Egy őszi estén történt a kilencvenes évek elején. Akkoriban még magyar szakos egyetemista voltam — mára ez már nem látszik rajtam —, ennek megfelelően épp lengyelekkel kocsmáztunk. Az orosz nyelv erősen pidzsinizált változatát használva beszélgettünk, és soha nem felejtem el, amikor a lengyel srác a sokadik kör után megkérdezte:


— LGT jeszty?

— Nyet.

— Illés jeszty?

— Nyet.

— Omega jeszty?

— Nyet.

— Vengrija nyet — mondta mély együttérzéssel, és a nyakamba borult, ahogy csak lengyelek és magyarok tudnak egymás nyakába borulni, ha igazi nagy baj van. Együtt gyászoltunk ott félig üres borospoharak és hagymás zsíros kenyerek fölött.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2011/10/12 19:41