Ájm bekk

Szerző: | júl 18, 2011 | balaton, beach house, coke club, guy kawasaki | 2 hozzászólás

Ez a három hét nyaralás megint megtanított valamire.

Először is arra, hogy bizony nagyon jó dolog egyszerre, huzamosabb időre elutazni (ha van rá lehetőség), jobb, mint több kis részletben. Így az elején olyan, mintha soha nem lenne majd vége. Ha az ember közben nem kezdi el visszaszámlálni a napokat — korábban én félidőtől mindig ezzel szúrtam el magamnak –, akkor ez a végtelen szabadság érzés mindvégig megmarad, nincsenek mellé a szokásos melankolikus felhangok.

Az idén ebben nagyon jó voltam. És eztán ez így is lesz.

Végtelen szabadságomban felelőtlenül szemlélődhettem, jó dolgokat láthattam és olvashattam.

Ezekből hoztam néhány petárdadurranásnyit.

Coke Club, magyarul Beach House

Tudom, hogy a kóla káros, magam is jó pár kiló pluszt köszönhetek annak, hogy évekig napi 2 litert ittam belőle, de az vitathatatlan tény, hogy értenek hozzá, hogyan kell eladni. Tudják, hogy az egész semmit nem érne, ha a kóla körül nem volna valami jó kis fíling. Márpedig van, és ezt nyáron nagyon tudják fokozni.

A Coca Cola a siófoki Nagystrandra belapátolt tengerpartnyi hófehér homokkal és minden évben megújuló ötletekkel pont ezt az érzést tudja életre kelteni. Képzelje el azt a pillanatot, amikor este kilenckor belerúg egyet a még mindig meleg, hófehér homokba, lehuppan egy állítható támlájú rattan napozóágyra, mire egy hostess odalép, és hoz egy doboz jéghideg Coca Colát, csak úgy, ajándékba, majd egy pillanat múlva a napozóágy előtti hatalmas kivetítőn elkezdik játszani gyerekkora kedvenc filmjét (konkrétan itt most a Csillagok háborújáról beszélünk).

Azért az ember ilyenkor pont alkalmas lelkiállapotba kerül ahhoz, hogy zárójelbe tegyen mindent, amit megtanult arról, hogy a kóla hizlal, meg ezer más dolog miatt káros. Mert ugye kit érdekel ez most az egyszer?

Hiszen egyszer élünk, és ez már az.

Ha bárkinek lelkiismeret-furdalása lenne, hogy amíg ő a parton heverészik, másokkal éppen üvölt a főnökük a 38 fokos irodában, azok kedvéért elhelyeztek még egy plakátot a fehér homokban ezzel a felirattal:

"Téged mi tesz boldoggá? Bármi is az, csináld többször!"

Ezzel a transzparenssel még véletlenül sem a strandot szeretnék eladni.

Gyerekkoromban volt egy bizonyos fajta tornacipő, amit tornaórán hordtunk. Mindenkinek ilyen volt, mert csak ilyet lehetett kapni. Kínában készült, vékony volt a talpa, büdös a gumija. Akkor voltunk boldogok, amikor a szüleink már megengedhették maguknak, hogy Tisza cipőt (a tehetősebbek Adidasról is álmodhattak) vegyenek helyette.

Ma ugyanez a tornacipő már divatcikk, és a szegényebb gyerekeknek nem is kell szégyellni, hogy ilyet kell hordaniuk — mert most a tehetősebb gyerekek viselnek ilyet. Na, ezzel a plakáttal olyan tornacipőket adnak el. Illetve nem a terméket, hanem az életérzést.

Ha ezt megtanulja, és sikerrel alkalmazza, mindig sok vevője lesz. Ha nem, akkor kevés. Egyre kevesebb.

A kultúrában igenis van pénz

Mivel többször is volt rossz idő, a strandon kívül mást is láttunk. Így jutottunk el Tihanyba, a Levendula Házba.

A helytörténeti és geológiai jellegű kiállítások többnyire unalmasak. Na, ez egy ilyen, de egyáltalán nem unalmas. A kisfiamat alig lehetett kirángatni innen. A kiállítás ugyanis interaktív. Gombnyomásra földrengést lehet csinálni, át lehet kelni egy mocsáron, vulkánba lehet kukucskálni, és még tengernyi játékon keresztül lehet tanulni arról, hogy hogyan alakult ki a Balaton, Tihany és környéke, és hogy mi mindenre jó az itt sokak által termesztett levendula.

Az utóbbiról a múzeum kis üzletében is egy egész tanulmányra való adatot lehetne gyűjteni, ott ugyanis minden kapható, ami levendulából készül. Mézek, olajok, pálinka (!!!), illatszerek, oldatok, kispárnák — képtelenség mindent felsorolni. Semmi sem olcsó, noha nem is kifejezetten drága. Az árak a komfortzóna belső szélén. És mindig mindenki vesz valamit.

A ház büféjében levendula szirupos kávét is lehet kapni.

Más múzeumok is rengeteget tanulhatnának ebből.

