Nekem ez ennyire nem megy jól, de azért teszek egy kísérletet arra, hogy a nomád cégvezetésről szóló sorozatot ugyanolyan érdeklődéssel kövesse az is, aki csak hatékonyabban szeretne dolgozni, és szívesen szervezné úgy az életét, hogy legyen hetente egy nap, amikor nem kell bejárnia, de azért ragaszkodna az irodájához, mint az, aki most azonnal kihajítaná az íróasztalát, és holnaptól egy vadászlesből vagy mindennap másik teaházból irányítaná a cégét.

Igyekszem megmutatni mindent, amit kipróbáltam és be is vált, aztán mindenki döntsön vérmérséklete szerint.

Azért a fanatikusoknak előre is üzenem: barátok leszünk! Nekik extra meglepetést tartogatok.

Rock and roll klub

Az egész olyan lesz, mint egy rock and roll klub. Sem táncolni, sem berúgni nem kötelező, de minden feltételt biztosítunk hozzá. Erre mindig emlékezzen: semmit sem kötelező megcsinálni, nem kötelező pont így csinálni. Megmutatom, hogy nálam mi működik, hogyan működtetem, de a saját megoldását a saját szájíze szerint kell kialakítania. Mert van, aki egy irodában tud ihletetten dolgozni, van, aki a pecabot mellől, van, aki otthon - nem ragozom. A lényeg nem ez, de ez az a része, amit nagyon lehet szeretni benne.

Az első lépések

Tisztázni kell, hogy Ön a cégben elfoglalt szerepe szerint gondolkodhat-e abban, hogy ne vagy ne mindig legyen ott az irodájában. Egy könyvelő vagy egy kárszakértő cég vezetőjének vagy egy marketing-orientált cégvezetőnek egyszerűbb lesz ez a probléma, mint egy boltját egyedül vezető cégtulajdonosnak vagy annak, akinek fogászati magánpraxisa van. A világ mindig is igazságtalan volt, és most már az is marad. De mindenre van megoldás, csak vannak egyszerűbb problémák, meg vannak összetettebbek.

Kinek lesz esélye a nomád cégvezetésre?

Könnyebb dolga lesz annak, aki

• kinőtte már az egyszemélyes vállalkozás kereteit,
• alkalmazottakkal / munkatársakkal dolgozik,
• cégvezetőként stratégiai döntések meghozatalával és a csapatmunka koordinálásával tölti a munkaidejét,
• kreatív munkát végez, szellemi szabadfoglalkozású (tanácsadók, költők, festők, zeneszerzők előnyben).

Nehezebb dolga lesz annak, aki

• egyszemélyes céget vezet,
• a vevők hozzá jönnek, és ő fogadja őket,
• ő az eladó a saját üzletében,
• szolgáltató - például szerelő -, aki egymaga vezeti a műhelyét, ahová bejárnak a kuncsaftok,
• magánpraxist vezet (ez egyébként határeset, mert ez bőven lehet nomád, sőt).

Nem a munka lesz kevesebb!

A nomád cégvezető nem kevesebb munkát végez, hanem hatékonyabban és szervezettebben dolgozik, és nincs helyhez kötve. Olyan eszközöket használ, amelyek lehetővé teszik, hogy bárhonnan és bármikor el tudja végezni a teendőit. Annyival lesz kevesebb dolga, hogy fölösleges dolgokat nem végez el.

Vigyázat! Csapda!

Ha megismeri a nomád cégvezető eszköztárát, és összeállítja a saját nomád irodájának felszerelését - az enyém egy vaskosabb laptop táskában is elfér, mégis akár egy kisebb konferenciát is meg tudnék vele tartani -, és átéli azt az élményt, hogy mostantól bárhol dolgozhat, legyen nagyon észnél! A legtöbb ember ilyenkor bepörög a gyönyörűségtől, és mindenhol dolgozni kezd. Mindig. Merthogy a nomád módszerekkel nincs helyhez kötve, időhöz is sokkal kevésbé. És élvezi, hogy fölösleges dolgokat nem csinál, eszméletlenül hatékony, és nagyon szabad.

Ez egy kicsit tényleg olyan, mint valami legális drog, és könnyű rákattanni is.

Ha bárhol dolgozhatok, az azt kell, hogy jelentse, hogy ott dolgozom, ahol jól érzem magam, és nem azt, hogy mindenhol dolgozom, főleg nem azt, hogy éjjel-nappal. Nem mindegy, hogy munka közben ülünk a horgászstégen, vagy hogy horgászás közben is üzleti tervet írunk egy mobil internetre kötött laptopon, megosztott dokumentumban. Az előbbi szabadság, az utóbbi önkéntes száműzetés.

Be fog drogozódni

De nyugodjon meg, Ön is át fog esni rajta. Csak ne maradjon úgy. Erre készülni kell. Egyszerűen határtalan élmény lesz, hogy akkor, amikor a többiek a reggel fél nyolcas dugóban könyökölnek a dudán, Ön épp egy remek kávét iszik majd, és már a munkáját végzi, csak épp ehhez nem kell utaznia, mert például a nappaliban ül, vagy elsétált egy kellemes kávézóba, mert úgy döntött, ott tart egy munkareggelit. Nagy lesz a csábítás, hogy hétvégén se hagyja abba. Lesz egy rövid munkamániás időszak, olyan, mint amikor az ember munkahelyet vált, és beleszeret az új állásába.

De még mielőtt ez eljönne, lesz egy lelkiismeret-furdalásos időszak. Akkor, amikor először nem megy be, úgy fogja érezni magát, mint egy táppénzcsaló. De ne féljen, ez elmúlik. A lelkiismeret már csak ilyen.

Az első konkrét lépés a nomádság felé

Ha úgy döntött, hogy szeretné kipróbálni, működik-e Önnél is a nomád cégvezetés, tegye a következőt.

Holnap készítsen maga mellé egy pár A/4-es lapot, és valahányszor belekezd valamilyen munkába, írja fel, hogy mit csinált és mikor kezdte, amikor pedig végzett, jegyezze fel ezt az időpontot is.

Azt is írja fel, amikor épp semmi hasznosat nem csinált, nem dolgozott, nem a munkájához kapcsolódó dolgot végzett, vagy nem a saját feladatát végezte, hanem például más hülyeségének a következményét tette helyre, híreket olvasott, magántelefonokat intézett.

Amikor végzett a munkanapjával, fussa át a lapot, jelölje meg azokat a dolgokat, amelyek előrébb vitték a cégét, és jelölje meg más színnel azokat, amelyek csak az idejét rabolták (például a hírek böngészése). Nézze meg a hasznos és a befektetett munkaidő hányadosát. Na ugye, mondtam, hogy nem kell napi 8 órát bent lenni.

Rangsor

Ha csak egy kicsit is kritikusan nézi át a napját, látni fogja, hogy az egyik legnagyobb rés a pajzson a fontossági sorrend körül van. Tegye a hasznosnak bizonyult teendőket fontossági sorrendbe, és nézze meg, hogy a nap során valóban a súlyuknak megfelelő energiát fordította-e a teendőire.

Ha több alkalommal is az jön ki, hogy nem, az azt jelenti, hogy egy gondos tervezéssel minden feladatát a jelentőségének megfelelően kezelhette volna. A legtöbb munkahelyen nem az idő kevés, hanem a fontossági sorrend rossz. Ez pofonegyszerűen megoldható, ha a reggelt egy rövid, körülbelül 10 perces tervezéssel kezdi.

Tervezés az, ami papíron történik, minden más csak álmodozás.

Ezt érdemes elolvasnia

A fontossági sorrend felállításához - munkahelyen és az élet egyéb területein - remek ötleteket és módszertani alapelveket talál Stephen R Covey Először a fontosat című könyvében. Mint majdnem minden jó üzleti könyvet, ezt is a Bagolyvár adta ki. Ha jól látom, most épp nem kapható náluk, de hátha maradt még polcon egy-két eldugott könyvesboltban.

Ha első lépésként semmi mást nem tesz, csak minden reggel azzal kezdi a napot, hogy papíron megtervezi, hogy mikor mit fog csinálni, mire mennyi időt szán, és ehhez a menetrendhez fegyelmezetten tartja is magát, két dolgot fog észrevenni már az első napokban.

Először is sokkal kevesebb idő alatt végezni fog a feladataival. Másodszor: jobb eredményeket fog elérni, és több öröme lesz a munkájában.

A nap tippje

Az egy-egy teendőre szánt időt akkor nem fogja túllépni, ha használ valamilyen hangjelzős ketyerét, ami azon kívül, hogy folyamatosan jelzi, hogy menyi ideje maradt a feladat megoldására, könyörtelenül csenget-zúg-fütyül, ha letelt a feladatra szánt idő.

A saját maga szabta határidőket tekintse sérthetetlennek, különben el fog úszni. Csak nagyon indokolt esetben hosszabbítson határidőt, akkor is csak ésszerű mértékben. Egy másfél órás feladat után 10 percnél nagyobb hosszabbítás már azt jelzi, hogy vagy rosszul mérte fel a feladat nagyságát, vagy nem dolgozott elég hatékonyan. Azért is fontos, hogy ne hosszabbítson könnyelműen határidőt, mert ezzel megszokja, hogy nem tartja be az önkéntes fogadalmait. Ennek pedig az a legnagyobb veszélye, hogy a saját határidőiben sem fog megbízni.

Elszántak, fanatikusok, figyelem!

Minden nagy tervemet sokkal könnyebb volt véghez vinni akkor, ha kitaláltam magamnak valami jutalmat arra az esetre, ha sikerül célba érnem. Annak idején azt mondtam, hogy úgy kell megszervezni a cégemet és a napi teendőimet, hogy akár egy bicikliről is menedzselni tudjam.

Mivel egyébként is imádok biciklizni, és nagyon szeretem a régi, hagyományos, holland típusú városi kerékpárokat, az egyik projektem után úgy döntöttem, hogy keresek egy patinás régi darabot, és teljesen felújítom. Én, saját kezűleg, mert - ez még repülőgép-műszerész koromból maradt talán - imádok műszaki berendezéseket szétszedni és sokkal jobban összerakni.

