Minden év elején, a szokásos évi áremelést követő egy-két hónapon belül lemorzsolódik egy vagy két szerződött partnerem. Nyilván nem vagyok ezzel egyedül — ez az áremeléssel együtt jár.
Hosszú évek statisztikája mutatja, hogy soha nem a legtöbbet vásároló, a legpontosabban fizető vásárlók mennek el. Közös vonásuk, hogy már az áremelést megelőzően előfordulnak számlafizetési problémák, akadoznak a megrendelések. További közös vonásuk szokott lenni, hogy amikor egyszer csak nem rendelnek már, még hagynak maguk után egy kis számlatartozást.
Ismerős a dolog?
Lehet, hogy Önnek is ugyanazt szokták mondani?
Mindjárt kiderül. Elmondom, nálunk mi a szokásos elköszönő szöveg.
Aztán vidámabb vizekre evezünk.
A lemez egyik oldala – a sötét oldal
"Helló, csak azért hívlak, mert holnaptól nem tőletek rendelünk. Találtunk egy céget, akinél most akciósak a bélyegzőházak, és sokkal olcsóbb a komplett bélyegző, mint nálatok. És bélyegzőgumit már 600.- forintért is csinálnak, számla nélkül lehet nettó is. Tudod, itt nem olyan gazdagok az emberek, mint nálatok Pesten, jobban meg kell nézni, mennyiért adjuk a bélyegzőt. De nem megyünk el egészen, a bonyolult grafikájú bélyegzőket ezután is nálatok csináltatjuk, mert azt itt nem tudják elkészíteni."
Ezt búgta a fülembe telefonon egy női hang úgy egy hónapja.
Természetesen nem marasztaltam a céget. Aki menni akar, hadd menjen. Nettó hatszázért, számla nélkül, miért ne?
Ilyen helyzetben azért érdemes feltenni néhány kérdést. Én is ezt tettem. Megkérdeztem az alábbiakat.
- Ugye a lejárt számláitokat lassan átutaljátok? Megértő voltam, amikor azt mondtátok, hogy a nehéz gazdasági helyzet, de a továbbiakban nem szeretném egy versenytársam vevőjét kamatmentes kölcsönnel támogatni. Szóval, ugye, gondoltatok rá, hogy illene utalni a lejárt számlákat?
- A hatszáz forintos csodagumi készítője ezért a pénzért (számla nélkül, persze) házhoz is szállítja a bélyegzőgumit? Mert nekem csak a kiszállításértt 1500-at számláznak, mert ez az ára, főleg innen az ország túlsó végébe. Tudod, futárszolgálat, benzinár…
- Bélyegzőt, úgy tudom, az vesz, akinek cége van. Valóban akkora a baj, hogy a cégek felétek már nem tudnak megfinanszírozni egy örök garanciás Trodat bélyegzőt, csak valami csempészárut 600.- forintos (számla nélküli) bélyegzőgumival? Na de akkor miért tart valaki céget, ha ilyen szegény?
- És végül egy kérés. Bár nagyon megtisztel, hogy az igazi kihívást jelentő munkákat hozzánk küldenétek, tekintve, hogy a nettó 600.- forintos szakember nem ért hozzá, de hadd javasoljam, hogy ezeket a megrendeléseket is oldjátok meg nélkülünk. Nem kiszúrásképpen mondom, hanem csupán azért, mert nem szeretném más olcsó és vacak szolgáltatását azzal jobbá tenni, hogy én tömködöm be rajta a lyukakat. Sok sikert kívánok!
Végül megkérdeztem, elmondjam-e, szerintem miért nincs pénzük az embereknek arra feléjük.
Érdekelte, hát elmondtam.
Azért, mert 600.- forintért dolgoznak, számla nélkül. Ebből se nem adóznak, se nem gazdagodnak. Ez az összeg nem fedezi a rendes alapanyag árát sem, bérleti díjat még feketén sem, benzinből még a szőkített gázolaj árát sem. Mégis ennyiért adnak valamit — bármit —, amiben anyag van és emberi munka. Ha sokan vállalkoznak így felétek, akkor ti is, ők is éhen fogtok halni.
Ha így döntöttetek, az természetesen magánügy, de ebben az esetben tényleg kérem, hogy mielőbb utaljatok, mert különben nagyon fájna nekem ez az éhhalál.
