…, mint egy hosszú utazás pihenőhelyek nélkül.
Rég hallottam, de akkor jól megjegyeztem ezt a mondást. És mindig eszembe jut, amikor a céljaimról elmélkedem.
Figyelem, közhely következik, de nagyon igaz: a halálos ágyán senki sem arra gondol, hogy még mennyi időt kellett volna a munkahelyen tölteni. Kicsit több, mint két éve találkoztam ilyen megközelítésből ezzel a kérdéssel.
Motorral tartottam hazafelé, és egy BMW szemből, a záróvonalat átlépve elém hajtott. Frontálisan ütköztünk. Repültem 12 métert. Már az ütközéskor biztos voltam benne, hogy ez a halál pillanata. A levegőben én sem azon gondolkoztam, hogy még mennyi időt kellett volna a munkámmal tölteni. A fontos dolgok peregtek végig előttem, éspedig pillanatok alatt.
Túléltem, innen is köszönöm az orvosoknak, akik összeraktak, azoknak, akik segítségemre voltak, amikor újra járni tanultam. Tudom, hogy mindaz, ami azóta történt, jutalomjáték. Sőt, azt is tudom, hogy ez az egész egy nagy jutalomjáték, és rosszul használjuk az időt – ami születésünk óta folyton fogy -, ha nem helyesen élünk.
Időnk túlnyomó részében azért dolgozunk, hogy megszerezzük mindazt, aminek felhasználásával majd holnap is dolgozhatunk. (Gondolja meg: nem ezt tesszük?) Ha így van, akkor rosszul használjuk az életünket. Ennél többet kell tennünk.
A munka csak eszköz, hogy megszerezzük életünk kellékeit. Ha a végén nem akarunk csalódni – vagy már útközben megkeseredetten élni -, meg kell értenünk, hogy a cél nem ezeknek a kellékeknek a megszerzése, hanem az, hogy ezekkel a kellékekkel – vagy ezek nélkül – megéljük azt, amiért megszülettünk.
Amikor az ember megérti, hogy a cél nem az eszköz – a kellékek – megszerzése, hirtelen azt is megérti, hogy alig van valamink. Azt is, hogy majdhogynem egyformán szegények – vagy gazdagok: ki hogy érzi – vagyunk.
Mindenkinek annyi van, amennyire vissza tud majd emlékezni az utolsó pillanatban (ez a pillanat egyébként nagyon hosszú – tudom, átéltem).
Na, ezért vannak az ünnepek (is).
És persze előtte végigpörögjük az ünnep előtti utolsó heteket, dupla sebességgel dolgozunk, utána rohanunk beszerezni az ajándékokat (kellékgyűjtés). Nem helytelen ez, csak akkor van baj, ha ezek után csak berogyunk a karácsonyfa alá. És ha az ünnepet arra használjuk, hogy kipihenjük azt, hogy készültünk rá.
Tessék szépen ünnepelni!
Sakkozni a nagypapával, fényképeket nézegetni a nagyival, játszani a gyerekekkel, nagyokat aludni, lelkiismeret-furdalás nélkül enni a süteményt – érezzük már jól magunkat, hiszen ezért (is) élünk!
Aztán, ha ez a módszer beválik, akkor ki lehet terjeszteni az évi egy Karácsonyt az év többi hétvégéjére is. Fenyő meg ajándékok nélkül is. Séta, kirándulás, lustulás, sakk a nyagapapával, beszélgetés a nagyival, játék a gyerekkel…
A Karácsony nagyon jó találmány – miért ne használnánk egész évben?
Tényleg, miért ne?
Nagyon boldog Karácsonyt és ilyesféle új esztendőt kívánok Önnek és Szeretteinek!
Horváth Attila
Bélyegző Expressz
Minőségi bélyegzők, expressz gyorsasággal, garanciával!
1163 Budapest, Cziráki utca 26-32., Főépület, 1. emelet 115.
Telefon: 06 (1) 411 1212
Telefax: 06 (1) 411 1313
Nyitva tartás: (munkanapokon) 10 és 17 óra között
www.belyegzoexpressz.hu
Pár hónapja határoztuk el, hogy minden egyes héten egy napot elkirándulunk valahova. Semmi komoly csak valami környező város, séta, egy vacsora stb. (Mivel Debrecenből indulunk a lehetőségek végesek..)
