Nem vagyunk egy tévézős család, a zenei tehetségkutatókból pedig már több, mint eleget láttunk. Ennek ellenére a gyerekeim még mindig találnak valami ellenállhatatlant az X-Faktorban, így szombatonként nézik. Bár engem hidegen hagy, annyit szoktam kérni a kisfiamtól, hogy szóljon, amikor jönnek az ufók (így hívjuk a Tha Shudrast). Ezt az egy produkciót mindig megnézem.

Elképesztően jól bánnak a hangszereikkel, nagyon értenek a hatásokhoz mind zeneileg, mind az egész összképben, nagyon következetesen ragaszkodnak az elég eredeti sztorijukhoz (a történet szerint egy másik bolygóról jöttek), és nagyon ügyelnek arra is, hogy egyetlen pillanatra se essenek ki ebből a szerepből. A nap 24 órájában azoknak látszanak, aminek mondják magukat, amit lehet szeretni vagy nem szeretni, de a Beatlesnek például egyszer nagyon bejött. Az egész, amit művelnek a színpadon, valami új, merész, nagyon szabad dolog. Egyszerűbben mondva: tetszik, na, és szeretem, amikor valakinek pont annyira csúszik a kuplungja, amennyire kell.

Na de nem a zenei ízlésemről szeretnék értekezni.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2014/11/19 10:38