Azok kedvéért, akik elég fanatikusak - figyelem, kizárólag nekik! -, elindítottam egy videó sorozatot.

Ebben a sorozatban... de ezt inkább elmondom a videón:

Baj, ha ezt a kérdést csak azok teszik fel maguknak, akiknek nem megy a biznisz. Hogy mennyi egy cégvezető hatásfoka, magyarul, hogy mennyi befektetett energiából mennyi hasznot tud kipréselni, minden cég életében fontos tudni. Hiszen a vállalkozásunkért az életünkkel fizetünk. Véges napjaink számából nem mindegy, hogy mennyit fordítunk arra, hogy menjen a cég, amelyet azért alapítottunk, hogy... miért is? Bingó! Azért, hogy jobbá tegye az életünket.

A legfontosabb kérdés tehát ez: mit adunk cserébe azért, hogy a boldogulásunkat egy fontos napon egy cég alapításán keresztül képzeltük el?

Nézzük, mit is!

100 éve Párizsban az volt a jó...

Napi 8 óra - nagyjából ennyi időt tölt egy átlagosan lelkiismeretes cégvezető az irodájában.

Ehhez átlagosan 30 percet utazik oda, 30 percet vissza.

Odabent, míg letelik a 8 óra, mindennap legalább

• 30 percet telefonál nem-céges ügyekben,
  
• 10 percig kávézik,
  
• 10 percig olyan problémákkal kapcsolatos kérdésekre válaszol, amelyeket távollétében nélküle is meg szoktak tudni oldani,
  
• legalább 30 percig híreket olvas,
• legalább 20 percig nem a cég napi teendőihez kapcsolódó e-maileket küld és fogad,
• 20 percig tart, míg átfutja a közösségi oldalakat,
• 15 percig egy váratlan probléma megoldását menedzseli,
• 15 percig hülye kérdésekre válaszol - pl. telesales megkereséseket ráz le.

A fenti sor egy az átlagosnál kifejezetten fegyelmezettebb cégvezetőt ír le. Ha nem hiszi, mérje le egy napját. És még nem beszéltem arról, amikor a tulajdonos a munkavállalók közt felmerült konfliktus részleteit hallgatja, a megoldáson töri a fejét, esetleg erről tart megbeszélést az érintettekkel. Pedig ez is része a mindennapoknak.

Ha mindez igaz, akkor napi 8 óra irodai munkából minimum két és fél órát nem munkával töltünk, és ezért még újabb egy órát feláldozunk arra is, hogy odautazzunk az irodánkhoz, meg hazajussunk onnan.

Ez annyi, mint...

• napi 3,5 óra,
  
• heti 17,5 óra,
• havi 73,5 óra,
• évi 910 óra,
• 10 munkaév alatt 9100 óra, vagyis 379 teljes nap, amit fölöslegesen töltünk az irodában vagy az odavezető úton.

A kommün ezért kötelet adott

Vagyis 10 év irodai cégvezetői munkaidőből több, mint 1 naptárnyi évre elegendő időt töltünk el értelmetlenül az irodában, valamint útban a lakásunk és a munkahelyünk között.

Aki ennél jobban osztja be az idejét, az is kiszámolhatja, mennyit tölt fölöslegesen utazással és/vagy az irodában. Ha csak ezt az időt vissza lehetne nyerni, azzal vagy a munkánk hatékonyságát vagy a szabadidőnket jelentős mértékben megnövelhetnénk. Jó esetben mind a kettőt.

Az pedig már nem is hab volna a tortán, hanem a hab tetején a kandírozott gyümölcs, ha kiderülne, hogy nem is feltétlen kell egy cégvezetőnek mindennap bemennie az irodába.

Új sorozat a Bélyegző Expressz Blogon - Nomád cégvezető

Új sorozat indul a blogon, kifejezetten olyan cégvezetők számára, akik szeretnének jobb időbeosztással, hatékonyabban dolgozni. Vagy többet kihozni a jelenlegi munkaidejükből, vagy kevesebb időből kihozni ugyanennyit - sőt, többet. A hatékonyság nem egyenesen arányos a munkaidővel, sem az irodában eltöltött napok számával. De erről hamarosan többet.

Van följebb is, de...

Mielőtt ebbe a sorozatba belekezdtem, kikértem néhány cégvezető barátom véleményét. Olyanokét, akikkel évek óta együtt ülünk mastermind beszélgetéseken, és akik tudják, hogy a Bélyegző Expresszt távirányítással vezetem. Arra voltam kíváncsi, szerintük kezdjem-e azzal, hogy egy vállalkozó lehetőleg költözzön ki az irodájából.

Azt mondták, ha ezzel nyitok, vagy ha egyáltalán megemlítem ezt, senki nem fogja végigolvasni ezt a sorozatot, mert vagy el sem hiszik, amit mondok, vagy azt fogják mondani, hogy ez nekem talán sikerült, de az ő életükben lehetetlen, és hamarosan én is rájövök, hogy rossz döntés volt, de addig is hagyjam békén őket a hülyeséggel. Nem azért, mert az emberek szívesebben keresnek kifogásokat, hanem azért, mert így in medias res ez tényleg hihetetlenül hangzik. Még akkor is, ha egyszer már írtam erről a blogban, sőt, videó is készült.

Ezért most maradjunk annyiban, hogy ilyet még nem mondtam, de semmit ne zárjunk ki a lehetőségek közül. Egyelőre annyit mondok, hogy szerintem Önnek jó esélye van arra, hogy

• az eddiginél kevesebb idő alatt több hasznos munkát végezzen a cégében,
• meg tudja oldani - anélkül, hogy ez a teljesítmény rovására menne (sőt!) -, hogy a hétnek ne minden napját kelljen az irodában töltenie.

Mellesleg én sem a munkát hagytam abba, csak nem az irodámban dolgozom, és nem utazom naponta kétszer 30 percet. De ezt egyelőre tényleg hagyjuk.

Nem az én tudományom - én is úgy tanultam

Erre én sem magamtól jöttem rá. Életem hatalmas szerencséje, hogy egy üzleti klubban - Wolf Gábor zárt fórumában - találkoztam Doubravszky Györggyel, akiről ma már egy ország tudja, hogy a Hiteltársulás és a Webbank szellemi atyja, nem mellesleg a Bagolyvár Könyvkiadó tulajdonosa és ügyvezetője. És véleményem szerint korunk egyik legnagyobb gondolkodója. Ha vele nem találkozom, talán soha nem jut el hozzám néhány olyan könyv és időgazdálkodásról szóló infótermék, amelyek nélkül soha nem is gondoltam volna arra, hogy lehet hatékonyabban céget vezetni, mint a napi 8 órás irodai munkarend szerint.

Nem lesznek kivonatok

Nem fogom elismételni azt, amit tőle tanultam, mert ennek ő és az általa ajánlott könyvek sokkal jobb interpretálói. Ha Ön úgy dönt, hogy belevág, és drasztikusan változtat a cégvezetési, időgazdálkodási szokásain, megúszhatatlan, hogy részletesen megismerje ezeket az anyagokat. Ezt nem is lehet büntetlenül kivonatolni. Ez nem olyan, mint a matek puska, hogy elég felírni a képletet, behelyettesíteni a változókat, és kész a feladat.

Oké, de akkor miről lesz szó?

Röviden elmondom, hogy mit kellett elolvasnom, meghallgatnom ahhoz, hogy értsem, mi a teendőm. Elmesélem, honnan indultam ezzel a módszerrel, hová jutottam el, és hogy ehhez nekem min kellett változtatnom. Ez azért lehet fontos Önnek, mert ha Ön az átlagnál nem rosszabb, akkor biztosan utánam fogja tudni csinálni. Ugyanis én az átlagnál rosszabbul bántam az idővel és a cégvezetői feladataimmal.

Kütyük és cuccok

És amit nagyon fog szeretni: meg fogom mutatni, hogy én mit használok, amikor a cégemet vezetem. Szoftvereket, kütyüket, mindent, amit magammal szoktam vinni a munkába. Olyanok ezek nekem, mint a hegymászónak a felszerelése: ezek nélkül sehová, ezekkel akár a Himalájára is.

És egy bónusz a legelszántabbaknak

Ez csak a béközépnek szól majd. Azoknak, akik mániákusan beleszeretnek majd a nomád cégvezetésbe, és úgy gondolják majd, ahogy én gondoltam egy napon. Úgy, hogy ezt minél előbb, minél jobban meg akarják valósítani, és ők bizony nem bánják, ha nem kell mindennap bejárni az irodába. Sőt, köszönik, remekül meglesznek az irodájuk nélkül is, ha ez nem elengedhetetlen kelléke a hatékony munkának (persze, hogy nem az).

Velük együtt fogunk elkészíteni egy nomád irodát. Persze a nomád iroda egészen biztosan nem az, aminek elsőre gondolja. Annál sokkal nomádabb, mégis sokkal egyszerűbb elkészíteni.

Már készülnek a videók. Hamarosan jönnek a részletek!

Már ha ez érdekel egyáltalán valakit.

Tényleg, érdekel valakit?

(E. Che Guevara)

Hetek, lassan hónapok óta háborgok és dühöngök, amiért bármerre fordulok, panaszok, jelszavak és féligazságok ömlenek mindenhonnan. A "mi lesz velünk" és a "mit csinálnak ezek ott fenn" megalázkodó kérdései. Ez és más semmi.

Semmi.

Mindig gyűlöltem a vertikális politikai modellt. Mármint azt, amelyik úgy képzeli, hogy vagyunk mi - a jelentéktelen kis hangyák a fűszálak alatt -, meg vannak ők ott fenn. És majd ők megmondják, majd ők gondoskodnak rólunk, majd ők elvállalják. Nekünk nincs felelősségünk. Időnként választunk, de persze mindig kiderül, hogy bennünket, kérem, megvezettek. De könnyű nekik, ők nagyok, mi itt kicsik vagyunk.