Végül csak a karácsony előtti pár hétben sikerült megvalósítani, de a lényeg az, hogy kellenek a kikapcsolódások, nemcsak feltöltenek, de élvezni is kell a munka gyümölcsét, nemde?
Na, azért Debrecen és környékén van mit megnézni, lehet sétálni, és igen jó helyeken lehet vacsorázni. (Ezt arra írtam, hogy szerinted a lehetőségek végesek. No, azért vannak. De még mennyire!)
Az pedig nagyon igaz, hogy nem a jövedelmünktől gazdagszunk, hanem attól, amire használjuk – a bevételünket és az időnket.
Nem arra gyűjtünk, hogy egyszer nagyon szép temetésünk legyen, hanem arra, hogy lássunk, megéljünk dolgokat, pihenjünk, olvassunk – tulajdonképpen arra gyűjtünk, hogy az egyre fogyó időnkből minél többet visszavásárolhassunk magunknak.
Aki ezt nem ismeri fel időben, szegényen hal meg – bár lehet, hogy vaskos bankszámlája van.
Van egy eldugott bejegyzésem a „régi
bélyegző” topicban. Vajon megtalálja-e valaki?
Addig is amíg előkerül Boldog Új Évet Kívánok!
Boldog új évet, kedves Holmes! (És boldog új évet mindenkinek!)
Bizony, hogy megtaláltam a bejegyzést, és már rég válaszoltam is rá. Már csak a történetet várom.
Erről a topikról van szó? http://www.belyegzoexpressz.hu/blog/?p=43
Horváth Attila
Attila
így utólag is nagyon boldog új évet kívánok. Amit leírtál meglepő egy ilyen üzleti blogban, de nagyon találó.
Kívánom hogy mindenki tanuljon meg ünnepelni.
Üdv
Kedves Attila!
Akkor már csak az a kérdésem, hogy ki fogja olvasni a sztorit, ha nem lesz szem előtt. Természetesen megtisztelő nekem az is, ha Te elolvasod, de ha lehetőséget adnál rá, hogy más is megtekinthesse, nem tiltakoznék ellene. 🙂
Kedves Holmes!
Remélem, találunk valamilyen technikai megoldást, és újból látható lesz az a topik. Tudod, az a helyzet, hogy a régi bejegyzések egy idő után nem a főoldalon látszanak, hanem az archívumban. Szerintem ezen nem lesz könnyű segíteni, mert ez egy ilyen struktúra, de valahogy majd csak felhívjuk Rád a figyelmet!
Horváth Attila
Kedves Attila!
Bocs, de úgy látszik túldimenzionáltam a dolgot, és túl exhibicionistára sikerült a hozzászólásom. Nem az volt a célom, hogy magamra felhívjam a figyelmet.
A „palettát” szerettem volna színesíteni, de – tényleg ne értsd félre – de ha ez a rész technikailag nem olvasható, akkor ez nem fog sikerülni.
Neked persze szívesen megírom, de – gondolom – Te is azt szeretnéd ha a blogodat elsősorban mások olvasnák. De ha rosszul gondolom, semmi gond, mert akkor én vagyok vakvágányon.
Megkésve kívánok Boldog Új Évet!
Üdvözlettel: Holmes
Kedves Holmes!
Sajnos az a bejegyzés – tán nem volt jól időzítve – nem kapott túl nagy érdeklődést. Már az elején megadtam egy végső határidőt – azt messze meghaladtuk már, és a topik el is tűnt. Utóbbi ráadásul automatikus – ezen nem tudok segíteni. Azt lehetne, hogy azt a témát, ami Rajtad kívül, úgy tűnik, sokak érdeklődésére nem tartott számot, újabb posttal előre tegyem.
De az olvasók – távolmaradásukkal – már szavaztak arról, hogy akarják-e ezt a témát. Ezért újbóli bejegyzéssel nem próbálkoznék.
Sajnálom, hogy akkor érkeztél, amikor az a téma épp kifáradt. Remélem, a többi olvasnivaló között is találsz olyat, amire érdemes válaszolnod – ha végül úgy döntesz, hogy ott nem teszed közzé a történeted.
Köszönöm a jókívánságokat, én is szerencsés új esztendőt kívánok!
Horváth Attila