ápr
25

A fiam óvodás. Van érzéke az élethez, ezt mindig is tudtam. Szeret velünk jönni bevásárolni, mert tudja, hogy ott azért csurran-cseppen ez-az. Most valami olyat kért, amit nem akartunk megvenni. Mert azt azért ne szokja meg a gyerek, hogy a pénztárhoz menet meglátott Legót - bármilyen mini kiszerelés is - úgy tegyük be a kosárba, mint egy Túró Rudit. Persze nagyon ért az érzelmi húrok pengetéséhez, de mi is edzettek vagyunk már. Nem vettük meg. De mondtuk, hogy van zsebpénze, abból lehet.

Nem, nem - mondta. Mert a zsebpénz másik játékra kell. Így aztán a Lego maradt a polcon.

Jelenleg 250 forint az apanázs. Nagyjából egy éve vezettük be, hogy tanulja, mi az, hogy pénz. Nem költ ész nélkül, egy év alatt kétszer vásárolt, akkor is - gyerekszemmel - nagyobb dolgokat. Elég gyorsan kimatekozta, hogy kéne még több zsebpénz. Mert akkor jutna Legóra is, meg mindenféle cukorkákra. Márpedig emelés nincs. A pénz nem fán terem, mi is munkával keressük. Szépen elmagyaráztuk neki. Oké, akkor ő dolgozni akar.

Hát mit tudnál te dolgozni?

Hamar kisütötte, hogy 100 forintért lemossa a feleségem autóját. Meg másik 100-ért az enyémet is.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2013/04/25 01:25