A lemez másik oldala – a napos oldal
És akkor egy pozitív példa, sajnos kivételesen nem hazai.
Doubravszky Gyuri nem egyszer mondta már nekem, hogy ebből az országból időnként el kell menni, hogy az ember lássa külföldön, hogy az emberek nem felejtettek el mosolyogni, derűsen élni. Nyilván itthon sem, csak itthon ez nem mindig látszik. Ilyenkor jólesik egy kis séta.
Nincs ebben a gondolatban semmi hazafiatlan, csupán arra világít rá, hogy ha nagyon lehúz a hazai környezet, a depresszív elvegyülés helyett egy kicsit ki kell mozdulni, és hozni kell egy kis fényt valami külföldi importból. Ennyivel tartozunk önmagunknak és embertársainknak is.
Elmentem tehát egy kis fényért.
Nem is mentem messzire, csak ide a Monarchia túlsó végébe, egy kis sítúrára.
Mit láttam a válságból a hófödte csúcsokon?
Igen, vannak jelei annak, hogy visszaesett a fogyasztás. Míg korábban egy sípályán minden felvonó alján és majdnem minden pálya középső szakaszán volt egy-egy Hütte (Csehszlovákiában edződött sítársak kedvéért hostinyec, magyarul lacikonyha és korcsmafogadó), és jó 10 perces sorokat kellett állni, ha enni vagy inni támadt kedve az embernek, most ez merőben megváltozott.
Sokkal kevesebb ilyen beülős hely működik, sorban állás nincs, ámde ezek a helyek mind szebbek, jobbak, mint a korábbiak. A választék ugyanolyan, az árak magasabbak. (Nem akarnak hősi halált halni az ügyfelekért — nem is ez a dolguk.)
Csak a legjobbak maradtak versenyben
Semmi fapadosság. Az eddiginél is kedvesebb kiszolgálás, még nagyobb tisztaság, még figyelmesebb személyzet.
Extra szolgáltatások
Például egy expressz síszerviz. Garantálják, hogy 5, de legkésőbb 10 percen belül hozzálátnak a sílécem teljes generáljához. Míg megiszom ugyanott egy kellemesen forró teát vagy egy sört, ők el is készülnek, és a lécet egy újabb szezonra felkészítve kapom vissza.
Egy kijelző mutatja, hány percet kell várni, míg a következő ügyfél sorra kerül.
Az ár nem lehúzós, de véletlenül sem nevezhető olcsónak. Viszont a szolgáltatás villámgyors, meggyőzően kommunikált, valóban az is, aminek mondják, a minőség pedig első osztályú.
Itthon a feléért bárhol elvállalják — na de ide azok jönnek, akik most látják be, hogy erre a szezonra nem készítették fel rendesen a lécüket. Felcsatoltak, csúsztak egyet, de valami nem volt az igazi. És most vagy végig így használják a lécüket, vagy beadják a lécet egy feledhető, ámde nem megalázó összegért a gyorsszervizbe, és amíg elkészül, isznak egy Jagertea-t, vagyis snapszos teát (a gyerekek forró csokoládét).
Márpedig vevők mindig vannak. Nem is kevesen.
Íme, ennyien mindig:
És miért?
Mert a szolgáltatás jó és gyors.
És udvarias. A vevő pedig többet nyer vele, mint amennyit elveszítene akkor, ha nem venné igénybe.
Mert anyira nem olcsó a sítúra, sem a síbérlet, hogy feleakkora élvezetért fizessük meg az árát.
Tanulság:
Aki különleges szolgáltatást nyújt magas színvonalon, és jól hirdeti magát, azt nem érinti a válság.
Tanulság 2:
Minél inkább "válság van", annál jobban felértékelődik az emberek ideje. Egyrészt azért, mert komoly ember munkaidőben komoly dolgokkal foglalkozik — és nem bóklászik, ha ügyeket kell intézni, hanem inkább megfizeti a gyorsaságot egy profinak —, másrészt mert az ilyen ember a szabad idejében is szeret igazán pihenni, és a kevés privát időt nem szeretné sorban állással, ügyintézéssel tölteni.
Az Ön cége milyen prémium szolgáltatással reagál a recesszióra?
Horváth Attila
Bélyegző Expressz
Minőségi bélyegzők, expressz gyorsasággal, garanciával!
