Semmi meglepő nincs abban, hogy a cégek minden év januárjában — de legalább is évente legalább egyszer — árat emelnek.

Mi is megtettük.

De vajon miért van, hogy sokan nem teszik meg ezt a lépést?

Mitől félnek?

Mit kockáztatnának, ha árat emelnének, és mit kockáztatnak azzal, ha nem korrigálják az áraikat?

Egyáltalán miért kell időnként árat emelni?

Bizonyára Ön is kívülről fújja a címben felidézett régi-régi bluest.

Nekem is egyik kedvencem, de most nem zenéről lesz szó, csak kölcsönvettem a refrént, hogy elmondhassam Önnek, hogyan gyűjtsön olyan viszonteladókat, akik a legproblémásabb vevők felé kommunikálnak, és hogyan viselje Ön ennek minden következményét, míg végül a viszonteladója vagy önként távozik, vagy Önnek kell ezért megküzdenie.

Elmesélek Önnek egy történetet arról, hogyan kell életben tartani a rossz konkurenciát, és hogyan kell a karjaiba terelni a saját viszonteladóinkat. Nem kell, hogy Ön papír-írószer kereskedő legyen ahhoz, hogy levonhassa a tanulságot azokból a hibákból, amelyeket elkövettem. Bármilyen céget vezet, ugyanez a képlet, csak más a termék.