Aki elfogadja ezt a modellt, az mindig lent lesz. És mindig becsapva érzi majd magát.

Gyűlölöm az emberi tehetetlenséget.

Utánad készülünk egyre...

Egyébként hová tűntek a Facebookról a jó szakmai cikkek linkjei? Hol vannak a jó kampányok?

Tömegek kocsmapolitizálnak már-már nyíltan a munka helyett. Alacsonyan szállnak az önigazolások. Most mindenkinek van kire fognia, hogy neki miért nem megy. Műfajilag csak annyiban különböznek ezek a sirámok, hogy van, aki a kormányra mutogat, és van, aki az ellenzékre.

Dolgozni esetleg nem akarna végre valaki?

Most, amikor az iparága vállalkozói, azok alkalmazottai 8 óra munkaidőből jó eséllyel 7 óra 30 percet értelmetlen kocsmapolitizálással töltenek, na most lehet nagyot villantani egy jó szakmai cikkel, egy jól megcsinált akcióval. (Csak ne árakció legyen! - mondaná az öreg Levi Strauss.)

Most ugyanis egészen kicsi az iparági reklámzaj. (A reklámzaj szóért külön köszönet Wolf Gábornak, annyira zseniális, hogy már-már nyelvújítási magaslatokig ér. Rengetegen vettek át tőle, sokan nem is tudják, hogy ő hozta be a közbeszédbe - illendő, hogy megjelöljem mint forrást.)

Kipróbáltam: most egy jól elhelyezett petárdával akkora hatást lehet elérni, mint máskor egy atomvillanással. Mert most senki sem csinál ilyet, de mindenki ugrana, ha végre látna egy jó kampányt. Már mindenkinek elege van abból, hogy más sincs, csak ez a vergődés. És nemzeti hősként tisztelnék azt, aki először merne mást csinálni, mint kapatosan az asztalra borulva bőgni.

Ha ez így van, akkor ki az az őrült, aki ilyenkor azzal és csak azzal tud foglalkozni, hogy melyik független pártalkalmazott közgazdász cikkét idézze a Facebookon saját pártpreferenciái igazolása gyanánt?

Minek?

Úgy érzem magam, mint abban a régi gyerekfilmben az állatkert igazgatója, amikor egész nap az elefántot nézte, amelyre valaki ráírta, hogy "Hülye az igazgató". És pontosan azt szeretném mondani, amit ő mondott:

- Hozzanak egy másik elefántot. Ezt már kiolvastam.

Feljött bátorságod napja,
Hogy a halált leteperje

És az idézet után akkor most mindenki képzeljen oda egy kérdőjelet. Hogy feljött-e a bátorság napja. Vagy továbbra is majd megvárja, hogy ott majd fönn...

Akinek nem világos, hogy nem - nem és nem - az aktuális politikusoktól, trendektől kell várni a sorsa jobbra fordulását, az rövidesen nagyot fog csalódni.

Lehet tüntetni a kormány mellett vagy ellen, lehet önigazolásképpen cikkeket linkelni a közösségi médiába - persze én se bírtam ki -, de értelmetlen.

Európát, benne Magyarországot és személy szerint Önt a munka és a kreativitás fogja felemelni. Nem a kormány, nem az EU, nem az IMF.

És itt maradt a világra...

Nehéz elfelejteni, hogy az az Európa, amelyik most épp vizsgáztat bennünket, épp néhány napja állt meg bután 9 tagállama leminősítése előtt. És azok az egyébként méltán neves, vezető politikusok, akiktől a csodát várjuk - nem a hazaiak, hanem azok, akik nekik is az "ott fent" -, nos azok a politikusok arról nyilatkozgattak, hogy nem értik.

A hitelminősítő pedig azt mondta: nem baj, ők értik. Amíg Európa a leszakadást konzerválja, nem fog megmenekülni a válságból, legfeljebb finanszírozhatja azt.

Most múlik pontosan?

Akkor most vége? Ennyi volt? Konzerválták? Így marad?

A fenét!

Minden válság meg szokott oldódni, és eddig minden válság - ennek direkt utánanéztem - a Facebook bejegyzések nélkül oldódott meg. És mindegyiknek azok voltak a nyertesei, akik nem a kocsmaasztalra borulva siratták önmagukat, meg elveszettnek hitt lehetőségeiket, hanem dolgoztak. Ezzel mintegy téve a válság ellen.

Sohasem csalódott benned,
Ki karod erejét várta

És e sorokkal most nem kevesebbet teszek, mint meghirdetem a vállalkozói népfrontpolitikát! A saját döntéseikért felelősséget vállaló, dolgozni képes vállalkozók cselekvési egységfrontját.

És ez a dal (itt lenn), pontosan ez lesz a mozgalom indulója.

Azért, mert

- elég forradalmi a fülke- és egyéb forradalmároknak,
- de elég baloldali a baloldaliaknak,
- és elég nosztalgikus azoknak is - én őket is szeretem -, akik a Kádár-rendszert sírják vissza immár kényelmes távolságból.

Sok barátom van, ha jól tudom, mindenféle pártállásból. Nekik azt üzenem, hogy PEACE, testvéreim, menjünk dolgozni!

És Önnek is pontosan ezt szeretném mondani.

Legyen Ön az első az iparágában, aki ahelyett, hogy a más véleményen lévőkkel szemben érvelő - egyébként remek - cikket idézné be a Facebookra, összedob egy fantáziadús kampányt, és levadássza vele a piacot.

De most belerévedek a varázsgömbbe, és jól megmondom, mi fog történni 2012-ben. A Bélyegző Expresszel - és az Ön cégével.

Nem vagyok közgazdász, ezért nem fogok úgy tenni, mintha én és kizárólag én tudnám a tutit, de egy pénzügyi jellegű információval biztosan szolgálhatok. Mivel az utolsó áremeléskor az euró még 260 forint környékén járt, és mivel a Trodat bélyegzőket euróért hozzák be Magyarországra, biztosan ígérhetek egy EU-konform áremelést. Ez valószínűleg az egész iparágunkra - és feltehetően az Önére is - jellemző lesz.

Dögölj meg cipőben

Ne féljen megtenni ezt a lépést: az euró vélhetően jó darabig nem tér vissza a 260-as szintre, és akár lefekszünk az IMF-nek, akár nem, várhatóan látunk még nagy számokat az árfolyamtáblázatokon. Aki pedig ilyen helyzetben árharcolni szeretne, az valamit nagyon félreolvasott a horoszkópjában. Szóval az első tanácsom: ne várjon az áremeléssel az iparága többi szereplőjére, mert úgy fog járni, mint a cowboy, aki ahelyett, hogy időben lőtt volna, azt figyelte, ki ránt először fegyvert a pókerparti utáni vitában. Az ilyeneknek végül mindig ezt írták a sírjára: "Dögölj meg cipőben, mondták, és ő szót fogadott."

Zöldhatár

Lesznek persze kivételek, akik eddig is Szerbiából hozták be a számla nélkül vásárolt import árut a kombi Opel Astra csomagtartójában. Ők továbbra is a régi áron és a régi színvonalon állnak majd a piac rendelkezésére. Kívánjon nekik sok sikert és még sok-sok kilométert az Opel Astrával! Megérdemlik!

Trodat bélyegzők is szép számban érkeznek így, öröm és boldogság egy ilyen piacon versenyezni, de szerencsére a beszerzési ár nem minden. Meg az eladási ár sem. Az üzlet lényege épp e két pont között van, és ezt nevezik szolgáltatásnak.

Ezt erősítse, ezt emelje művészi színvonalra, és akkor nem kell árharcolnia.

A 2% áfa változást benyelni = Nem menő!

Fogadjunk, hogy az egyik leggyakrabban elhangzó reklámszöveg ez lesz 2012 elején: "Mi álljuk az áfa miatti különbözetet!"

De komolyan, van olyan vevő, aki ezért a 2%-ért fog mástól vásárolni? És van ember, aki azt hiszi, hogy ezért a 2%-ért ma Magyarországon vevőt lehet szerezni? És nem ennél sokkal, de sokkal kifinomultabb eszközökkel kell behozni a vásárlókat az üzletbe?

Tudja, hány cég teszi majd fel ezt a lemezt? Figyelje majd meg, kik ezek, és hány van köztük, akiért élne-halna, hogy a vevője lehessen. Szeretne közéjük tartozni?

Bocsánat, ezt nem hagyhatom ki

Milyen érdekes ez a magyar nyelv! Vegyük például a "szilveszter" szót! Csak elveszek belőle 3 betűt, majd kicserélek nyolcat, és máris azt kapom, hogy "bélyegző". Hát nem csodálatos? Oroszul persze nem ilyen egyszerű ez.

Ucsityszjá, ucsityszjá, ucsityszjá!

Ezt lefordítom azok kedvéért, akik elég fiatalok, ezért már nem tanultak oroszul, meg azok kedvéért is, akik tanultak, de már elég öregek ahhoz, hogy egy ilyen klasszikust is elfelejtsenek. Lenin mondta, amikor egy eltévedt járókelő megkérdezte tőle, hogy "Lenin elvtárs, hogy jutok el a Lomonoszov Egyetemre?" Amire a nagy formátumú politikus ezt válaszolta: "Tanulni, tanulni, tanulni!"

És pontosan ezt mondom Önnek én is: 2012-ben nem lesz elég az esernyő, meg a viharkabát. Meg kell tanulni gyorsabban futni, mint ahogy az eső esik. Meg kell tanulni sokkal jobban teljesíteni, mint a versenytársak, mert tele lesz minden iparág végüket járó kamikaze cégekkel, akik nem fognak válogatni az eszközökben, amikor mindenáron ügyfelet kell szerezniük.

Ezek a cégek már a villanyszámlát is a cash-flowból fogják fizetni, és mindenáron vevőt kell szerezniük, így a padlóig fogják letolni az áraikat, nem kevés gondot okozva az Ön iparágának. Szerencsére igazi szolgáltatásra és fejlesztésre nem lesz pénzük, ezért Önnek akkor van esélye, ha ezekben lesz erős.