1163 Budapest, Cziráki utca 26-32., Főépület, 1. emelet 115.
Telefon: 06 (1) 411 1212
Telefax: 06 (1) 411 1313
Nyitva tartás: (munkanapokon) 10 és 17 óra között
www.belyegzoexpressz.hu
nekem a napfényes oldal jobban tetszik Attila 🙂
A válság jól láthatóan rávilágít az olyan problémákra, melyek egyébként is jellemzően előfordulnak a magyar piacon. Bár ez azt is jelenthetné, hogy nem kerülgetheti egy cégvezető tovább az rendszeresen felmerülő problémák megoldását, de sajnos sokkal valószínűbb, hogy egy régi rossz módszerrel próbálja kezelni ezt a helyzetet is. Ugyebár ha kevesebb a vevő, akkor mondjuk leviszi az árait – majd kétségbeesve konstatálja, hogy milyen rossz a piaci helyzet. Hallottam olyan iparágról is, ahol ez ellen úgy tettek, hogy központilag emelték meg az árakat – de itt meg is álltak, mert nem indokolták semmivel. Maguk a viszonteladók is tanácstalanok voltak mit mondjanak, mert ugyebár szerintük ez nem volt helyes lépés válság idején. Node ennyit a sötét oldalról.
Mert szerencsére egyre többen képviselünk ettől eltérő szemléletet, és ennek köszönhetően egyre több pozitív példát is láthatunk magunk körül. Először meglepődtem, mikor egy cégvezető azt vallotta be nekem, hogy nyilván nehéz a helyzet, de ugyanakkor borzasztóan tanulságos és izgalmas ez a válság. Mennyivel konstruktívabb így tekinteni a kialakult állapotra!
Barna, ez a mondatod nagyon telibe talált: „nyilván nehéz a helyzet, de ugyanakkor borzasztóan tanulságos és izgalmas ez a válság”.
Mélyen egyetértek! Ahhoz nem kellett nagy tudás, hogy a kilencvenes évek elején, a hiánygazdaság kellős közepén valaki piacot szerezzen — elég volt jó helyen lenni jó időben.
A jelenlegi gazdasági környezetben sokkal kifinomultabb eszköztárra van szükség — na de a 90-es évek elején indult vállalkozóknak nagy része már köszöni, nem kér az új irányzatokból. (Tisztelet a kivételnek — a múlt szombaton pont láttam egy remek cáfolatot az előbbi kijelentésemre.) Nem akarnak tanulni, kísérletezni. Ők a piacvezető szerepükből szeretnének megélni — már aki piacvezető lett. Jórészt ők és az ő követőik képviselik az árengedményes vonalat. Ők ugyanis arra vannak kiképezve, amire az ő fénykorukban szocializálva volt a vásárlóközönség. És továbbra is erre szocializálnak. Van is egy réteg, amelyik erre vevő.
Csakhogy a multis világ is rájuk céloz, és a multik mindig is jobbak lesznek az árversenyben, mint a náluk kisebb vállalkozások. Így aki az árversenyes stratégiát választja, annyi piacot fog veszíteni — vagy megtartja ugyan a piacát, de elveszíti a létezéshez és a fejlődéshez szükséges profitját —, hogy később már nem fogja tudni megfinanszírozni azt a szolgáltatási színvonalat, amiért egy valóban fizetőképes piac pénzt adna.
És az már a vég.
Ez a válság dolog nagyon jól jön. Tényleg. Ez vízválasztó hatással lehet mindannyiunkra. Kicsit felráz és rávesz, hogy felelősebben gondolkozzunk. Aki felszínen akar maradni, sokkal jobban összekapja majd magát. És saját irányítása alá helyezi a sorsát. Ez lesz a napos oldaliak csapata.
A másik oldal viszont lesüllyedhet. Mit gondoltok, kiknek kell majd a hullákat eltakarítani? Mit gondoltok kiknek kell majd az elesetteket felemelni? Mit gondoltok kiknek kell majd elszenvedni mások vereségeit? Gondoljatok csak bele.
Nem azért kell segíteni másoknak, mert jófiúk vagy jókislányok akarunk lenni! Hanem azért, mert mi magunk jobban, emberhez méltóbban szeretnénk élni.
Ez saját meglátásom, hogy ti is ezt kövessétek el nem várhatom! üdvMy
A válságról és a bejegyzésről eszembe jutott egy jó példa a sötét oldalhoz. Egy nap nem volt időm főzni, ezért bementem egy kifőzdébe. Nem nézett ki túl menő helynek, de nem is volt a közelben más, és gondoltam megnézem. Délután egy volt, szerintem bőven ebédidő.
