endomondoA Földön élő emberek egyharmada sosem használt még telefont. Nem azt mondtam, hogy nincs neki, hanem azt, hogy még sosem telefonált. Nem azokról beszélek tehát, akik használják ugyan, de nincs nekik, hanem azokról, akik még sosem beszéltek Bell találmányán senkivel. Ők ennyien vannak! Azért a telefon mégis jó üzlet, nem igaz? Persze nem kizárólag azért, mert általa könnyebben tudjuk elérni egymást, hanem egész másért.

Azért, mert divatba tudták hozni.

Biztos vagyok benne, hogy sokkal gyakrabban cseréljük le a mobilunkat egy korszerűbbre - vagy egy olyanra, amiről meg tudjuk magunknak magyarázni, hogy miért is jobb, mint az eddig használt egy- vagy kétéves kütyünk -, mint szükséges lenne. Az én első iPhone-om, amit a második vásárlása után elajándékoztam, ma már a harmadik gazdáját szolgálja hűségesen, még mindig hibátlanul. És biztos vagyok benne, hogy ennél sokkal névtelenebb eszközök is tökéletesen működnek. De lecseréljük őket, mert beleszeretünk egy újabba, jobba vagy jobbnak látszóba, és megtehetjük (vagy azt hisszük, hogy megtehetjük).

Én is legalább kétévente cserélem, szóval ugyanúgy bekaptam a konzumfrászt.

Az itt a nagy tudomány, hogy hogyan kell eladni valamit, amire ennyire nincs égető szüksége az embernek, mint ezekre az állandóan tuningolt kütyükre. Hadd mutassak egy remek példát arra, hogy hogyan lehet bejutni az emberek fejébe a hátsó ajtón!

(FIGYELEM! Kicsit hosszabb post, de azért mértékkel és tartózkodással.)


Írta: belyegzoexpressz  @ 2013/08/26 01:02

Hogyan törjünk be a piacra, ha nincs nálunk pajszer?

Ha a lakatot akarja lefeszíteni a csarnok kapujáról, akkor marad a feszítővas --- ha nincs, az pech ---, meg a minél nagyobb fokú emberi brutalitás. De ha jobban érdekli, hogyan maradhat pályán, sőt, hogyan fejlődhet a kisvállalkozása, ha kénytelen multikkal vagy árharcosokkal versenyezni, annak ellenére, hogy Önnek esetleg nem áll a rendelkezésére a multikéval összemérhető pénzügyi háttér, és feltehetőleg a közeljövőben nem is fog örökölni egy távoli venezuelai rokontól, akkor érdemes mostanában figyelnie ezt a blogot, mert erről többször is lesz szó.

Én például azzal kezdtem, hogy kimentem a piacra. Nem a világpiacra, csak ide, egy ugrásra tőlünk. Tanultam annyit, mintha befizettem volna egy kisvállalkozóknak szóló értékesítési tréningre.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2009/05/20 13:36

jo_nekem_a_trabantBizonyára Ön is kívülről fújja a címben felidézett régi-régi bluest.

Nekem is egyik kedvencem, de most nem zenéről lesz szó, csak kölcsönvettem a refrént, hogy elmondhassam Önnek, hogyan gyűjtsön olyan viszonteladókat, akik a legproblémásabb vevők felé kommunikálnak, és hogyan viselje Ön ennek minden következményét, míg végül a viszonteladója vagy önként távozik, vagy Önnek kell ezért megküzdenie.

Elmesélek Önnek egy történetet arról, hogyan kell életben tartani a rossz konkurenciát, és hogyan kell a karjaiba terelni a saját viszonteladóinkat. Nem kell, hogy Ön papír-írószer kereskedő legyen ahhoz, hogy levonhassa a tanulságot azokból a hibákból, amelyeket elkövettem. Bármilyen céget vezet, ugyanez a képlet, csak más a termék.


Írta: Bélyegző Expressz  @ 2008/02/22 18:40