Tanuljon meg mindent a vevőszerzésről, a cég hatékony működtetéséről, ne sajnálja a pénzt a legújabb marketing tanulmányokra. Vásároljon sok Bagolyvár könyvet, tanuljon meg mindent a marketingről Wolf Gábortól, és hirdessen mindenhol, ahol csak megengedheti magának. Az áremelést kösse össze valami kellemessel, és ne árakcióval csalogassa az ügyfeleit, hanem a jól megérdemelt - áremelés után keletkező -  profitjából költsön a vevőire.

Őrült beszéd, de van benne rendszer

2011 első féléve nálunk úgy nézett ki, ahogy a 2010-es év: háromszor annyit kellett dolgoznunk ugyanazért a pénzért, amiért korábban, sokkal több trükköt kellett bevetni, hogy új ügyfeleket szerezzünk, ráadásul azok a versenytársak, akik épp 2010-ben jutottak a tönk szélére, elkezdtek kétségbeesetten árakciózni, honlap és hirdetésszövegeket lopni. Szóval volt egy kis keleties sürgés-forgás. Az euroövezet válságáról szóló hírek már meg se kottyantak.

Aztán az év második felében megtörtént az, amiért egész évben dolgoztunk: rekordot rekordra döntöttünk, és végül megfutottuk pályafutásunk legjobb évét. A december hónapunk pedig - ami a bélyegzős szakmában hagyományosan annyit ér, mint egy fél november - 12 éves történelmünk legerősebb hónapja lett, méghozzá masszívan megelőzve az eddigi legjobb hónapot.

A gazdaságban fellelhető káoszban is van rendszer. Lehet ijedten össze-vissza kapkodni, meg lehet higgadtam megállni, elemezni és alkalmazkodni az új helyzethez. Az utóbbi egész jól jövedelmez.

Minden probléma egy ingyenes tanfolyam

A nem túl rózsás honi és nemzetközi gazdasági helyzet mellé még jutott pár olyan probléma is, ami a felszínen nem is látszik. Régi kedvencem az a mondás, hogy ha az élet citromot ad, csináljunk belőle limonádét. A felszín alatti problémák, amelyek sokba kerültek, megtanítottak arra, hogy az igazán pénzt hozó megoldások is ugyanott vannak: a mélyrétegekben. Nem azokban a dolgokban, amelyeket kiteszünk a kirakatba. Ezekben pedig az a jó, hogy az ilyen megoldásokat nem lehet olyan egyszerűen másolni. Nekem is sokan lopják a honlapom, a webáruházam ötleteit, sőt, gyakran komplett hirdetéseim szövegeit is. Na de a rendszerbe nem látnak bele.

Érdemes tehát a struktúrák mélyén is igazítani a cégen, mert ez már az a mélység, ahová a konkurencia nem jut el.

Köszönettel tartozom a Mini CRM csapatának, akik azt a rendszert üzemeltetik, amelynek segítségével rekordszámú visszatérő vevőt sikerült szereznem. Amikor a Google AdWords két napig vergődött egy rendszerhibával a hirdetési fiókomban, ez a módszer olyan hatékonyan működött és szállította az ügyfeleket, hogy komolyan elgondolkoztam, kell-e nekem egyáltalán AdWords. (Egyébként kell az is.)

És ha már a köszönetnyilvánításnál tartok...

Köszönöm minden Vevőnknek, hogy bennünket választottak, számos Kínából vagy Szerbiából adómentesen becsempészett, kétes eredetű, lényegesen olcsóbb vacakot árusító bélyegzőkészítő helyett, akik azt ígérik, hogy ugyanazt, ugyanúgy, mint nálunk, csak olcsóbban, csak nem ugyanazt és nem ugyanúgy. A  legjobb ügyfelek így is megtalálnak bennünket, köszönöm nekik a bizalmat!

Köszönöm a munkatársaimnak, hogy 2011-ben is hűségesek voltak a Bélyegző Expresszhez, és mindvégig úgy dolgoztak benne, mintha a sajátjuk volna. Az év végi hajrá pedig egyszerűen fantasztikus volt, köszönöm, Fiúk! Jövőre ez lesz a szint. :) Mindenkinek ilyen kollégákat kívánok!

Köszönöm a Trodat Magyarországi Képviseletnek, hogy a néha az extremitás határait súroló extra kéréseket is teljesítették, és köszönöm, hogy amikor rezgett a léc, segítettek megtartani. Az elefánt nem felejt.

Köszönöm a velünk együttműködő futárszolgálatoknak, hogy 2011-ben is 99,9%-nál is nagyobb precizitással dolgoztak, és hogy úgy képviseltek bennünket a vevőink előtt, hogy büszkék lehetünk rájuk. Az egész 2011. év alatt Budapesten egyáltalán nem volt a futároknak felróható kézbesítési hiba, vidéken összesen 4 olyan szállítás volt, amelyekhez fel kellett emelnünk a telefont, és ezeket a problémákat is azonnal orvosolták. Rengeteg vásárlónk dicséri úgy a futárokat, mintha a Bélyegző Expressz alkalmazottai lennének - pedig ők "csupán" szerződött partnereink. Köszönöm, hogy így dolgoznak, én sem fogok alkudozni, amikor a jövő évi árakat kell jóváhagynom. Megérdemlik a pénzüket, és nem őrültem meg, hogy olcsóbbra cseréljem a legjobbakat. A Vevőink a legjobbat érdemlik, és ez nekem sem pénz kérdés.

Köszönöm az ELIT-INFÓ Kft. munkatársainak azt, hogy a honlapunk hosztolását, a levelezést és a hírlevélküldő szolgáltatást a legnagyobb hajtás közepén is minden zökkenő nélkül átvették, és olyan magas színvonalon dolgoztak, amit elképzelni se mertünk volna. Az ELIT-INFÓ-nál idén összesen egyetlen alkalommal volt egy alig 45 perces leállás, ezt megelőzően pedig 603 nappal azelőtt. Összehasonlításképpen megjegyzem, hogy az idén egy teherűrhajó és egy műhold hordozórakétája is végzetes hiba áldozatává vált a szállítmányával együtt. Vagyis az ELIT-INFÓ megbízhatóbb partner, mint az orosz űrkutatási hivatal (amely egyébként az amerikai űrhajósokat is szállítja majd, amíg el nem készül az új amerikai űrsikló).

Köszönöm a Marketing Commandónak a 2011. évre adott szellemi muníciót. A munkaidőm 50%-át tanulással töltöm, a Commando anyagai az elsők között vannak nálam. Sok tanácsadó van, de új, használható, a magyar piac számára is fogyaszthatóvá tett új módszereket itt árulnak.

Köszönöm az olcsójános versenytársaknak, hogy áraikkal is kifejezték a cégeink közötti különbséget. Ígérem, a legrosszabb vevőket továbbra is hozzájuk irányítjuk, ahogy eddig is.

Végül, de legelső sorban köszönöm a Bélyegző Expressz Blog olvasóinak, hogy hétről-hétre olvassák azt, amit itt írok. Ha valamit biztosan ki merek jelenteni a 2012. évről, akkor az az, hogy sokszor fogunk találkozni.

Boldog új évet kívánok!

A mai bejegyzés rekord rövidségű lesz.

Három magyarországi példa, mindegyik kisvállalkozásoktól.

Egy merész, egy brutális és egy végtelenül szellemes.

Közös tulajdonságuk, hogy mindhárom feledhetetlen.

Lehet azzal reklámozni egy terméket vagy céget, hogy ez a legolcsóbb - de ez egyrészt banális, másrészt ilyet a hülye is tud (a hülye csak ezt tudja). Ráadásul ez a legtöbbször nem igaz, ha meg mégis igaz, nem biztos, hogy megéri a vevőnek. De a legtöbbször még az eladónak sem.

"Legkülönb ember, aki bátor, / S csak egy különb van, aki: bátrabb" - mondja Ady Endre, és persze igaza van. Mellesleg ő is márkázta ám a termékeit: a 3 szavas cím Ady védjegye.

Minél nagyobb a tolongás egy iparágban, annál nagyobb szükség van egy szokatlan ötletre.

Íme három érdekes darab.

1. A merész:

A címsor pikáns, de rossz az, aki rosszra gondol.

Egy biztos: a temérdek használt ruha üzlet közül valahogy ki kell tűnni - és így ez nem is nehéz.

(Ez kivételesen nem saját fotó, Győri-Dani Gábortól kaptam, köszönet érte!)

2. A brutális:

Ezt még a tavasszal fényképeztem. Nos, ez az a határ, amit sokan már nem lépnénk át - én biztosan nem. Viszont működik, hiszen most is épp róla beszélek.

3. A feledhetetlen:

Na ilyen az igazán zseniális terméknév! Egyszerre két poén is van benne. Egyrészt felidézi a szólást, amin pont annyit csavar, amennyit kell. Másrészt kifejezi, hogy ezt bizony nem iparilag pancsolták fűrészporból meg bonyoluított nevű, a Mengyelejev-táblázatban fel nem lelhető actiregularisokból, hanem ez az, ami: tejföl.

A szellemes terméknév - ami ugye minimum 50%-ban a siker kulcsa - az Etyeki Sajt Céh kreativitását dicséri.

Ennyi!

Mondtam, hogy rövid lesz.

Utóirat:

Ön milyen eredeti ötlettel tűnik ki az iparági tömegből?

Senki?

Oké. Akkor mindenre figyeltünk, csak arra nem, amivel épp foglalkoznunk kellene. Mert amíg az ilyen témájú híreket figyeltük kocsiban, munkahelyen, az interneten, addig se nem dolgoztunk rendesen, se nem koncentráltunk a teendőinkre, se nem tanultunk semmi újat, amit esetleg használni lehetne egy ilyen helyzetben.

Homer Simpson, amikor sör-virsli versenyre készült, és Bart, a fia megkérdezte tőle, hogy megnyeri-e, így válaszolt:

- Fiam, ha sportversenyen indulsz, nem az számít, hogy megnyered-e vagy sem, hanem az, hogy mennyire rúgsz be.

