Az idén szándékosan maradtam ki a karácsonyi zavarkeltésből. Egyszerűen azért, mert rájöttem: ha engem is idegesít, ahogy minden elektronikus csatornából árad az előre programozott, ál-személyes merrikriszmössz, akkor ezt valószínűleg mások is unják már. Ezért nem kerestem semmiféle ürügyet arra, hogy karácsonykor spontán, mintegy meglepetésszerűen odakérezkedjek a postafiókjába.

De most belerévedek a varázsgömbbe, és jól megmondom, mi fog történni 2012-ben. A Bélyegző Expresszel - és az Ön cégével.

Semmi meglepő nincs abban, hogy a cégek minden év januárjában --- de legalább is évente legalább egyszer --- árat emelnek. Mi is megtettük. De vajon miért van, hogy sokan nem teszik meg ezt a lépést? Mitől félnek? Mit kockáztatnának, ha árat emelnének, és mit kockáztatnak azzal, ha nem korrigálják az áraikat? Egyáltalán miért kell időnként árat emelni?

Bizonyára Ön is kívülről fújja a címben felidézett régi-régi bluest. Nekem is egyik kedvencem, de most nem zenéről lesz szó, csak kölcsönvettem a refrént, hogy elmondhassam Önnek, hogyan gyűjtsön olyan viszonteladókat, akik a legproblémásabb vevők felé kommunikálnak, és hogyan viselje Ön ennek minden következményét, míg végül a viszonteladója vagy önként távozik, vagy Önnek kell ezért megküzdenie. Elmesélek Önnek egy történetet arról, hogyan kell életben tartani a rossz konkurenciát, és hogyan kell a karjaiba terelni a saját viszonteladóinkat. Nem kell, hogy Ön papír-írószer kereskedő legyen ahhoz, hogy levonhassa a tanulságot azokból a hibákból, amelyeket elkövettem. Bármilyen céget vezet, ugyanez a képlet, csak más a termék.