Minden vagyonunk visszabirtokol bennünket. Nekünk, cégvezetőknek az egyik legtöbb törődést igénylő tulajdonunk a vállalkozásunk. Van-e, aki kiszámolta már, mennyi idejét - az életének mekkora hányadát - fordította a vállalkozására? Visszahozta? Megérte?

Baj, ha ezt a kérdést csak azok teszik fel maguknak, akiknek nem megy a biznisz. Hogy mennyi egy cégvezető hatásfoka, magyarul, hogy mennyi befektetett energiából mennyi hasznot tud kipréselni, minden cég életében fontos tudni. Hiszen a vállalkozásunkért az életünkkel fizetünk. Véges napjaink számából nem mindegy, hogy mennyit fordítunk arra, hogy menjen a cég, amelyet azért alapítottunk, hogy... miért is? Bingó! Azért, hogy jobbá tegye az életünket.

A legfontosabb kérdés tehát ez: mit adunk cserébe azért, hogy a boldogulásunkat egy fontos napon egy cég alapításán keresztül képzeltük el?

Nézzük, mit is!


Írta: belyegzoexpressz  @ 2012/01/29 23:59
jan
20

Nem vagyok felszabadító. 
Felszabadítók nincsenek.
Az emberek szabadítják fel önmagukat.

(E. Che Guevara)

Hetek, lassan hónapok óta háborgok és dühöngök, amiért bármerre fordulok, panaszok, jelszavak és féligazságok ömlenek mindenhonnan. A "mi lesz velünk" és a "mit csinálnak ezek ott fenn" megalázkodó kérdései. Ez és más semmi.

Semmi.

Mindig gyűlöltem a vertikális politikai modellt. Mármint azt, amelyik úgy képzeli, hogy vagyunk mi - a jelentéktelen kis hangyák a fűszálak alatt -, meg vannak ők ott fenn. És majd ők megmondják, majd ők gondoskodnak rólunk, majd ők elvállalják. Nekünk nincs felelősségünk. Időnként választunk, de persze mindig kiderül, hogy bennünket, kérem, megvezettek. De könnyű nekik, ők nagyok, mi itt kicsik vagyunk.

Aki elfogadja ezt a modellt, az mindig lent lesz. És mindig becsapva érzi majd magát.

Gyűlölöm az emberi tehetetlenséget.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2012/01/20 01:51