRM rendszert használunk, és ebbe minden vevőnkről minden fontos tudnivaló bekerül, a statisztikákból jól látjuk, hogy hogyan változik a visszajáró ügyfelek aránya. Márpedig a számok azt mutatják, hogy amióta a számlára QR-kódos bélyegzőt nyomunk, amelyet egy átlagos okostelefonnal beszkennelve azonnal bekerülünk az ügyfelünk telefonkönyvébe telefonszámostul, honlapostul, mindenestül, bizony könnyebben találnak vissza hozzánk.

Ha nem mérném, nem hinném.

De mérem.

Kevés olyan nagy előny van a bizniszben, mint amikor az ember első a vevője fejében. Ennél csak az lehet nagyobb előny, ha a maga szakterületéről ő az első – vagy az egyetlen – az ügyfél telefonkönyvében és címtárában.

Ilyenkor derül ki, hogy a névjegykártyát már rég nem úgy kellene használnunk, ahogy használjuk, hanem egészen másképp.