A Titanic kapitánya 1912. április 14. éjjelén benyit a nagy szalonba. A zenekar diszkréten abbahagyja a muzsikát. A kapitány egy kis figyelmet kér, majd a következőt mondja.

--- Hölgyeim és Uraim! Van egy jó hírem, meg egy rossz. Melyikkel kezdjem?

A szalonban kivétel nélkül úriemberek ülnek, így nem meglepő a válaszuk:

--- Kapitány úr, kezdje a jó hírrel!

--- Tizenegy Oscart fogunk kapni!

Nekem is van egy ilyen jó hírem. Érdekli?

Mit tegyen az ember, ha eredetileg a Balatonra indult, de a partközeli sínpáron zötykölődés helyett a vonat már egy jó ideje száguld egy alagútban, és még nem látni a fényt?

Először is foglalja el magát valami hasznossal, amit sötétben is lehet csinálni. Ne zavarja, hogy a többiek sikítanak --- ez hozzátartozik az alagút feelinghez. Először azok sikítanak, akik félnek. De mivel alagútban sikítozni jó buli, hamarosan egész tömegek fognak rikoltozni. Ettől aztán a félősek még jobban félni fognak --- mivel hallják, hogy már nagyon sokan sikítanak.

A lényeg, hogy Ön ne ijedjen meg. Alagútban utazni már csak ilyen.

Végtelen alagút nincs.