Sokat tűnődtem, hogy A tavasz 17 pillanata című szovjet film vajon hány olvasómnak mond valamit. Nekem kora gyerekkorom óta egyik kedvencem. (Messzeringó gyerekkorom világa.)

Más, mint a többi orosz háborús film. Azóta megtudtam, hogy a KGB megrendelésére készült, mégpedig azért, hogy a sztálini idők államvédelmi túlkapásait feledtesse, és a szovjet titkosszolgálatot jobb színben tüntesse fel. Gyanítom, hogy azokban, akik hozzám hasonlóan rajongtak a filmért és ma is szeretettel gondolnak vissza rá, egész más nyomokat hagyott. Én mindig másért szerettem. Gyerekkoromban a fordulatos cselekményért, Stirlitz karakteréért, ma pedig - túl a nosztalgián - az akkori idők legnagyobb színészeinek kifinomult játékáért, és a történetben meg-megjelenő néhány meglepően találó gondolatért.

Nemrég újra végignéztem - immár színesben -, és most is, mint mindig, találtam benne valami újat. A jó filmekben sok-sok réteg van. Ez a gondolat is messze a cselekmény felszíne alatti mélyből bújt elő. Hidegzuhanyként ért. Nagyon megszerettem.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2016/06/12 23:50

doubravszky-gyorgy-idoforras"Nézd meg, ki az a 10 ember, aki most körülvesz. 5 év múlva az leszel, ami ennek a 10 embernek az átlaga."

Doubravszky György, a Bagolyvár Könyvkiadó tulajdonosa mondta ezt akkor, amikor három éve az időgazdálkodás mesterfogásait tanultam tőle.

Gyurit van szerencsém közeli barátaim között számon tartani. Ez nemcsak azért nagyszerű dolog, mert mindig időben értesülök arról, ha kiad valami kihagyhatatlan könyvet (ez elég gyakran megesik nála). Azért is jó, mert időnként leülünk beszélgetni, és abból mindig tanulok valamit.

Azt, hogy hogyan találjam meg a fókuszt egy vállalkozásban, hogyan helyezzem el a súlypontokat, hogyan találjam meg az egyensúlyt vállalkozás és magánélet között, és ehhez hogyan igazítsam hozzá az időgazdálkodásomat, Gyuritól tanultam meg. Ha ő nincs, ma is 16 órát ülnék az irodámban, és semmivel se végeznék többet, mint így, hogy a Bélyegző Expresszt online mobil eszközökről irányítom, tetszőleges helyszínekről (praktikusan többnyire otthonról).

Valahányszor beszélgetünk, egy életfilozófiával gazdagabban térek haza.

Mert Doubravszky Györgyről nem csak azt érdemes tudni, hogy körülbelül tízszer annyi könyvet olvas el, mint amennyit megjelentet (azt is olvassa ugyanis, amit végül nem talál kiadásra alkalmasnak), hanem azt is, hogy ő korunk egyik nagy filozófusa.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2011/05/26 11:59

jomunkasember_nepellenseg_belyegzoMilyen egy motivált munkaerő?

Ilyen: a cég vezetője és/vagy a cég ügyfelei szállítják a problémát, a motivált munkatárs pedig a lehető leggyorsaban és a legjobban megoldja azokat, és közben még örül is, pedig nem hülye. (Vagyis nem azért örül, mert még hisz a mesékben, hanem mert oka van rá, hogy örüljön a cég sikerének, mert az neki is siker.)

Van ilyen?

Természetesen van --- az én kollégáim is ilyenek. Egyrészt azért, mert jó szakemberek és egyben nagyszerű emberek is, másrészt azért, mert sikerült érdekeltté tennem őket abban, hogy a lehető legkevesebb hibával és a lehető leggyorsabban dolgozzanak. Vagyis ami nekem jó, az nekik is jó. (Ne keressen más megoldást --- az nem motiváció, legfeljebb megfélemlítés.)

Két segítőtársam ebben a Jómunkásember és a Népellenség.


Írta: belyegzo expressz  @ 2008/07/22 11:38