xix-lajosKirálynak születni --- úgy gondolnánk --- könnyebb, mint felépíteni egy céget a semmiből. Nos, lehet, hogy ez bizonyos helyzetekben igaz, de az is lehet, hogy megváltozik a véleménye a tálcán kapott dolgokról, ha megismeri XIX. Lajos történetét. Ez a sztori annyira tanulságos, hogy annak ellenére megjegyeztem, hogy a történelem egyébként nem erősségem.

1830. augusztusában X. Károly francia király lemondott a trónról. No, nem azért, hogy --- mint a mesében --- ősz tincseit megpillantván a boldog nyugdíjas évek reményében átadja a koronát a legkisebb fiának, hanem azért, mert a júliusi forradalom után kialakult helyzetben elég veszélyes foglalkozásnak számított királynak lenni Franciaországban.

Viszont azzal, hogy ő lemondott a trónról, fia --- akit XIX. Lajos néven jegyez a történelem --- automatikusan megörökölte a koronát. Szép kis karrier, igaz?

Mindjárt kiderül.

Az ifjú Lajos nem több, mint 20 percig uralkodott csupán. Eddig tartott ugyanis, míg apja meggyőzte, hogy addig mondjon le a trónról, amíg a nép egyéb eszközökkel meg nem fosztja attól. Arról a népről beszélünk, amely a Renault autó és a Peugeot bicikli mellett olyan nélkülözhetetlen találmánnyal gazdagította a világot, mint a guillotin. Az emberi fantázia végtelen.

Az ifjú Lajos állítólag könyörgött apjának, hogy legalább egy órán át hadd legyen király. De mindhiába. Még ennyi sem jutott neki abból, amire egész életén át készült.

Peches ember, nem?

Ennyit a megörökölhető dolgokról.

És most nézzük, hogyan lehet valamit megszerezni és megtartani. (A bejegyzés végén megcsillan egy ajándék halvány reménye vagy mi.)


Írta: belyegzoexpressz  @ 2010/09/22 14:49