Balatonkör 2013. április 27.A következő néhány percnyi olvasnivaló során önmagamat fogom nagyképűen ünnepelni annak ürügyén, hogy párhuzamokat keresek egy imponálóan hosszú biciklitúra és a biznisz között. Végig úgy teszek majd, mintha ezt nem azért írnám, hogy mindenki egy végtelenül kigyúrt gladiátor állatnak tartson, amiért 43 évesen, amennyi idősen John Lennon már 3 éve halott volt, egy fenékkel végigtekertem a 206 kilométeres Balatonkört, hanem azért, mert tényleg van kapcsolat az üzlet és egy ilyen túra között.

Még a versenytársak száma is körülbelül ugyanannyi volt, mint a bélyegzős bizniszben. A lényeges különbséget abban láttam, hogy míg az üzleti életben nyírjuk egymást, itt mindenki segített a többieknek. De minimum nem akadályoztuk egymást. (Vagyis az úri közönség nem).

Ez annyira komoly eltérés a való élethez képest, hogy máig nem tudtam feldolgozni, ezért ezzel mint üzleti tényezővel nem is fogok számolni. Csak azt járom körül, hogy hogyan lehet egy látszólag lehetetlennek tűnő feladatot teljesíthetővé tenni olyan, teljesen átlagos képességű emberek számára, amilyen én is vagyok. És bár igyekszem végig álszerényen viselkedni, mert az a jólneveltség látszatát kelti, ezt vegye komolyan: semmivel sem vagyok jobb képességű, mint az átlag, csak betartottam azokat a szabályokat, amelyek szerint ezek a dolgok működni tudnak. Ezért végig tudtam hajtani a távot úgy, ahogy szerettem volna. Ez minden.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2013/05/02 04:37