Valahányszor rég nem látott filmet, könyvet készülök újra becserkészni, elfog az izgalommal vegyes félelem: hátha ez nem is ugyanaz, mint aminek megszerettem, és épp most teszek tönkre egy szép emléket.

Úgy alakult, hogy 20 éve jártam először Párizsban és azóta sem. Amit a város akkor jelentett nekem, az elmesélhetetlen. Épp ezért rettenetesen féltem, hogy amikor most visszamegyek, Párizst majd nem találom. És Párizst elveszíteni jobban fájt volna, mint A négy páncélos és a kutyát.

A város egyébként tényleg más lett. De nem úgy.

A Párizs miatt érzett izgalom annyira eluralkodott rajtam, hogy már a repülőn nem bírtam magammal. A feleségem szerint eleve nem kellett volna hangosan megjegyeznem a beszálláskor, hogy "nézd már, a pilóta újságot olvas!" Pedig csakugyan így volt. Csak a feleségem szerint vannak érzékenyebb utasok, akiket ez nyugtalanítana. Nem értem, miért kellene aggódni amiatt, hogy a kapitány híreket böngész. Engem az nyugtalanítana, ha a repülési alapismeretek könyvet látnám a kezében.

Köztudomású, hogy velem elég dráma repülőn utazni. Életem egyik zsákutcáját azzal jártam be, hogy repülőgép-műszerésznek tanultam, ezért vannak szokásaim, amelyeket az utastársaim - történetesen a családom tagjai, meg a velem egy széksorban ülők - nem mindig néznek osztatlan lelkesedéssel.

Például mindig megszámolom, hogy a két legközelebbi vészkijárat hány széksorral előttünk és mögöttünk van. Lehet ezen röhögni, de tudom, amit tudok. Van az a fekete füst, amiben ez a tudás sokat ér. És én - kísérletező alkat lévén - már próbáltam és láttam, hogyan ég az alumínium-magnézium ötvözet, amiből a repülőt építik. A zsírpapír a kanyarban sincs hozzá képest. Szóval minden majré nélkül, egyszerűen úgy, mint biciklizés előtt a keréknyomást, csekkolni szoktam, hogy konkrétan hány széksornyit kell kitapogatni adott esetben a vészkijáratig.

Nem is ez volt bennem a legidegesítőbb - állítólag. Inkább az, amikor egy hideg-meleg levegőréteg határon átrepülve három nyelven bemondták, hogy a gép turbulens zónán halad át, ezért kérik, hogy mindenki üljön vissza a helyére, és kösse be magát. Ekkor ugyanis a törzs kissé meg-megrázkódik néha, a gép különböző magasságokban repül, a szárnyak pedig úgy tapsikolnak, mint a jázminok a József Attila versben. És nekem épp ebben a pillanatban jutott eszembe, hogy milyen érdekes szociológiai kísérlet lenne épp most eldurrantani azt a stanyiclit, amit minden székhez odakészítettek. Könyvet lehetett volna írni a reakciókból. Egy igazi bestsellert. Lehet, hogy a fedélzeten nem aratott volna osztatlan sikert, de a szakma imádta volna.

A feleségem persze igyekezett meggyőzni arról, hogy ez rossz ötlet, és különben is, szerinte az utasok 100%-a kapott volna frászt. Ami súlyos tárgyi tévedés, mert én speciel jól szórakoztam volna, de mivel a személyzet hozzáállásában nem voltam biztos, eltettem az ötletet későbbre.

Párizsba esőben érkeztünk meg. Olyan volt, mint egy Truffaut-film, szóval lehetett szeretni. Eltévedtünk az Operánál, és a húgyszagú metróaluljáróban szaxofon hangja szólt. Élőben fújta egy fekete zenész. Párizs azonnal megvolt. És ez jó.

Négynapos ünnep idején Párizsba érkezni azt jelenti, hogy múzeumba menni gyakorlatilag lehetetlen. Ilyenkor akkora a tömeg, hogy az amúgy is több órás sorok a három-négyszeresükre duzzadnak. De mi most nem is azért jöttünk, hogy úgy viselkedjünk, mint a turisták, hanem azért, hogy úgy töltsünk el pár napot Párizsban, mint a bennszülöttek. When you are in Rome do as the Romans do.