Na, ebben momentán jól állunk. De lehet, hogy van, aki ennél többre vágyik.

Nekik gyűjtöttem össze egy-két ötletet.

A politika a második legrégibb mesterség. És rájöttem, hogy nagyon hasonlít is az elsőhöz. (Ronald Reagan)

Amikor a válság stabilan válsággá válik, akár úgy is hívhatjuk, hogy "új helyzet". Így legalább nem kell az utált "válság" szót használni. És van még egy okunk, hogy inkább így hívjuk: ha válság, akkor az a dolgunk, hogy szenvedjünk tőle, ha új helyzet, akkor az, hogy megtanuljunk mozogni benne. Az utóbbi mindenképp kifizetődőbb.

Jobban jár, ha kimarad a kocsmai (=Facebook) politizálásból, és az idejét a munkájának szenteli.

Segíts magadon és kerüld az Egyenlítőt! (Bart Simpson)

A legelsők között azok fognak elvérezni, akik kivárnak. Akik az EU-tól, a görögöktől, az olaszoktól, a tőzsdétől, a kormánytól várják a megoldást. A jelenlegi helyzet annyira szövevényes, hogy semmiképp sem fog érdeksérelmek nélkül megoldódni. Érdemes erre a kellő nyugalommal gondolni. Ha ezzel nem kalkulál, rossz tervet fog készíteni.

Mindenki a maga feladatát végezze: a görögök a görögökét, az EU az övét, a kormány a kormányét. Ön pedig foglalkozzon a sajátjával. Ha vállalkozó, akkor a piacával.

Mindenekelőtt nézze át a cége bevételeit és kiadásait. Most semmi sem fontosabb, mint hogy racionalizálja a költségeit és optimalizálja a bevételeit. Figyelem! Nem biztos, hogy az ész nélküli költségcsökkentés jó döntés, de például a dupla internet előfizetést most nyugodtan lemondhatja.

A legjobban arra figyeljen, hogy a bevételei ne csökkenjenek. Sőt, mivel várhatóan többet kell ügyfélszerzésre költenie, az eddiginél is jobban oda kell figyelnie a profitra.

Egy korábbi blogbejegyzésemben talál ehhez egy elég jól használható táblázatot.

A görénykedés különbözteti meg az embert az állatoktól. Kivéve a görénytől. (Homer Simpson)

Nézze meg, melyik versenytársa akciózik a legkeményebben. Tudja, hogy miért teszi? Azért, mert már az utolsókat rúgja. Nincs vevője. A vevőszerzéshez nem ért, és most sem azzal tölti az idejét, hogy megtanulja, hanem gatyaletolós akciókat szervez.

Az még rendben van, hogy ezzel maga alatt vágja a fát, hiszen ha olvasta volna ezt a cikket, tudná, hogy egy 20%-os akcióval a profit döntő részét, szerencsétlen esetben az egészét el lehet égetni. Konkrétan, ha Ön most elég szerencsés ahhoz, hogy 100%-os haszonkulccsal dolgozzon, és így ad az áraiból 20% kedvezményt, akkor több, mint 180%-kal több vevőre lesz szüksége ahhoz, hogy ne veszítsen az akción. Magyarul jóval több, mint másfélszer annyi vevőt kell behoznia változatlan vevőszerzési költség mellett (ami nonszensz), hogy ne bukjon.

Ha a versenytársa ezt csinálja, akkor persze nem csak a saját profitját égeti el, de az iparága árait is lerántja a sárba, mielőtt dicstelen halált halna. Ez pedig már húsba vág, tehát lépni kell valamit.

Mit tehet Ön?

Segíthet neki hősi halált halni.

Hogyan?

Gyorsítsa fel a folyamatot.

Én is vagyok olyan szemét, hogy a legkeményebben annak a bélyegzőkészítőnek a piacára célzok, aki a legtöbbet tette azért, hogy megalázó profittal lehessen csak dolgozni.

Kétféle ember létezik: a jó és a rossz. A jó ember jobban alszik, viszont úgy néz ki, a rosszak jobban élvezik az ébrenlétet. (Woody Allen)

Nézze meg, melyik versenytársa hirdeti a legvérmesebben, hogy nála most hatalmas akció van. Nézzen utána, honnan jönnek hozzá a vevők, milyen csatornákon szerzi őket, és Ön hogyan tudná megszólítani ezeket a vásárlókat. Majd keressen egy jobb üzenetet, mint az ár, és célozzon ugyanarra a vevői rétegre.

Ha ismeri a versenytársa gyenge pontjait, akkor ne felejtse el a marketingjében kiemelni, hogy a saját cége épp abban erős, amiben mások (épp az olyanok, mint ő) gyengébbek.

Ne feledje: nem kell mindenkit megszereznie, elég, ha annyi ügyfelet el tud szipkázni, hogy a versenytárs az akcióból jó erős mínusszal jöjjön ki. A többi megoldódik magától. A konkurensét kivérezteti a saját árakciója.

A pénz jobb, mint a szegénység, már csak anyagi szempontból is. (Woody Allen)

Elég, ha a legárharcosabb vevők megmaradnak a konkurenciának, Ön pedig megszerzi azokat, akik készek megfizetni egy jobb termék vagy szolgáltatás értékét. Ha a versenytársa nem tud az akcióval minimum 180%-kal több vevőt szerezni, akkor neki vége. Ebben az esetben ugyanis bukik az akción. Önnek azért kell tempóznia, mert az árharc mindig rombolja a piacot, ezért Önnek kompenzálnia kell a kannibalizálódott árakat.

Oké, de hogyan?

Az okos emberek megoldják a problémákat, a zsenik pedig megelőzik őket. (Albert Einstein)

Nézze meg, hogy az Ön piaca számára mi most a legnagyobb érték. Most ne a termékére koncentráljon, hanem arra, ami a termékén kívül a legfontosabb azok számára, akik az Ön portékáját vásárolják. És azt csomagolja hozzá a termékhez, de ragaszkodjon a saját áraihoz.

Ha kenyérsütő gépet árul, adjon hozzá egy csomag biolisztet. Ha cipőt, akkor talpbetétet vagy cipőtisztítót. Ha sportszert, akkor egy fitnesz DVD-t. Vagy egy bérletet a közeli fitnesz klubba.

Ha jó szervező, akkor ez a plusz ajándék Önnek vagy nem kerül semmibe, vagy alig valamibe.

Egy pesszimista minden lehetőségben látja a nehézséget, egy optimista minden nehézségben meglátja a lehetőséget. (Winston Churchill)

Természetesen a bélyegző piacon is elindult a gatyaletolás, amiben nem kívánok részt venni. Másnál az a szlogen, hogy bélyegző olcsón, nálunk pedig az, hogy bélyegzőt a legrövidebb időn belül. És mi minden ügyfelünknek azt adjuk a bélyegző mellé ajándékba, amire most a legnagyobb szüksége van.

Mi is ez?

A mi ügyfeleink 99%-ban cégek. Nekik most a legjobban olyan eszközökre és módszerekre van szükségük, amelyek segítségével több vevőt, nagyobb profitot szerezhetnek.

A következő hetekben ilyen anyagokat adunk a bélyegzők mellé. Csupa olyan dolgot, amelyek segítségével a bélyegző teljes árának a többszörösét lehet megtermelni.

Hogy pontosan mit?

Erről hamarosan többet is mondok.

Addig is egy gondolat arról, hogy érdemes-e aggodalmaskodó semmittevéssel várni a csodát, vagy inkább most kell nekifeküdni a munkának:

A Beatles-fiúk mindenüket azért adták, hogy Beatles-fiúk legyenek. Egész fiatalságuk erre ment. Míg mindenki más lógott és lazult, mi napi 24 órát dolgoztunk. (John Lennon)

A történetek közös tulajdonsága, hogy mindkettő egy-egy ebéddel kapcsolatos ártalmatlan előkészület közben kopogtatott - mit kopogtatott? döngetett - be magánszférám ajtaján.

Bosszúból közüggyé emelem, hátha valaki profitál belőle.

Tessék addig várakozni

Ha úton vagyok, szívesen ugrom be egy gyors, ámde finom ebédre valahová. A múltkor is épp ebédidőben jártam egy egyébként teljesen korrekt helyen. Csendes, kulturált, e-mail olvasásra is kiválóan alkalmas étterem, korrekt áron és pillanatok alatt megkapható, tényleg kifejezetten jó ebéd. Máskor már ettem itt. Ráadásul kétféle menüből is lehet választani. Lelassítok a bejárat előtt, látom, mi a mai menü. Mind az A, mind a B verzió jól hangzik, pedig az utóbbi vega, de pont egy kedvencem, és itt tényleg jól főznek.

Be is megyek, körülnézek, hol tudnék leülni.

Az étterem fele tele van: minden asztalnál ülnek. Nem csoda, hiszen egyrészt ebédidő van, másrészt itt tényleg jó a kaja. Optikailag csak az fura, hogy a helyiség mértanilag mintha két részre lenne osztva: az egyik felében telt ház, a másikban meg minden asztal üres. Elindulok az üres asztalok felé. Látom ám, hogy mindegyiken ott virít a "Foglalt" tábla. (Körülbelül 10 darab négyszemélyes asztalról beszélek.)

Kérdezem a pincért, hogy ezek a táblák úgy véletlenül, vagy tényleg foglalt minden asztal. Kedvesen tájékoztat, hogy oda fél órán belül jönni fognak, mert ők mindennap itt ebédelnek. De pár perc, és felszabadul valahol egy asztal, addig várakozzak.

Viszlát, minden jót!

Elvem, hogy ilyen helyzetben soha, de soha egy percig sem maradok. Ha egy pincér nem tudja megoldani azt, hogy egy félig üres étteremben ne kelljen állva várakoznom, akkor az vagy nem pincér, vagy az étterem nem étterem. Már a Piszkos Fred közbelép című könyvben is írva vagyon, hogy vendéget nem szokás ultimátumszerűen kínálni.

