Hányszor, de hányszor fordult elő, hogy addig röhögtünk a Főnök viccén, míg kiderült, hogy az az aznapi feladat… Nem tett jót neki az állandó pörgés, a munka, az üzleti csatározások. Az idegei felmondták a szolgálatot. Néha már rá sem ismertünk.
Kedveljük őt, de — maradjon köztünk —, az utóbbi időben mintha nem lett volna mindig önmaga. A legutóbb azt hitte, ő a Napóleon. Az idegeinkre ment, de tűrtük. (Végül is ő a Főnök…)

A barátaim szerint őrültséget csinálok, amikor ajándékba adok valamit, ami egyébként is jól fogy.