ex-librisAz évek során szerzett tapasztalataim azt mutatják, hogy az emberek könyv ügyben teljesen megbízhatatlanok.

Nagyobbik gyermekünk érettségizik. Soha meg nem szerzett diplomámat a magyar szakon vesztegettem el, amikor négy és fél év után megszöktem a végső vizsgák elől. Viszont az irodalom szeretetét nem vetettem le magamról, és maradt annyi a fejemben, hogy tudjak segíteni a felkészülésben. Így az elmúlt pár nap az érettségi tételek átbeszélésével telt.

Rengeteg verset tudok kívülről. De tényleg. Nagyon sokat. Ha megszerettem egy szöveget, a legtöbbször megtanultam, mert így mindig velem lehetett. Bárhol tudok magamnak szavalni, utazás, sportolás, bármi közben. Meg persze lehet menőzni, amikor egy nyári kocsmázás közben az ember már annyit ivott, hogy már sokat beszél, de még hibátlanul artikulál, és eszébe jut egy odavágó idézet.

Na, erre a sok megtanult szövegre szükség is volt, mert pár kötet eltűnt a könyvespolcról. Egyszer valaki kölcsönkérte őket két hétre, aztán ennyiben maradtunk. Megfeledkeztünk róla mindketten. Vagy én még emlékszem, de ő már nem, és milyen kínos volna felemlegetni. A Radnóti kötet például - legalább is az a kiadás - pótolhatatlan. Mázli, hogy az eclogák mennek fejből. Rég tűnt el, de még mindig fáj a szívem érte. (Ha esetleg olvassa ezt az írást, aki kölcsönvette, ne szégyellje visszaadni.) 

Amikor a könyvek elkezdtek ijesztő mennyiségben másoknál maradni, ki kellett találnom valamit. Ajánlom minden könyvbarát figyelmébe. Három megoldás is van ugyanis.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2017/06/21 14:50