Egyetlen cég sem ott tart, ahol tartani szeretne. Minél nagyobb a különbség a tényleges és a megálmodott állapot között, annál nagyobb mentális energiát égetünk el a vállalkozásunk oltárán.

A dolog akkor válik kritikussá, amikor mindez krízishelyzetben történik: amikor gyorsan meg kellene, hogy változzon valami, különben baj lesz. Van ugyanis valami, ami miatt pont ilyenkor nem működik a kreatív énünk, pedig ebben a helyzetben mindennél nagyobb szükség volna rá. Ha ezt a valamit ki tudjuk kapcsolni, akkor nyertünk, ha nem, akkor baj lesz.

Hogy tudjuk, mit is kellene kikapcsolnunk, ahhoz előbb meg kell értenünk, hogyan működik a szomszédom macskája, akivel egyébként háborúban állok.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2012/06/20 08:42

Amikor belevágtam, még nem gondoltam, hogy ennyi munkával jár rendesen előkészíteni és végigvinni egy egész napos rendezvényt. Mint ahogy azt sem gondoltam volna, hogy ennyi energiát lehet visszakapni a közönségtől a színpadon.

Ha jó a közönség. És nagyon jó volt! Április 12-én telt házzal tartottuk meg a Nomád Cégvezető Napot - helyesebben az Első Nomád Cégvezető Napot (merthogy úgy tűnik, nem ez volt az utolsó - de erről később többet).

Nagy öröm volt látni, hogy ennyi cégvezetőnek fontos, hogy a vállalkozását hatékonyabban, kevesebb elpazarolt energiával, jobban és szervezettebben tudja vezetni.

Gazdára leltek a csodálatos városi bringák is. Nagyon a szívemhez nőttek, de könnyű volt az elválás, mert a legjobb kezekbe kerültek.

Mi is történt az I. Nomád Cégvezető Napon?


Írta: belyegzoexpressz  @ 2012/04/17 16:41

Ötvenegy évvel Gagarin űrutazása után, két nappal a Titanic utolsó napjának 100. évfordulója előtt ezzel fogja tölteni az időt - garantálom, hogy nagyon hasznosan -, ha eljön a Nomád Cégvezető Napra!

Részletes program és praktikus tanácsok egy helyen, röviden.

FONTOS: Ha még nem regisztrált, most még megteheti! Regisztrációhoz kattintson ide!


Írta: belyegzoexpressz  @ 2012/04/06 12:39

Jogos a kérdés, hogy hol tart a nomád iroda projekt. Magyarul: mi lett a szétszedett biciklikkel?

Itt a mai 2 perces, minden szónál többet ér egy videó:


Írta: belyegzoexpressz  @ 2012/03/19 01:40

Szeretem a jó reklámokat, és ez most különösen kedves a szívemnek.

Lehetne finnyáskodni, hogy alkoholt adnak el vele - ha valami, legfeljebb ez szólhat ellene -, de nagyon-nagyon pontosan megragadja a lényeget. Épp azon a ponton, ahol most én is szeretném megszerezni az Ön figyelmét.

Ez az egyperces reklámfilm ugyanis a döntésekről szól. Amelyeket - van, amikor tisztán látszik - nem lehet tovább halogatni.

Mert egyszer élünk, és ez már az.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2012/03/13 02:17

Ma azért nincs a kezemben se láncfűrész, se villáskulcs, sem egyéb, hozzám illő szerszám, mert rájöttem, hogy valamit rosszul csinálok.

Azért szedtem szét, és azért fogom összerakni azt a biciklit, amit a múltkor láncfűrésszel megtámadtam - ha nem látta azt a részt, akkor sürgősen pótolja -, és azért írok olvashatatlanul hosszú blogbejegyzéseket arról, hogy mi módon is szabadulhatna ki az irodájából, mert azt szeretném, ha Ön is kipróbálná, hogy milyen az, amikor munkaidőben is szabad.

Annak idején azért alapítottam a cégemet, mert szerettem volna megszabadulni attól, hogy mások hozzanak döntéseket helyettem, hogy mások elképzelései szerint dolgozzak, hogy mások alakítsák a sorsomat. Azért, mert úgy gondoltam, hogy a saját erőmből, a saját döntéseimen keresztül több esélyem van elérni azt, amiért élni szeretnék.