Meg még valamiből.

A Levendula Ház alig 4-5 hete nyílt meg, amikor mi ott jártunk. Mégis annyian jöttek, hogy a parkoló mindig tele volt. Mi volt ennek a titka?

Keresztmarketing

Amikor megvettük a jegyet, kaptunk egy kis kuponfüzetet, amely kedvezményes belépésre jogosított a környék és a Balaton néhány más múzeumába és nemzeti parkjába. Minden helyről egy rövid oldalnyi leírás. És ezeken a helyeken is osztogattak ilyen füzeteket.

Ennyi. Így kell telt házat csinálni. Bonyolult? Nem.

Guy Kawasaki

A strandon a legjobb dolog a vízibicikli, meg az olvasás.

Tudtam, hogy a szabadságom után egy gigaprojekt vár rám, ezért jó ötletnek tűnt újra elolvasni Guy Kawasaki Szabályok forradalmároknak című könyvét.

Ez nálam azt jelenti, hogy brutálisan alá is húzom a fontos részeket.

Néhány ilyen részt megmutatok most Önnek is.

Kivel érdemes együtt dolgozni egy nagy projekten?

"Egy forradalmi team tagjaival kapcsolatban a két legfontosabb dolog a képesség és a szenvedély. Az iskolázottságuk szintje és a szakmai tapasztalatuk lényegtelen — azon mérnökök zömének, akik a Macintosh megtervezésében az úttörő munkát elvégezték, még főiskolai diplomájuk sem volt."

Megoldható?

"Ha egy megfelelő bizonyítványokkal rendelkező személy azt mondja, hogy valamit meg lehet csinálni, akkor az valószínűleg megvalósítható. Ha az illető kijelenti, hogy az adott dolgot nem lehet megcsinálni, attól az valószínűleg még ugyanúgy megvalósítható."

Az intuícióról

"Egy forradalmi termék megalkotásához fel kell használnod az intuíciódat is. Az embereknek közismerten gyenge oldaluk, hogy a jelenleg birtokolt termékek fejlesztésén túlmenően bármi egyéb igényt megfogalmazzanak. A piackutatás pedig szánalmas katalizátora a forradalmi termékek előállításának. Bármennyire is képtelennek hangzik, olykor meg kell 'hallanod', amit az emberek mondanának, ha több sütnivalójuk lenne."

A fókusz

"A túl nagy alaptőkével és túl kevés, való világban szerzett tapasztalattal rendelkező vállalatok hajlamosak képzeletbeli problémákat megoldani."

A forradalmárok és a piackutatás

"A vevők és a piackutatások a pocsék dolgoknak adnak megerősítést (például az Új Coca Colának), és szemétre dobják a jókat. Ha kiegészítendő kérdéseket teszel fel a vevőknek — mint például 'Ön mit szeretne?' vagy 'Ön mit használna szívesebben?' –, akkor garantálod a középszerűséget. Az emberek a nagy áttörés helyett a közhelyesre és a jól ismertre szavaznak, mert így kényelmesebb számukra."

Ez ma mind nem lenne

"Képzeld csak el, mit mondtak volna a vevők a Polaroidnak egy újmódi fényképezőgépről, amely harmincszor költségesebb, mint a Kodak Baby Brownie. Vagy mit válaszoltak volna a FedExnek egy olyan szállítási módszerrel kapcsolatos érdeklődésére, amely százötvenszer drágább a bélyegnél."

Kerékkötők

"Egy vállalat értékesítési személyzetének szeme előtt jellemzően az a rövid távú célkitűzés lebeg, hogy teljesítse az aktuális negyedévi kvótát. Az értékesítés rendszerint támogatni fogja a vevők azon kívánságait, hogy fejlesszék tovább a jelenlegi termékeket, és adják őket olcsóbban."

Mikor van készen?

"A terméked vagy szolgáltatásod akkor áll készen a szállításra, amikor olyan kimagasló új értékajánlatot ígér, amely a következő fejlődési fokra emeli a piacot."

Pályán maradni

"Építsd bele a termékedbe a felülvizsgálat és a továbbfejlesztés eszközeit!"

És végül…

"Fontosabb, milyen gyorsan haladsz előre, mint az, hogy meddig jutottál."

Ha még csak most megy nyaralni, akkor kellemes pihenést, ha most tér vissza, akkor kellemes bekapcsolódást kívánok!

2 hozzászólás

  1. Lacfi Ági

    Attila, jó sokat menj nyaralni, mert egyébként is magas röppályád mellett ilyenkor csúcsokat döngetsz! Remek, okos, élvezetes bejegyzés jó ötletekkel! Köszi!
    Wellkam bekk! 🙂

  2. Nagy Barna

    „Fontosabb, milyen gyorsan haladsz előre, mint az, hogy meddig jutottál.” – Na, ehhez hasonlót szoktam én is mondani, mikor megkérdezik, hogy egy kis cég is lehet-e sikeres. Aki komolyan gondolja, az amikor még garázsból csinálja, akkor is komolyan gondolja.