Egyetlen cég sem ott tart, ahol tartani szeretne. Minél nagyobb a különbség a tényleges és a megálmodott állapot között, annál nagyobb mentális energiát égetünk el a vállalkozásunk oltárán.

A dolog akkor válik kritikussá, amikor mindez krízishelyzetben történik: amikor gyorsan meg kellene, hogy változzon valami, különben baj lesz. Van ugyanis valami, ami miatt pont ilyenkor nem működik a kreatív énünk, pedig ebben a helyzetben mindennél nagyobb szükség volna rá. Ha ezt a valamit ki tudjuk kapcsolni, akkor nyertünk, ha nem, akkor baj lesz.

Hogy tudjuk, mit is kellene kikapcsolnunk, ahhoz előbb meg kell értenünk, hogyan működik a szomszédom macskája, akivel egyébként háborúban állok.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2012/06/20 08:42

Ötvenegy évvel Gagarin űrutazása után, két nappal a Titanic utolsó napjának 100. évfordulója előtt ezzel fogja tölteni az időt - garantálom, hogy nagyon hasznosan -, ha eljön a Nomád Cégvezető Napra!

Részletes program és praktikus tanácsok egy helyen, röviden.

FONTOS: Ha még nem regisztrált, most még megteheti! Regisztrációhoz kattintson ide!


Írta: belyegzoexpressz  @ 2012/04/06 12:39

Jogos a kérdés, hogy hol tart a nomád iroda projekt. Magyarul: mi lett a szétszedett biciklikkel?

Itt a mai 2 perces, minden szónál többet ér egy videó:


Írta: belyegzoexpressz  @ 2012/03/19 01:40

Szeretem a jó reklámokat, és ez most különösen kedves a szívemnek.

Lehetne finnyáskodni, hogy alkoholt adnak el vele - ha valami, legfeljebb ez szólhat ellene -, de nagyon-nagyon pontosan megragadja a lényeget. Épp azon a ponton, ahol most én is szeretném megszerezni az Ön figyelmét.

Ez az egyperces reklámfilm ugyanis a döntésekről szól. Amelyeket - van, amikor tisztán látszik - nem lehet tovább halogatni.

Mert egyszer élünk, és ez már az.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2012/03/13 02:17

Ma azért nincs a kezemben se láncfűrész, se villáskulcs, sem egyéb, hozzám illő szerszám, mert rájöttem, hogy valamit rosszul csinálok.

Azért szedtem szét, és azért fogom összerakni azt a biciklit, amit a múltkor láncfűrésszel megtámadtam - ha nem látta azt a részt, akkor sürgősen pótolja -, és azért írok olvashatatlanul hosszú blogbejegyzéseket arról, hogy mi módon is szabadulhatna ki az irodájából, mert azt szeretném, ha Ön is kipróbálná, hogy milyen az, amikor munkaidőben is szabad.

Annak idején azért alapítottam a cégemet, mert szerettem volna megszabadulni attól, hogy mások hozzanak döntéseket helyettem, hogy mások elképzelései szerint dolgozzak, hogy mások alakítsák a sorsomat. Azért, mert úgy gondoltam, hogy a saját erőmből, a saját döntéseimen keresztül több esélyem van elérni azt, amiért élni szeretnék.

A legtöbb cégvezető ugyanezért épít vállalkozást, aztán később - mint annak idején én is - beáll önkéntes rabszolgának. Ennek egyszer véget kell vetni, és vissza kell szerezni azt, amiért az egészbe belekezdett.

És erre most kap egy soha vissza nem térő esélyt.

Most dobjon el mindent, és gondolja végig: miért akart élni, amikor a vállalkozását alapította?


Írta: belyegzoexpressz  @ 2012/03/09 10:27

A múltkor ott tartottam, hogy a nomád cégvezető akkor igazán nomád, ha akár egy bicikliről is el tudja vezetni a vállalkozását. Azt is tisztáztuk, hogy nem kötelező így járni az irodába (egyáltalán, minek menne be?), tehát nem kötelező a nomád irodát egy biciklire építeni. Csak akár idáig is elmehetünk.

Egy biztos: egy jól szervezett céget fényévnyi távolságból is el lehet vezetni, ha...

... erről szól a mai bejegyzés, meg egy halál lepukkant, konkrétan közlekedésre alkalmatlan versenybicikliről, ami valójában egy csiszolatlan gyémánt, és 9500,- forintért vettem egy aukciós portálon. Momentán olyan, mint egy elhanyagolt cég: időigényes, életveszélyes, rossz ránézni. De majd adunk a testének, és mire kész lesz, mindenki ilyet akar majd. De csak nekünk lesz ilyen.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2012/02/07 23:14