Szeretem a vállalkozásomat. Büszke vagyok rá, és - noha megtanultam, hogy ez súlyos hiba -, mégis erős érzelmi szálakkal kötődöm hozzá. Pedig ezt tényleg nem szabad. Súlyos teher tud lenni egy ilyen érzelmi kötődés, amikor az ember kap egy jól hangzó ajánlatot. Egy ellenállhatatlannak tűnő összeget, amiért ki lehetne szállni, és örökre elfelejteni, hogy voltunk itt is.

Néha meg azt érzem, hogy a legszívesebben falhoz vágnám az egészet, mert a cégem egy olyan tulajdonom, ami súlyosabban birtokol vissza, mint bármi más. Végig sem merem gondolni, mennyi mindent dobtam félre érte az életem elmúlt 12 évében. Azaz éppen, hogy végig kell ezt néha gondolni, mert egyáltalán nem mindegy, mit és milyen határig dob el az ember valamiért.

Már rég rájöttem, hogy minden tulajdonunk azzal áll bosszút rajtunk, hogy megpróbál legalább annyit elvenni belőlünk, mint amennyit mi elvettünk e dolgok megszerzése által a világból. Ez a gondolat néha elborzaszt. Néha pedig megkönnyebbülök tőle.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2012/06/29 03:11

Egyetlen cég sem ott tart, ahol tartani szeretne. Minél nagyobb a különbség a tényleges és a megálmodott állapot között, annál nagyobb mentális energiát égetünk el a vállalkozásunk oltárán.

A dolog akkor válik kritikussá, amikor mindez krízishelyzetben történik: amikor gyorsan meg kellene, hogy változzon valami, különben baj lesz. Van ugyanis valami, ami miatt pont ilyenkor nem működik a kreatív énünk, pedig ebben a helyzetben mindennél nagyobb szükség volna rá. Ha ezt a valamit ki tudjuk kapcsolni, akkor nyertünk, ha nem, akkor baj lesz.

Hogy tudjuk, mit is kellene kikapcsolnunk, ahhoz előbb meg kell értenünk, hogyan működik a szomszédom macskája, akivel egyébként háborúban állok.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2012/06/20 08:42

Mindenekelőtt gyorsan szeretném leszögezni, hogy nem politikai állásfoglalást fog olvasni, hanem üzletit. És nem a taxisokról szeretnék véleményt alkotni, ők csak egy borzasztó rossz üzletpolitika állatorvosi lovai - ezért írok épp róluk. Meg azért, mert most épp aktuális. Tehát semmi bajom a taxisokkal, csak nagyon tanulságos a történet. És nem egyedülálló, csak - mivel ők mostanában szeretik feleleveníteni az 1990-es taxisblokád során szerzett élményeiket, és tüntetni járnak - jobban szem előtt van. Legalább közérthető.

Ha megértjük, mi a taxisok problémája, mi okozta (okozza), és hogyan szeretnének segíteni rajta, könnyen rátalálhatunk saját iparágunk problémáira is, és arra, hogy hogyan kell orvosolni azokat.

Azok számára, akik a krimiket is úgy olvassák, hogy odalapoznak a végére, elárulom: nem tüntetéssel - de azért érdemes elolvasni az egész írást.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2012/06/05 14:05