Megértem, hogy vannak törzsgárda vendégek, és egyetértek, hogy nekik mindig kell, hogy legyen szabad asztal, na de ebédidőben ne kelljen már egy félig üres étteremben állva várakoznom, hogy itt költhessem a pénzemet. Vagy ha ez egy ilyen hely, akkor kéretik az ebédelés lehetőségét titkosan kezelni, és a titkot csak a törzsgárda tagokkal megosztani.

Egy félig üres étteremben ne legyen probléma, hogy hová ültetnek le egyetlen embert.

Azt tettem, amit ilyen helyzetben mindig is tenni szoktam: amikor a pincér kezét cseppet se tördelve azt javasolta, hogy várjak pár percet, gondosan ügyelve arra, hogy biztosan a szavába vágjak, a következőt mondtam:

- Természetesen ha Önöknek nincs szükségük vendégekre, akkor szívesen keresek egy másik éttermet, viszontlátásra!

Nyilván bunkónak tartottak, de nem én kezdtem

Ezzel az egész sztorival Norbi járt jól, mert az étteremtől a parkoló felé mentemben megláttam egy Norbi Update Üzletet, és olyan dühös voltam, hogy oda mentem be valami harapnivalóért.

És milyen jól tettem! Ott ugyanis egész kontrasztosan sokkal jobban éreztem magam. Elmondtam, hogy kifejezetten magyaros koszton szocializálódtam, az egészséges ételeket tisztes távolságból szoktam elkerülni, de már régóta kacérkodom a gondolattal, hogy kipróbálnék valami húsevőknek való, nem durván makkegészséges ételt, és épp 2 perce kaptam meg ehhez a megfelelő impulzust.

Erre máris a kezembe nyomtak egy dobozos ebédet, ami kifejezetten megfelelt az elképzeléseimnek. Pont annyiba került, mint a menü az imént elhagyott étteremben, csak ezt még haza kellett vinni és meg kellett mikrózni, de kit érdekel ez ilyen helyzetben, feldúlt állapotban?

Végre itt azt kaptam, amit egy vevő kapni szeret: törődést, profi kiszolgálást, és az elvártnál jobb terméket.

Az én kicsinyes bosszúm

Hazavezettem, a Norbi kaját betettem a mikróba, jóízűen megettem, és még azt a jó érzést is megkaptam, hogy most egészségesen táplálkoztam. (Nem is gondoltam, hogy a Norbi kaja ilyen jó.)

Végeredmény:

Ráállok a Norbi Update ebédekre, az étterem meg bátran rakja tele "Foglalt" feliratú táblával az összes asztalt.

Tanulság:

A legjobb termék sem elég jó, ha rossz az ügyfélszolgálat.

Magyarországon sztrájkolnak a tyúkok

Hétvége, ülök a kocsiban, tartok hazafelé. Felhív a feleségem, hogy kellene egy doboz tojás a rántott hal panírjához, hozzak már. Piac ilyenkor nincs. Megállok az első útba eső üzletnél, történetesen egy SPAR hipermarketnél.

A tojáspultnál - mint mindig - most is kinyitom a tojásos dobozt. Egyrészt megnézem, hogy nem törött-e valamelyik, másrészt igyekszem olyan dobozt választani, amelyikben a tojás-guanó tört számlálója nagyobb, mint a nevezője. Ez nem mindig könnyű.

Látom, hogy van tojás mindenféle árfekvésben. A legkisebb guanó-átlaggal rendelkező tojások egyébként épp közép árfekvésűek. Már majdnem tenném be a kosárba, amikor megszólal bennem a bélyegzőkészítő, és azt mondja:

- Nézd már meg a bélyegző lenyomatot a tojáson!

Megnézem.

Ez a tojás lengyel. Már teszem is vissza. Elvből nem veszek külföldi élelmiszert, ha van magyar. Márpedig tojásból úgy tűnne logikusnak, hogy van.

És megint dühbe jövünk

Zárójelbe teszem a tojás/guanó arányszám optimumát, és kizárólag a magyar tojásbélyegző kódra koncentrálok. És ekkor látom, hogy a legdrágább (konkrétan a legolcsóbbnál másfélszer drágább) tojások magyar tyúkok termékei, minden más, a többi 4 vagy 5 verzió mind-mind lengyel.

Természetesen a magyart választom. És közben elgondolkodom azon, hogy az vajon véletlen-e, hogy a magyar terméket gusztustalanul magasra árazták. Nem is volt belőle sok - nyilván így nem keresik annyian. Meg hát ki nézi a tojás országkódját? Csak egy bélyegzőkészítő.

A lengyelekkel semmi baj nincs

A pénztár felé ballagva pedig azon tűnődöm, hogy végül is mi a fenét várunk mi az élettől, ha úgy becsüljük meg a magyar termelőket, hogy a külföldiek termékeit vásároljuk. Nem a lengyelek hibája, hogy ezer kilométeres távolságból szállítják hozzánk a "friss" tojást. És ne a lengyelekre legyünk dühösek, amikor a magyar termelő tönkremegy, és majd a mi adónkból kell segélyezni.

Nem a lengyel termelő tehet arról, hogy Magyarországon nem elég tudatosak a vásárlók ahhoz, hogy a hazai munkaerőt próbálják meg eltartani.

És a SPAR-t se szidjuk. Mindaddig, amíg megvesszük tőlük az olcsóbb lengyel tojást, addig külföldről fogják behozni az árut (a hasznot pedig kiviszik az országból). De ha mi, vásárlók a vásárlói szokásainkkal erre tanítjuk őket, akkor ne legyünk rájuk dühösek. Ha ugyanis kizárólag a magyar tojást vennénk meg, a külföldről behozott áru pedig ott zápulna rájuk a polcokon, egy idő után nem hoznának be ilyet az országba.

Csak rajtunk múlik, hogy lesz-e magyar ipar és mezőgazdaság. Tessék egy kicsit körültekintőbben vásárolni!

Úgyis elmondom a tojásbélyegzőt

Ha már tojásról beszélek, gyorsan hadd mondjam el, mit jelentenek a betűk és a számok a tojásbélyegzőn. Ez az a piros szám- és betűsor a tojás héján.

Például az, hogy 1HU15T10/2.

Az első karakter a tartás módját jelöli. Ha 1, akkor szabad tartás, ha 2, akkor alternatív tartás, ha 3, akkor ketreces tartás. (A 3-as kód a leggyakoribb.)

A második és a harmadik karakter az országkód. Ha ez HU, akkor bátran megveheti. Ha nem HU, akkor tegyen meg annyit a magyar gazdaságokért, hogy hagyja ott megzápulni a tojást, ahol van.

A következő kód Budapest és a megyék kódja, 1-től 20-ig.

Utána következik az állategészségügyi kerület száma, majd a T betű, a tojótyúk kódjele, majd a telep sorszáma, majd a / jel után az istállók száma.

Mi ebből a fontos?

Ennyi mindent nem érdemes megjegyeznie, de kérem, figyelje az országkódot.

És ha teheti, tojást inkább a piacon vegyen. Meg zöldséget, gyümölcsöt is. Rendes körülmények között én is ott szoktam, mert mint magyar vállalkozó, tudom, hogy tartozom ennyivel a magyar termelőknek.

Ezek apró dolgok, de nagy dolgok múlnak rajtuk.

Tőlem magyar vállalkozók vásárolnak. Ha ők nem lennének, elmehetnék cselédnek egy kedves kínai családhoz.

És Ön is.

Amennyiben Ön a karbantartás ideje alatt szeretne bélyegzőt rendelni, és nem éri el a webáruházat, kérem, küldjön egy e-mailt a belyegzo@belyegzoexpressz.hu e-mail címre. Megrendelését a szokott időben, késedelem nélkül szállítjuk!

Tudom, hogy minden karbantartás kellemetlenségekkel jár - ezért is időzítettük ezt a mostanit is hétvégére. A munka az Ön érdekében is történik: az új frissítések kényelmesebbé és gyorsabbá teszik a webáruház használatát.

Szíves türelmét köszönöm!

— LGT jeszty?

— Nyet.

— Illés jeszty?

— Nyet.

— Omega jeszty?

— Nyet.

— Vengrija nyet — mondta mély együttérzéssel, és a nyakamba borult, ahogy csak lengyelek és magyarok tudnak egymás nyakába borulni, ha igazi nagy baj van. Együtt gyászoltunk ott félig üres borospoharak és hagymás zsíros kenyerek fölött.

Persze volt azóta Illés búcsúkoncert, játszott a Szigeten az LGT, párszor színpadra állt az Omega, nem is egyszer. De az, ami azelőtt volt, hogy úgy lehetett ilyen koncertekre menni, hirtelen felindulásból, szinte bármikor, mintha moziba menne az ember — na az már soha nem lesz. Ennek tudatában gyászoltuk ott, abban az ötödik kerületi kocsmában Magyarországot. És talán egész Európát.

Még abban a korban voltunk, amikor szívesen meghaltunk volna olyan dolgokért, amelyekért ma élni szeretünk. És akkor gondoltunk arra először, hogy milyen nyomorult dolog lesz majd megszokni, ahogy a világból egyenként eltűnnek majd azok, akikért, amikért lelkesedni — és végül is élni — volt érdemes.

Pedig akkor még elég jól álltunk.

Obama jól mondta

Steve Jobs halálhírét én is egy iPhone képernyőjén olvastam. Ahogy Obama is mondta.

A hír nem lepett meg, de váratlanul ért. Tudtam, mindenki tudta, hogy Steve Jobs halálos beteg. De Steve Jobs mítosz volt, tehát halhatatlan. Na, ezért volt mégis váratlan a hír. Steve Jobs ugyanis nem szokott meghalni.

Nem tudom, mit érezhetett a világ Einstein halálakor, de azt hiszem, valami hasonlót. Vannak emberek, akik kérdéseket hagynak maguk után. Ilyeneket, hogy "és akkor mi lesz ezután az energiamegmaradás törvényével?" Vagy az okostelefonokkal.

