24 éve még voltak tiszteletreméltó elképzeléseim az életről (akkor még: Életről), és mélyen hittem abban, hogy a világ azzal jár a legjobban, ha író leszek. Nem így történt, és ma már azt is tudom, hogy az univerzum (ma már feltétlen kisbetűvel) végül lényegesen jobban járt így, mint amúgy.

Aztán most a kezembe akadt ez a régi novellám. Afféle iroda-lom, amit március tizenötödike miatt most azért látok jónak közreadni, mert lám - és ez sokkal jobban fáj, mint le tudnám írni - Petőfiék legszebb napját épp a tárgynapon lehetetlen ünnepelni. Ma is. Számtalan okból. Nincs is kedvem mindet felsorolni. Pontosítok: egyet sincs kedvem mondani.

De segítségemre lesz ez az 1993-ban írt novellám. Két évvel utána már semmi használhatót nem írtam, szóval ennyit rólam és a világirodalomról. De ezt máig szeretem.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2017/03/17 00:22