Ötösével érkeznek a Halloween-re időzített akciókról szóló hírlevelek. Ott tartunk, hogy sikerült üzleti eseménnyé tenni egy nem is létező --- nálunk nem létező --- ünnepet, még mielőtt gyökeret eresztett volna Magyarországon. (Remélem, szárba szökkenni nem fog.)

Semmi bajom azzal, ha gyerekek tököt vájnak, és közben mindenki vidám, nem vagyok kultúrnáci, és nem is akarok hiperkonzervatívnak tűnni, aki a halottak napi ünnep megcsúfolását látná a Halloween-ben. Egész egyszerűen szerintem ennek itt nincs gyökere, és az egész olyannyira bizniszlájk, hogy már-már veri a Valentin napot, amit szintén nagyon utálok. (Elnézést kérek mindkét esemény híveitől.)

Úgyhogy amíg mindenki ezerrel küldi a leveleket, hogy "a töklámpásban elfüstöltük az árainkat", meg "horror árak csak most", addig én adok Önnek pár olyan ötletet, amivel minden ilyen tömeghiszti nélkül fel tudja hívni a figyelmet a cégére.

Amikor úgy döntöttem, hogy a bélyegzőiparba igazolok, sikerült megtalálnom a világ egyik legunalmasabb termékét. Mindig is irigyeltem a parfümériákat és a női ruha üzleteket, a mobiltelefonokkal foglalkozó cégeket. A vevők mindig beleszeretnek valamibe, vágynak rá, és megveszik. Ha nem vágynak rá, akkor a jó kereskedő vágyat kelt.

Na de ki az, aki egy reggel arra ébred, hogy vágyik egy bélyegzőre?

Ehhez legalább olyan őrültnek kell lenni, mint ahhoz, hogy valaki arra vágyjon, hogy elmehessen egy okmányirodába elintézni az útlevelét. Csak egy útlevél legalább egy kellemes utazás élményéhez kapcsolható, a bélyegző meg mindig egy nyűg, nem?

Szóval szerintem a "Kinek van a legunalmasabb terméke?" versenyben magasan enyém az első hely.

De vannak itt is szép pillanatok. Mert vannak emberek, akik úgy gondolják, ha már muszáj bélyegzőt készíttetniük, bevetnek minden kreativitást.

Hadd mondjak néhány példát, hátha Önnek is segít, ha legközelebb bélyegzőt rendel!

Magyarország ismét a világ sajtójának címlapjain szerepel. Az elmúlt években ilyet vagy akkor értünk el, ha nálunk betegedett meg valamelyik világsztár kutyája, vagy akkor, amikor elég kár keletkezett emberéletben vagy tárgyi javakban ahhoz, hogy beszélni legyen érdemes rólunk.

Üdv tehát ismét a címlapon!