Sokan beszélnek úgy Jobsról, mintha közeli hozzátartozójukat gyászolnák, pedig se utódjuk, se boldog ősük nem volt. Csak éppen a halálával valami ijesztő történt: kiderült, hogy ez a mítosz nem íródik tovább. 1849-ben sem a világosi fegyverletétel volt ijesztő, hanem Petőfi halála. Mert az végleges.

1933. április 22.

Ezen a napon hunyt el Sir Henry Royce, a Rolls Royce autók atyja. Halála óta a Rolls Royce kocsik emblémáját az eredeti vörös helyett fekete R betűvel készítik.

Ez minden, ami a Rolls Royce márkánál a Mester halála óta változott. De a Rolls Royce azóta is az autók királya.

(A kép forrása: http://www.maxwellenamels.com/Gallery.html)

Walt nem láthatta?

Walt Disney már nem lehetett ott, amikor Disneyland megnyitotta kapuit. Az ünnepi beszédben el is hangzott, hogy "milyen kár, hogy Walt ezt már nem láthatta." De a megnyitó ünnepség után a felesége azt mondta: "Ha Walt ezt nem látta volna, akkor ma nem lennénk itt, és ez az egész nem is lenne."

Walt Disney halálával sem dőlt össze a filmbirodalom: ma is Disney a mesefilmkirály.

Óriások találkoztak, amikor a Disney megvette a Pixar Stúdiót Steve Jobstól, amikor visszatért az Apple élére.

Apple nyet?

Nem hiszem, hogy az Apple-nek vége lenne. Steve Jobs nem úgy építette fel ezt a céget, hogy vele együtt az Apple is meghaljon. Ő ebbe a cégbe építette bele a halhatatlanságát.

Halálát a tőzsde jó előre beárazta. Amikor augusztusban bejelentette, hogy visszavonul, átmenetileg gyengültek az Apple részvényei, de ez csak a szokásos, már-már kötelező hiszti volt. A tőzsde egyébként is nehezen bírja hiszti nélkül manapság. Mégis, amennyire megrázta Jobs halála az Apple híveit, annyira kevéssé reagált rá a tőzsde.

Steve Jobs túléli Steve Jobsot

Már egy éve, amikor megtudta, hogy a betegsége visszafordíthatatlan, visszavonult a napi ügyektől, és minden energiáját a hosszú távú stratégiák kidolgozására fordította. Állítólag elkészült az iPhone, az iPad és az Apple számítógépek következő 4 generációjának stratégiai terveivel. Ez minimum 4 évre elegendő tennivalót és stabilitást jelent az Apple számára.

Lehet persze arról beszélni, hogy azért csinálta, mert gondolt a családjára, és tudta, hogy nekik majd ebből lesz pénzük. De nem életszerű. Ha Jobsot kizárólag a pénz érdekli, már rég visszavonulhatott volna, amikor az iPhone átírta a mobiltelefon piac szabályait. Bőven elég pénze lett volna arra, hogy utolsó éveit nyugodtan töltse, és ekkor már tudta, hogy beteg.

De Steve Jobs azért volt az, aki, mert azt csinálta, amit mindig is szeretett volna: dolgozott. És a produktum, amit létrehozott, azért volt olyan jó, amilyen, és azért tudta olyan meggyőző erővel eladni, mert a termék ő maga volt. Az Apple számítógép, az iPhone, az iPad - ez mind-mind filozófia. A termék csak a váz.

Azzal, hogy Jobs utolsó erejéig dolgozott, végül is azt tartotta életben, ami önmaga meghosszabbítása volt. A pénz legalább is másodlagos volt. Aki ezt nem érti, annak sosem lesz rendes márkája.

Jobs mondta azt is, hogy életünk legnagyobb részét munkával töltjük, érdemes tehát olyan munkát választani, amit szeretünk. A legjobb dolgok az olyan munkából születnek, amit szeretettel végzett az ember.

Steve Jobs, a sámán

Az Apple azért járt nagyon jól Steve Jobsszal, mert Jobs látnok volt. Modern kori sámán, aki nem azt kereste, hogy mit akar tőle a piac, hanem kitalálta, mi az, amiért lelkesedne a piac, ha tudná, hogy ez lehetséges. Mert akkor ezt akarná. A vevői élményből indult ki, és mögé felépítette a technológiát. Mások pont fordítva gondolkoznak. Ezért nem lehet mindenki Steve Jobs. És ezért volt ő látnok. Ettől lett márka.

És ezért, pont azért, mert halálával ennek az élménynek az elvesztését gyászolják a rajongói — merthogy az Apple-nek nem vevői, hanem rajongói vannak —, nos ezért érzik úgy, mintha a közeli hozzátartozóik közül veszítettek volna el valakit. Mert az élmény közeli hozzátartozójuk.

Volt szerencsénk abban a korban élni, amikor Steve Jobs elég merész volt megváltoztatni egy iparág szabályait, és tömegeknek, iszonyatos nagy tömegeknek változtatta meg a gondolkodásmódját.

Összegyűjtöttem néhány gondolatát, amely nekem is sokat segített, amikor stratégiát építettem, vagy egyszerűen csak azon töprengtem, hogy hogyan vezessem a cégemet.

*

Kalóznak lenni nagyobb mulatság, mint beállni a haditengerészethez.

*

Az egyetlen olyan ember vagyok az ismeretségi körömben, akiről biztosan tudom, hogy egyetlen év alatt negyedmilliárd dollárt veszített. Az ilyesmi nagyon erősen tudja építeni az ember karakterét.

*

Bármikor elcserélném minden technológiai tudásomat egy délutánért, amit Szókratésszal tölthetnék.

*

Az innováció úgy születik, hogy az embereink összefutnak a folyosón, vagy éjjel fél tizenegykor felhívják egymást egy új ötlettel vagy valamivel, ami gyökeresen megváltoztatja azt, ahogy eddig közelítettünk egy problémához. Vagy úgy, hogy valaki, aki úgy érzi, eszébe jutott valami korszakalkotó, ad hoc összehív hat embert, és megkérdezi, mit szólnak az ötletéhez.

*

Az emberek gyakran nem tudják, hogy mit akarnak, amíg meg nem mutatod nekik.

*

Rá kell jönnöd, mi az, amit szeretsz. Ez ugyanúgy igaz a munkára, mint a párkapcsolatokra. A munkád tölti ki az életed jelentős részét, ezért ha igazán elégedett akarsz lenni, hinned kell benne, hogy jó munkát végzel. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha szereted, amit csinálsz. Ha még nem találtad meg, keresd tovább, ne add fel! Mint a szerelemben, itt is tudni fogod, hogy mikor találtad meg az igazit.

*

Az elmúlt 33 év során minden reggel belenéztem a tükörbe, és megkérdeztem magamtól: ha a mai lenne az életem utolsó napja, vajon azzal szeretném-e tölteni, amit ma csinálni fogok. És valahányszor a válasz túl sok napon át volt "nem", tudtam, hogy valamin változtatnom kell... Majdnem mindenen - a külvilággal szemben támasztott elvárásaimon, a büszkeségemen, a szorult helyzetektől vagy a kudarcoktól való félelmeimen — mindezek a dolgok egyszerűen szertefoszlanak, amikor a halállal nézünk farkasszemet, és csak az marad hátra, ami igazán lényeges. Nem ismerek jobb módszert a gondolat csapdájának elkerülésére, hogy valami vesztenivalód van, mint emlékeztetni magad arra, hogy meg fogsz halni.

*

Néha azt hallom az emberektől: "Istenem, mi lenne ha elütné egy busz? Az Apple nagy bajba kerülne."

Valószínű nem rendeznének nagy bulit. De több ember is alkalmas az Apple-nél arra, hogy átvegye a helyemet. Célom, hogy az egész vezetői csapatomat úgy képezzem ki, hogy el tudják látni ezeket a feladatokat. És pontosan ezt is teszem.

*

Amikor valakit egy magasabb pozícióba veszek fel, alapkitétel, hogy alkalmasnak kell lennie. Nagyon okosnak kell lennie. De számomra az az igazi nagy kérdés, hogy képes lesz-e szeretni az Apple-t? Mert ha beleszeret az Apple-be, minden más is menni fog magától. Mert ők is azt akarják majd tenni, ami a legjobb az Apple-nek. És nem azt, ami nekik, Steve Jobsnak, vagy bárki másnak jó.

*

A kreativitás csupán dolgok összekapcsolása. Ha megkérdezel kreatív embereket arról, hogy hogyan csináltak valamit, lesz egy kis bűntudatuk. Ugyanis valójában nem csináltak valamit, hanem csak megláttak valamit, és egy idő után az egész nyilvánvalónak tűnt számukra. Ez azért van így, mert ők képesek arra, hogy összekapcsolják az élményeiket, és képesek új dolgokat szintetizálni. Erre pedig azért képesek, mert vagy nagyobb élményanyag áll rendelkezésükre, vagy mert többet töprengtek a dolgokon, amelyeket megéltek, mint más emberek.

Köszönjük, Steve!

Mivel CRM rendszert használunk, és ebbe minden vevőnkről minden fontos tudnivaló bekerül, a statisztikákból jól látjuk, hogy hogyan változik a visszajáró ügyfelek aránya. Márpedig a számok azt mutatják, hogy amióta a számlára QR-kódos bélyegzőt nyomunk, amelyet egy átlagos okostelefonnal beszkennelve azonnal bekerülünk az ügyfelünk telefonkönyvébe telefonszámostul, honlapostul, mindenestül, bizony könnyebben találnak vissza hozzánk.

Ha nem mérném, nem hinném.

De mérem.

Kevés olyan nagy előny van a bizniszben, mint amikor az ember első a vevője fejében. Ennél csak az lehet nagyobb előny, ha a maga szakterületéről ő az első – vagy az egyetlen – az ügyfél telefonkönyvében és címtárában.

Ilyenkor derül ki, hogy a névjegykártyát már rég nem úgy kellene használnunk, ahogy használjuk, hanem egészen másképp.

