Aki emlékszik A tizedes meg a többiek című kiváló magyar filmre, biztosan kívülről fújja azt a mondatot, hogy "az oroszok a spájzban vannak". Most úgy néz ki, hogy a spájz van az oroszoknál --- már amennyiben az ember a gázkészleteket a spájzban tartja. És hatékonyabban használják a csapot, mint a hidegháborús akciófilmek főtisztjei az atomrakéták start gombját. Egyszerre leckéztetik Európát és buktatják meg a nem kifejezetten oroszpárti ukrán állami vezetést. Mindezek közben az oroszok mossák kezeiket.
És ha elég ügyesek, akkor azzal az Európával fogják elárultatni az ukránokat, amelyik a narancsos forradalmat éltette. Ha Európának lenne lelkiismerete --- bár már 1956-ban sem volt ---, a gázválság megoldását komoly erkölcsi válság követné. De nem fogja, mert a világ ilyen.
Ne ijedjen meg, eszemben sincs politizálni, csak mivel a gázmizéria körüli tárgyalás- és színjátéksorozat tárgyalástechnikai szempontból egy vállalkozás számára is elképesztően érdekes tanulságokkal szolgál, ennek apropóján megosztom Önnel néhány gondolatom.
Ha a dolog nem érintene mind morálisan, mind fizikailag, akár zseniálisnak is nevezhetném az orosz módszert. Megjegyzem, az ukránok is ügyesen tologatják a sakktáblán megmaradt figuráikat, és őket sem igazán érdekli Európa.
Az egész felfordulásban Európa a leggyengébb játékos. Ez figyelemre méltó.
Azért az sem semmi, hogy a szovjetekről --- tudom, a Szovjetúnió közigazgatásilag megszűnt, de ez csak annyit változtat a dolgok állásán, mint amikor átcímkézik a lejárt élelmiszert ----, szóval kevés nemzet mondhatja el magáról, hogy tárgyalási modellt neveztek el róla. Sőt, a Szovjetúnióról nevezték el a lehetséges tárgyalási modellek 30%-át.
Merthogy alapvetően három ilyen modell van.
Nézzük, melyek ezek, mikor érdemes alkalmazni őket, melyiket érdemes alkalmazni, és hogyan készülhet fel rájuk a tárgyalóasztal egyik vagy másik oldalán.