A családom megbocsátó türelemmel viseli, hogy bárhol járunk, bármit csinálunk, amint meglátok valami eredeti ötletet, azonnal le kell fényképeznem. És ami veszélyesebb: azonnal arról kezdek beszélni, hogy ez miért zseniális.

A mai bejegyzés rekord rövidségű lesz.

Három magyarországi példa, mindegyik kisvállalkozásoktól.

Egy merész, egy brutális és egy végtelenül szellemes.

Közös tulajdonságuk, hogy mindhárom feledhetetlen.

Az tegye fel a kezét, aki az elmúlt hetekben nem azon rágta a körmét, hogy mi lesz a görögökkel, meg mi lesz az olaszokkal, meddig emelkedik még az euró és a svájci frank, és marad-e az Európai Unió, vagy szétesik. És persze azon, hogy ebből mennyi trutyi potyog a mi nyakunkba.

Senki?

Oké. Akkor mindenre figyeltünk, csak arra nem, amivel épp foglalkoznunk kellene. Mert amíg az ilyen témájú híreket figyeltük kocsiban, munkahelyen, az interneten, addig se nem dolgoztunk rendesen, se nem koncentráltunk a teendőinkre, se nem tanultunk semmi újat, amit esetleg használni lehetne egy ilyen helyzetben.

Homer Simpson, amikor sör-virsli versenyre készült, és Bart, a fia megkérdezte tőle, hogy megnyeri-e, így válaszolt:

- Fiam, ha sportversenyen indulsz, nem az számít, hogy megnyered-e vagy sem, hanem az, hogy mennyire rúgsz be.

Na, ebben momentán jól állunk. De lehet, hogy van, aki ennél többre vágyik.

Nekik gyűjtöttem össze egy-két ötletet.

A jó ötletek egyszerűek. Éppen ezért elég sokat fillérekből is meg lehet valósítani. Vagy legfeljebb forintokból. A hozamuk viszont milliós is lehet.

Két példát hoztam, az egyik szó szerint filléres, de a másik is csak alig több, mint 100 vagy pár száz forintnyi. Engem az egyik ötlet egy 16 ezres döntés meghozatalában segített, a másik pedig arra volt jó, hogy fűnek-fának mutogassam valaminek a referenciáit, amit az átlagnál drágábban vettem, de az első pillanattól tudom, hogy megérte.

A dolog legszebb része az, hogy a példákat egyenesen a cipőboltból hozom.

Királynak születni --- úgy gondolnánk --- könnyebb, mint felépíteni egy céget a semmiből. Nos, lehet, hogy ez bizonyos helyzetekben igaz, de az is lehet, hogy megváltozik a véleménye a tálcán kapott dolgokról, ha megismeri XIX. Lajos történetét. Ez a sztori annyira tanulságos, hogy annak ellenére megjegyeztem, hogy a történelem egyébként nem erősségem.

1830. augusztusában X. Károly francia király lemondott a trónról. No, nem azért, hogy --- mint a mesében --- ősz tincseit megpillantván a boldog nyugdíjas évek reményében átadja a koronát a legkisebb fiának, hanem azért, mert a júliusi forradalom után kialakult helyzetben elég veszélyes foglalkozásnak számított királynak lenni Franciaországban.

Viszont azzal, hogy ő lemondott a trónról, fia --- akit XIX. Lajos néven jegyez a történelem --- automatikusan megörökölte a koronát. Szép kis karrier, igaz?

Mindjárt kiderül.

Az ifjú Lajos nem több, mint 20 percig uralkodott csupán. Eddig tartott ugyanis, míg apja meggyőzte, hogy addig mondjon le a trónról, amíg a nép egyéb eszközökkel meg nem fosztja attól. Arról a népről beszélünk, amely a Renault autó és a Peugeot bicikli mellett olyan nélkülözhetetlen találmánnyal gazdagította a világot, mint a guillotin. Az emberi fantázia végtelen.

Az ifjú Lajos állítólag könyörgött apjának, hogy legalább egy órán át hadd legyen király. De mindhiába. Még ennyi sem jutott neki abból, amire egész életén át készült.

Peches ember, nem?

Ennyit a megörökölhető dolgokról.

És most nézzük, hogyan lehet valamit megszerezni és megtartani. (A bejegyzés végén megcsillan egy ajándék halvány reménye vagy mi.)

Sikeres értékesítő az, aki tudja, hogy egy termék sikere --- sajnos --- nem elsősorban attól függ, hogy milyen a termék maga, hanem attól, hogy magát az ötletet el tudja-e terjeszteni vagy sem.

Vagyis --- ellentétben azzal, amit sokan hisznek --- nem elég kitalálni a zseniális terméket vagy szolgáltatást. Nem elég a legjobbat gyártani, a legjobb szolgáltatást nyújtani. Ezzel a feladat nincs kipipálva --- ez csak a kiindulóhelyzet.

Tehát a feladat ott kezdődik, ahol a legtöbben azt hiszik, hogy véget ér.

Be kell látni, hogy a hagyományos termékhirdetési eljárások már nem működnek. Hogyan tovább? És mi az az otaku?

Az elmúlt három hónapban egyszerre két lovon próbáltam ülni. Ez eleinte egy kicsit nehéz, de mivel mi magyarok lovas nemzet vagyunk --- tán attól, hogy mindig átesünk a másik oldalára ---, belejöttem.

És most megmutatom, min dolgoztam három hónapon át (amellett, hogy vezettem a cégemet).

Tádáááááám!