A legtöbb cégvezető ugyanezért épít vállalkozást, aztán később - mint annak idején én is - beáll önkéntes rabszolgának. Ennek egyszer véget kell vetni, és vissza kell szerezni azt, amiért az egészbe belekezdett.

És erre most kap egy soha vissza nem térő esélyt.

Most dobjon el mindent, és gondolja végig: miért akart élni, amikor a vállalkozását alapította?


Írta: belyegzoexpressz  @ 2012/03/09 10:27

Valahányszor biciklizni látok egy felnőttet, nem érzek aggodalmat az emberiség jövője miatt. (H. G. Wells)Ez egy relatíve régi történet. A cégem még nagyon fiatal volt, még csak egy-két éves, és annyira értettem a vezetéséhez, hogy kész csoda, hogy egyben tudtam tartani.

Nem volt még honlapunk, az internetes kereskedelemre is csak úgy tekintett még a piac, mint Petőfi apja a vándorszínészetre. Kivettem egy üzlethelyiséget a belváros belső szélén, mert azt hittem, az a jövő. Hogy ott a city, ott járnak a tömegek. De az a múlt volt.

Nem ott jártak a tömegek. Az én tömegeim legalább is.

Napi 16 óra egyáltalán nem hatékony, ötletszerű szervezőmunkával próbáltam ügyfeleket szerezni több-kevesebb sikerrel, amikor megpillantottam életem első bátor, nomád vállalkozóját. Aki nem egyszerűen az irodáját, de az egész cégét a biciklijén vitte.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2012/03/01 01:46

A jó cég úgy működik a hétköznapokban, mint az átlagos cég akkor, amikor a cégvezető szabadságon van. Mindenki tudja a feladatát, ha helyzet van, cselekednek, és csak akkor csörren meg a telefon, ha olyan rendkívüli dolog történik, amelynek a megoldására már senkinek nincs jogosítványa.

Egy ilyen cég vezetése olyan, mint a kormányt elengedve biciklizés. Messziről ijesztően néz ki, de aki ott ül a bringán, az tudja, hogy minden rendben. Ez nem extrém sport: ez a vezetni tudás.

Ma szétszedjük a céget és a biciklit, aztán kitaláljuk, hogy milyen legyen, hogy mielőbb össze tudjuk rakni, hadd guruljon magától!


Írta: belyegzoexpressz  @ 2012/02/21 01:10

A múltkor ott tartottam, hogy a nomád cégvezető akkor igazán nomád, ha akár egy bicikliről is el tudja vezetni a vállalkozását. Azt is tisztáztuk, hogy nem kötelező így járni az irodába (egyáltalán, minek menne be?), tehát nem kötelező a nomád irodát egy biciklire építeni. Csak akár idáig is elmehetünk.

Egy biztos: egy jól szervezett céget fényévnyi távolságból is el lehet vezetni, ha...

... erről szól a mai bejegyzés, meg egy halál lepukkant, konkrétan közlekedésre alkalmatlan versenybicikliről, ami valójában egy csiszolatlan gyémánt, és 9500,- forintért vettem egy aukciós portálon. Momentán olyan, mint egy elhanyagolt cég: időigényes, életveszélyes, rossz ránézni. De majd adunk a testének, és mire kész lesz, mindenki ilyet akar majd. De csak nekünk lesz ilyen.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2012/02/07 23:14

A Shakespeare drámákban az a nagyszerű, hogy már a szerző életében egyaránt szerette őket az irodalmat értő közönség és a kocsmák népe is. Úgy írta meg őket a Mester, hogy mindenki megtalálja a műben azt, ami neki érdekes.

Nekem ez ennyire nem megy jól, de azért teszek egy kísérletet arra, hogy a nomád cégvezetésről szóló sorozatot ugyanolyan érdeklődéssel kövesse az is, aki csak hatékonyabban szeretne dolgozni, és szívesen szervezné úgy az életét, hogy legyen hetente egy nap, amikor nem kell bejárnia, de azért ragaszkodna az irodájához, mint az, aki most azonnal kihajítaná az íróasztalát, és holnaptól egy vadászlesből vagy mindennap másik teaházból irányítaná a cégét.

Igyekszem megmutatni mindent, amit kipróbáltam és be is vált, aztán mindenki döntsön vérmérséklete szerint.

Azért a fanatikusoknak előre is üzenem: barátok leszünk! Nekik extra meglepetést tartogatok.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2012/02/02 11:44
Korábbi bejegyzések »