martin-jacques-tedBár a mai címet József Attila Egyszerű ez című verséből kölcsönöztem, a bejegyzés nem irodalmi tárgyú lesz. (Bár a cikk után érdemes elolvasni a költeményt is, olyan érzése lesz utána, mint az ájult embernek, akit életre pofozott a mentőápoló.)

A QR-kódról sem írok ma, de hamarosan visszatérek ehhez a témához is.

Találtam valamit, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni, és biztos vagyok benne, hogy Önt is érdekelni fogja. Vagyis úgy sejtem, nem teheti meg, hogy ne foglalkozzon vele.

Ahhoz, hogy valami fogalmat tudjak alkotni a nyugati és a keleti ember gondolkodása közötti elképesztő különbségről, látnom kellett, hogyan élte át Japán a 2011. márciusi földrengést és szökőárt.

Eddig mindenütt azt láttam, hogy egy ilyen kaliberű természeti katasztrófa után automatikusan kitört az anarchia. Máshol egy katasztrófa után 24 órán belül tömegesen kezdtek fosztogatni az emberek, és a hadsereg a kármentés és a túlélők felkutatása helyett a rendfenntartással volt elfoglalva. Ezzel persze jelentősen csökkent a sérültek és az eltűntek túlélési esélye.

A fosztogatás ilyenkor a legtöbbször a túlélésért folyik: élelem és ivóvíz annak jut, aki a legügyesebben meg tudja szerezni. És persze vannak a hiénák is, akik mindig is fosztogatásból éltek, és egy ilyen zűrzavar csak kapóra jön nekik.

De Japánban valami egész más történt, mint korábban bárhol máshol.

Japánban nem fosztogattak, hanem elmentek a legközelebbi megmaradt közérthez, türelmesen, rendezett sorokban állva kivárták, amíg sorra kerülnek, és pénzért megvásárolták az ivóvizüket és az élelmüket. És amíg órákig sorban álltak, beszélgettek egymással.

Akinek megmaradt a háza és a munkahelye, rögtön a katasztrófa másnapján munkába indult --- öltönyben és nyakkendőben.

Láttam egy fényképet egy autópálya szakaszról, amely a földrengéstől szétnyílt, szabályosan két részre szakadt. Hat nappal a földrengés után helyreállították, és átadták a forgalomnak.

Európa végighisztizte a sérült atomerőmű körül zajló eseményeket. A japánok meg csendben tették a dolgukat. És nekik volt igazuk.

Az egész katasztrófa utóéletében az volt a furcsa --- holott ez lenne a normális ---, hogy a gondolatok és a tettek nem a "jaj, mi történt", hanem a "hogyan tovább" körül forogtak. És minden nagyon fegyelmezetten, ezért hatékonyan történt.

Ezt látva gondolkodtam el azon, hogy bizonyára van valami a keleti kultúrában, amit meg kell tanulnunk.

Amit ma mutatok Önnek, az ugyan nem Japánnal kapcsolatos. De bemutatja, hogy mi az, amiért a nyugati világ egyetlen évtizeden belül elveszíti dominanciáját, és átadja a vezető szerepet --- ha tetszik, ha nem --- a keleti világnak.

Ha megtanulja, van esélye versenyben maradni. Ha nem, akkor már most iratkozzon be egy kínai nyelvtanfolyamra, hátha lehet még alkalmazott egy szövőgyárban.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2011/05/12 14:05