Rendszeresen kapok névjegyeket, és ha nem üríteném minden héten a mobil szervezőmet, gurulós bőrönddel járhatnék. Ezért aztán minden hétvégén, amikor a következő hetemet szervezem, előveszem a névjegyeket, amelyeket az elmúlt héten kaptam, és archiválom belőlük az adatokat. Már amelyiket érdemes.

Ilyenkor derül ki, hogy emlékszem-e az illetőre, akitől kaptam, elég mély benyomást tett-e rám a cége, az ajánlata ahhoz, hogy bekerüljön a telefonkönyvembe. Mivel csak minimum közepesen fontos névjegyet teszek el hét közben, a hétvégi szortírozás után többnyire egyet sem dobok el, de a telefonkönyvembe csak a legfontosabbak adatait írom be.  A többi névkártya bekerül egy dobozba, arra az esetre, ha egyszer mégis szükségem lenne valaki adataira, akit nem írtam bele a címjegyzékembe. De azért ha én névjegy lennék, jobban örülnék, ha a rajtam látható adatokat valaki mielőbb eltenné a telefonjába.

Valószínűleg a QR-kódos bélyegzővel sikerült messze megelőznünk a korunkat, mert - szégyenkezve vallom be - jóval kevesebben rendeltek belőle, mint gondoltam, és csak egy bélyegzőkészítő cég nyúlta le az ötletet, holott más ötleteimet tömegesen szokták.

Érdemes a QR-kóddal operálni?

Erről Doubravszky György vicce jut az eszembe a két konkurens cipőkereskedőről, akik elmentek piacot kutatni Afrikába. Amikor meglátták, hogy az emberek mezítláb járnak, mindketten rohantak faxolni az anyacégüknek.

Az egyikük ezt írja:

"Borzalmas piac! Itt senki nem hord cipőt!"

A másik ezt:

"Óriási lehetőség! Itt még senkinek nincs cipője!"

Ez a vonat most indul

Így van ez a QR-kóddal is. Ahogy minden marketing eszköznek, ennek is lesz egy lassú felfutása. Ez az az időszak, amíg tömegek számára lesz érdekes, hiszen új. Mindenki meg fogja nézni, és az igazán ötletes megoldásokat egymásnak fogják mutogatni az emberek.

Aztán eljön az idő – és nincs messze ez a nap –, amikor mindenki ezt fogja használni, és ez az eszköz is elindul azon a lejtőn, amelyen minden marketing eszköz: nagyon hamar ki fog alakulni a QR-kód vakság. A tömeges használat során a hülyék majd ezt az eszközt is agyonhasználják, mint korábban a bannert, a pop-upot és a többit. Előbb-utóbb minden ösvényt leaszfaltoznak, és onnantól kezdve vége a kalandtúrának.

De ez még odébb van

Az üzleti világot ismerve a következőt tartom valószínűnek.

Az elején csak a legbevállalósabbak fogják használni a QR-kódot. Az övék lesz az érdeklődők és így a bevétel 80%-a. A többi cég ki fog várni mindaddig, amíg a QR-kód használata már annyira banális lesz, hogy szinte kötelező lesz alkalmazni (csak már a kutyát nem fogja érdekelni). Ők osztoznak majd a maradék 20%-on.

Mert minden új dologra azt mondja a tömeg, hogy "ez az én iparágamban nem működik".

A jó névjegy

Nem vagyok nyomdász, viszont kiváló marketing szakértőktől volt alkalmam tanulni, és nem teljesen kizárt, hogy ragadt rám valami. A jó névjegy attól jó, hogy megfelel a hirdető – mert hát ez egy hirdetési felület, úgy bizony – 6+1 alapvető követelményének.

Vagyis a névjegykártya akkor jó, ha

1. figyelemfelkeltő;
2. az üzenete egyszerű;
3. ez az üzenet könnyen dekódolható...
4. ... és jól megjegyezhető;
5. a névjegyet biztosan elteszik;
6. ha a névjegy üzenete és a hirdető elérhetősége kéznél lesz abban a pillanatban, amikor a célszemélynek szüksége lesz rá - akkor és ott!

• +1 Ez már bónusz, de fontos: az igazán jó névjegyet másoknak is megmutatják.

Az Ön névjegye ilyen?

Ha nem, akkor érdemes leülnie egy kreatív 15 percre - ennyi bőven elég lesz.

Wolf Gábor nem véletlenül tanítja, hogy egy névjegynek kétoldalasnak kell lennie, az egyik oldalon a cég üzenetét kell feltüntetni, és ezzel az üzenettel felfelé kell átadni, sosem a névvel és telefonszámmal fölfelé! De ez régi lecke, és remélhetőleg mindenki tudja már.

Ha pedig azt szeretné, hogy a névjegyét az elsők között nézzék majd meg, amikor egy nagyobb rendezvény után otthon szortírozni kezdik az újonnan megismertek kontaktjait, akkor nem árt, ha a névjegye egy kicsit kreatív, egy kicsit egyedi megjelenésű.

QR-kód a névjegyen
(Az Ön iparágában sajnos nem működik...)

De ha mindent vinni szeretne, és egy névjegyen akár egy komplett akadémiai székfoglalót szeretne tartani, jobb esetben inkább szeretne pár mondatban, praktikusan 30 másodpercben bemutatkozni, és vázolni a cége előnyeit, akkor az Ön helyében én a következőt tenném.

Gyorsan írnék egy rövid bemutatkozó szöveget, ami a cégem előnyeiről szól. Arról, hogy mihez ért, és miért érdemes Önt, és pont Önt (a cégét) választani.

Jó, ha tudja, hogy 11 sornyi írott szöveg élő beszédben nagyjából egy perc. Ezért Önnek 6-11 sorba érdemes besűrítenie a mondanivalóját. Többet nem néznek meg. Ez nem mozi, hanem bemutatkozás.

Ezután elő a kamerát, álljon elé, és mondja el az üzenetet. Töltse fel a YouTube-ra, és már szinte kész is van, csak mentse el a videó linkjét.

Most jön a csillagszórás!

Nyissa meg ezt a pofonegyszerű névjegykártya rendelő weboldalt, és tervezzen magának egy névjegyet pillanatok alatt. Ha nem akar ezzel vesződni, akkor válassza a 3. oszlopot, mindent elvégeznek Ön helyett.

Ezen a weboldalon a szerkesztőfelületen egyetlen mozdulattal legenerálhatja az előbb tárgyalt videója linkjéhez tartozó QR-kódot, és hihetetlenül egyszerűen el is helyezheti a névjegyén. Máris kész a beszélő névjegy!

A döbbenet jele az arcokon – de ezt Ön már nem fogja látni

Képzelje el, amikor ezt a QR-kódos névjegyet egy tárgyaláson odaadja a partnerének, aki a megbeszélés végeztével a kódot beszkenneli az okostelefonjába, majd elindul neki az a videó, amelyen Ön beszél hozzá.

Valahogy így:

– Remek, hogy ilyen hamar újra találkozunk! Úgyis el akartam mondani, hogy van egy különleges ajánlatom, kifejezetten az Ön számára! Ha megnézte ezt a videót, kérem, látogassa meg a honlapunkat, és nézze meg a www.azenhonlapom.hu/csakma oldalt, hogy láthassa, milyen értékes bónuszokkal kedveskedünk Önnek, ha egy napon belül igent mond az ajánlatunkra.

Mit gondol, elég ütős lenne egy ilyen névjegy? Meg lehetne vele gyorsítani a szerződéskötést?

Muszáj pont videót?

Dehogy! Gondolkodhat más megoldásokban is – a lehetőségek száma végtelen, és még senki sem csépelte el ezt az eszközt.

A kódba beteheti a cége elérhetőségeit, e-mail címet, webcímet, telefonszámot – nincs jobb, mint benne lenni a potenciális vevőink telefonkönyvében!

Szóval jó dolog ez a QR-kód, főleg azért, mert még kevesen használják, ezért még nagyot üt.

Ráadásul a honlap tulajdonosa megígérte, hogy a Bélyegző Expressz Blog olvasói a 2011. szeptember 23. (péntek) éjfélig leadott megrendelések árából 50% kedvezményt kapnak. Vagyis Ön nem annyit fizet a névjegyekért, amennyit a megrendelés jóváhagyásakor a szoftver mutat, hanem annak csak a felét.

Már egy nevetséges összegért rendelhet akár ezer névjegyet is!

Hogyan kaphatja meg ezt az 50% kedvezményt?

Hivatkozzon rám! Írja be a megrendelés véglegesítésekor a megjegyzés rovatba, hogy "Bélyegző Expressz". Nem, nem kértem és nem kapok jutalékot a megrendelései után. Csak szeretnék támogatni egy kezdeményezést, amivel egyetértek.

Miért kap 50% kedvezményt?

Az oldal tulajdonosa, Kása Béla, régi jó barátom. Ezt a weboldalt most, frissen készítette el, rengeteg munkával. Nagyon figyelt arra, hogy minden felhasználóbarát legyen, de tudja, hogy csak sok-sok visszajelzés után tudja tökéletesre csiszolni az áruházat. Ezért neki minden visszajelzés kincset ér. Az Öné különösen!

Nem kötelező az 50% engedményért visszajelzést írnia, de ha a "Megjegyzések" rovatba azt is leírja, hogy mi volt könnyű és mi volt bonyolult Önnek a megrendelés során, akkor méltó viszonzást ad az oldal készítőinek az 50% engedményért.

Ötletre van szüksége?

Íme néhány példa a kreatív ötleteléshez: mások így helyezték el a QR-kódot a névjegyükön.

Új időszámítás

Ha már van QR-kódos névjegye, jegyezze fel a napot, amikor elkészült, és figyeljen, mikor lesz a versenytársának is ilyen. Annyi idő versenyelőnye lesz vele szemben, ahány nappal előbb vág bele. És mivel ez egy új eszköz, és csak a bevállalósabbak használják, ezzel most el lehet húzni a többiek elől.

Na, megyek, és meg is tervezem a saját QR-kódos névjegyemet! Csütörtökön a már azzal megyek a Marketing Expóra.