Ma azért nincs a kezemben se láncfűrész, se villáskulcs, sem egyéb, hozzám illő szerszám, mert rájöttem, hogy valamit rosszul csinálok.

Azért szedtem szét, és azért fogom összerakni azt a biciklit, amit a múltkor láncfűrésszel megtámadtam - ha nem látta azt a részt, akkor sürgősen pótolja -, és azért írok olvashatatlanul hosszú blogbejegyzéseket arról, hogy mi módon is szabadulhatna ki az irodájából, mert azt szeretném, ha Ön is kipróbálná, hogy milyen az, amikor munkaidőben is szabad.

Annak idején azért alapítottam a cégemet, mert szerettem volna megszabadulni attól, hogy mások hozzanak döntéseket helyettem, hogy mások elképzelései szerint dolgozzak, hogy mások alakítsák a sorsomat. Azért, mert úgy gondoltam, hogy a saját erőmből, a saját döntéseimen keresztül több esélyem van elérni azt, amiért élni szeretnék.

A legtöbb cégvezető ugyanezért épít vállalkozást, aztán később - mint annak idején én is - beáll önkéntes rabszolgának. Ennek egyszer véget kell vetni, és vissza kell szerezni azt, amiért az egészbe belekezdett.

És erre most kap egy soha vissza nem térő esélyt.

Most dobjon el mindent, és gondolja végig: miért akart élni, amikor a vállalkozását alapította?


Írta: belyegzoexpressz  @ 2012/03/09 10:27