De az ételek 90%-a már elfogyott. Végül megvettem néhány maradékot. Aztán kidobtam. Ehetetlenül sós moslék ízű főzelék, és hal ízű olajban kisütött félig égett rántott hús. Hát tisztaság sem volt nagyon.
Nem vagyok benne biztos, hogy ajánlani fogom a helyet másoknak, és hogy bármikor is oda dugom az orrom még egyszer. Hiába, hogy „csak” 2000 Forint volt, de 100%-ban kidobott pénz. Akkor inkább a gyorskajáldák, műkaja ide vagy oda…
Ez a kifőzde is bizonyára a válságnak köszönheti, hogy nem túl sikeres.
És azt hiszem, ha tesztelnék a környéken még 5 hasonló helyet, hát lehet nem kockáztatom be.
De sajnos még működik a Wolf Gábor által olyan sokszor említett példa is az országban: „pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadunk el”
Még ismerek olyan boltot, ahol használják a táblát, még nem dobták ki!!!
Szóval Attila várjuk a további írásokat is!
Kedves Attila!
A sötét oldal dolgozik rendesen. A minap felhívott egy korábbi ügyfelem csak azért, hogy elmondja, hogy az új könyvelője szerint milyen borzasztó rossz munkát is végeztem. Hogy mit okozott vele? Hát rendkívül megörültem, hogy már nem fogunk együtt dolgozni!
És a napos oldal az, amikor új ügyfelek jönnek hozzám azért, mert az elégedettek továbbajánlottak. (Civil szervezetek könyvelésével és pályázatírással foglalkozom)
És hogy milyen plusz szolgáltatások? Semmilyen. Árat emeltem. Kedvesen, ügyesen. Mert tudják az ügyfeleim, hogy engem a lényeges pályázati határidők napján bármikor lehet hívni, mert az én célom az, hogy ők jól működjenek.
Ennyi. Az élet szép.
Nagyon tanulságos, érdekes ez az írás. Két ide illő jópofa mondás jutott eszembe ezzel kapcsolatban.
1./
„Hallottam errõl a recesszió dologról, de úgy döntöttem, nem veszek részt benne…”
Sam Walton, a Wal-Mart alapítója
2./
„Ha az árral próbálsz hatni, ha csökkented az áraidat, és diszkont árakat reklámozol, a vevõk legrosszabb fajtáját vonzod. Mert ezek a vevõk nem hûségesek, és könnyen elcsábítja õket bárki, aki alacsonyabb árat hirdet a tiédnél”
Jay Conrad Levinson
Attila!
Tudom, éppen nem erről szól a bejegyzés, de ha érdekel, tudok ajánlani futárt, aki olcsóbban szállít.
Nem 600-ért, de számlával, nyugi:)
Szia, Zsolti!
Köszönöm, hogy segíteni szeretnél, de semmiképpen nem szeretnék futárszolgálatot váltani.
Két futárcéggel dolgozom együtt. Az egyik a vidéki fuvarok specialistája, a másik a budapestieké. Egy év alatt összesen 2 alkalommal fordult elő — pedig van ám csomagunk rendesen —, hogy valami elkeveredett. Jelzett az ügyfél, jeleztünk a futárszolgálatnak, ők pedig azonnal intézkedtek. Mindkét esetben kisméretű csomag keveredett el, és mindkét alkalommal egy munkanapon belül megkerült, és megérkezett az eredeti címzetthez.
Ez egy ezreléknél is jóval kisebb hibaarány, és nagyon meggyőző problémakezelés. Miután mindent megoldottak, legalább háromszor is felhívtak, hogy elnézést kérjenek, és mindig megkérdezték, mivel tudnák jóvátenni a hibát. Természetesen nem kértem semmit, tudtam, hogy nem trehányságból történt.
Nincs az az összeg, amiért másik futárszolgálattal dolgoznék. A vevőim érdekében nem tehetem.
Kedves Attila!
Kifejezetten remek, optimista és pozitív az írás!:) Több ilyen kellene!
És mivel pozitív emberekkel szeretek együtt dolgozni megyek is és megnézem a bélyegző felhozatalt, mert éppen szükségem is van egy bélyegzőre:)))
Egyer jobban!
Réka