Bélyegzőt rendelni nem is olyan egyszerű, mint elsőre gondolnánk. Hiszen nem mindegy, milyen célra kell, hogy gyakran vagy ritkán használják, kell-e számítani arra, hogy valaki megpróbálja hamisítani. Szóval sok kérdés felmerülhet.

Nem is mindenki tudja, hogy pontosan mekkora pecsétre is van szüksége, gyakran még azt sem, mit kell ráírni.

Lehet, hogy Ön sem.

Ez így természetes. Hiszen Önnek élete során alig néhányszor kell bélyegzőt rendelnie. Miért kellene mindent tudnia róla? Semmi oka rá, hogy ezzel foglalkozzon. Ráér akkor gondolni erre, amikor éppen bélyegzőt kell készíttetnie. Na de akkor kitől kérdezi meg?

Itt az ideje, hogy valaki válaszoljon Önnek!

Hogyan rendeljen tehát bélyegzőt?

Erre kap választ alig több, mint 2x1 percben!

Milyen egy motivált munkaerő? Ilyen: a cég vezetője és/vagy a cég ügyfelei szállítják a problémát, a motivált munkatárs pedig a lehető leggyorsaban és a legjobban megoldja azokat, és közben még örül is, pedig nem hülye. (Vagyis nem azért örül, mert még hisz a mesékben, hanem mert oka van rá, hogy örüljön a cég sikerének, mert az neki is siker.) Van ilyen? Természetesen van --- az én kollégáim is ilyenek. Egyrészt azért, mert jó szakemberek és egyben nagyszerű emberek is, másrészt azért, mert sikerült érdekeltté tennem őket abban, hogy a lehető legkevesebb hibával és a lehető leggyorsabban dolgozzanak. Vagyis ami nekem jó, az nekik is jó. (Ne keressen más megoldást --- az nem motiváció, legfeljebb megfélemlítés.) Két segítőtársam ebben a Jómunkásember és a Népellenség.

Emlékszem, amikor gyerekkoromban anyukám házi tojáslikőrt készített. Elment a patikába, vett 2 deci tiszta szeszt --- amire azt mondanám ma, hogy olyan sok fokos, hogy az már derékszög ---, majd elkészítette a tojás sárgájából, tejszínből és ki tudja még, hányféle anyagból azt, amitől végül is az egész tojáslikőr lett. Jóval hígabb és nem utolsósorban ízletesebb, mint a patikából hazahozott kilencvenvalahány fokos szesz. (Ne ragadjunk le annál az elhanyagolható részletnél, hogy férfiember nem iszik likőrt --- régen történt, és a lényeg most az íz.) Mi köze ennek az Időforrás szemináriumhoz?

Miért dolgozunk? Mire gyűjtjük a pénzt? Mik a céljaink? Vannak céljaink? Az időgazdálkodást valahol ott szúrjuk el, hogy nem tűzünk ki célokat --- vagy nem jól ---, így aztán nem tudjuk meghatározni azt sem, hogy merre haladjunk. Ön például tudja, hogyan akar élni öt év múlva? Nem? Pedig ha nem tudja, ha nem tűzte ki a célt, akkor nem is fog odaérni. Nem ott lesz öt év múlva, hanem máshol. Mert nem tudatosan arra veszi az irányt.

Napi betevő adag stresszünk jó részéért mi magunk vagyunk felelősek. Gondolja csak végig, mi okozza a legtöbb feszültséget. Fogadok, hogy az egyik stresszforrás az, hogy fejben kell tartania, mit is kell még elintézni. A másik stresszforrás pedig az állandóan nyakába zúduló új feladatok sora. Ráadásul ezek a teendők természetesen nem rendszerben potyognak, hanem mint a konkáv síkidomok a tetrisz játékban a tízes pályán. Egy jól működő rendszer nélkül ez még akkor is embert próbáló feladat, ha Ön fegyelmezett. Ha pedig olyan fegyelmezetlen, mint én, akkor már most keressen magának egy jó szanatóriumot. Vagy egy fegyelmezett rendszert fegyelmezetlen embereknek.

Eleget törtük-zúztuk a bélyegzőket - ideje egy kicsit pihenni, és valami komolyabbal foglalkozni. Bélyegzőt azért gyártunk, és Ön is azért használja, mert segíti az Ön munkáját. Ha régebb óta olvasóm, akkor már megszokta, hogy ezen a blogon a bélyegzőkről szóló információkon kívül igyekszem minél gyakrabban hasznos cégvezetési tanácsokat is adni, hiszen ügyfeleim túlnyomó része cégtulajdonos, vagy komoly szerepet vállal egy cég irányításában. Most is olyan témát válaszottam, amely nagyon sok elfoglalt embert érdekelhet. Márpedig egy cégvezető általában elfoglalt --- de legalább is sok teendője van. Akinek napi 24 óra nem mindig elég, nagyon fogja szeretni a most következő, 4 részből álló sorozatot. Az időről lesz szó.