A feleségem kezdi megszokni, hogy nyaralás közben is folyton --- ahogy ő mondja --- dolgozom. Pedig munkáról szó sincsen. Egyszerűen mindenről, amit látok, eszembe jut valami, amit majd itthon ki fogok próbálni, mert érdekes, mert jó. Csakhogy én nem nyaralás közben dolgozom, hanem szórakoztató munkám van. És amikor nyaralok, valami hasonlót (is) csinálok szórakozásból, mint munka közben pénzért.

Elvégre azért csinálom azt, amit, mert szeretem.

Persze rögtön tisztáznom kell: bár a cégem bélyegzőkészítéssel foglalkozik, az én munkám nem a bélyegzőkészítés, hanem a marketing és a kommunikáció. És ez az, ami mindig, minden helyzetben érdekel, és soha nem tudom kikapcsolni az agyamnak azt a részét, amelyik ezzel foglalkozik.

Így aztán a nyaralás alatt is folyton pörögtem, folyton észrevettem valamit, mindig tanultam valami újat. Remek embereket láttam, sok jó ötlettel találkoztam. És mindezt a családom is kibírta.

Van három ember. Az egyik velem egykorú, a másik egy kicsit fiatalabb, a harmadik arcátlanul fiatal. Az egyiküktől sokat tanultam. A másikukkal együtt tanultam. A harmadkról fogalmam sincs, hogy ilyen fiatalon honnan tud ennyi mindent. Mert arcátlanul sokat tud.

Szövőlány cukros ételekről álmodik, nem tud kartelekről. (József Attila: Hazám)

Ugye Ön is a kartellre gondolt, amikor a címet meglátta? Mi más is juthatna eszébe - akkor már idézzük ide Radnótit is - e lángoktól ölelt kis országban?

Valljuk be, ha a piac felosztásáról beszélünk, akkor mindenkinek a kartellek jutnak az eszébe - emlékszik az autópálya tenderekre? -, ha pedig a piacszerzés kerül szóba, akkor hamar kiderül, hogy ezen mindenki árversenyt ért.

Ezzel a két nézettel ma végleg leszámolunk.