És akkor itt jönnek azok a finomságok, amelyek miatt egy üzleti blogban a privát utazásomról írok. Mert, ugye, nincs olyan pontja a világnak, ahol ne vennék észre valami jópofa üzleti ötletet. Ez nem az én érdemem, hanem a világé, amely kellőképp színes, meg a családomé, akik ezt elviselik tőlem.

Íme az első.

Szállást direkt a belvárosban foglaltunk, hogy gyalog is minden közel legyen. Párizsban sétálni kell, ezért építették. És ha már a belváros, akkor legyen közel a torony. Sőt, lehessen látni a tornyot a szobából.

A szálloda a főútról nyíló roppant hangulatos mellékutcában volt. Amikor megérkeztünk, önelégült mosollyal nyugtáztuk is, hogy ez a választás bizony 10 pontot ért. Az Eiffel torony tőlünk gyalog 5 percre, a kilátás miatt pedig már előre dörzsöltük a kezünket. Hiszen jelentős napi felárat fizettünk érte, és csak az őrült szerencsénknek köszönhettük, hogy ez a szoba még szabad volt. 

Íme a kilátás az ablakunkból, 10 pontos, igaz?

Ööö... ha őszinte akarok lenni, akkor illik a teljes panorámát megmutatnom:

A nagyobb látószög persze csökkenti a pontértéket, de a marketing szöveg jó volt, amikor a nem jelentéktelen "tower view" felárat becsempészték az ajánlatba. Nem baj, nevettünk, és nyugtáztuk, hogy a terméket a csomagolás adja el. És bennünket ezzel speciel átb...

Ekkora költői túlzást csak abban a városban bocsát meg az ember, amely a francia impresszionista költészet hazájának az ő szíve. A felár nélküli szoba ablaka egyébként arra a kellemes kis utcácskára nézett volna, amely telis-tele volt jópofa üzletekkel. Például ez a kedves kis virágbolt is itt volt. Kifejezetten jól pozicionált bolt: itt semmi mást nem lehet kapni, csak rózsát. Kicsit, közepeset, nagyot, mindenfélét.

De szigorúan csak rózsát. A neve pedig - nem beszélek franciául - valami ilyesmi, hogy "A rózsa neve" vagy "Egy rózsa nevében". Elég könnyű megjegyezni, nem?

Párizs tele volt ilyen üzletekkel. Itt még tudják, hogy az ínyenceket kell kiszolgálni. És van merszük hozzá.

A franciák sok mindenhez értenek. Ismerik a hiány fogalmát, és tudják, hogyan lehet ebből is üzletet csinálni. Egyszer egy olasz asztalos inas ellopta a Louvre-ból a Mona Lisát. 2 évig nem találták meg. Ez alatt a 2 év alatt a Mona Lisa hűlt helyét kétszer annyian nézték meg, mint előtte bármelyik két legforgalmasabb évben a festményt magát. El tudták adni. Internet és webshopok nélkül. Teljesen offline.

Itt szeretném elmondani, hogy aki a Bélyegző Expressznél vásárol, annak minden szerdán 14 és 16 óra között díjmentesen mutatjuk meg az irodában Leonardo da Vinci hűlt helyét. Némi felárért ugyanezt pénteken is megismételjük. (Szombat, vasárnap szünnap.)

Az első napi sétához már csak egyetlen történet.

Párizsban láttam először olyat, hogy egy esős szombat délután a város egy jelentős utcájában - ez a Champs Élysées - három autószalon előtt is hosszú sorok kígyóztak. Az egyik egy Toyota, a másik egy Peugeot, a harmadik egy Renault kereskedés volt. Mivel sem Budapesten, sem más hazai városban nem láttam még ilyet, gondoltam, megnézem már, hogyan tudnak olyat csinálni, amit az itthoni szalonok előtt még soha nem láttam.

Amikor megtudtam, hogy a sorban állók nagy része még fizetni is fog azért, hogy bemenjen, éreztem, hogy vannak még távlatok a honi autókereskedések előtt. És persze lehetnék olyan görény, hogy az információt megtartom magamnak, de nem lettem, mert Szegeden... De ez egy másik történet.

Szóval miért is megy egy francia rendes szombati sétája közben egy Renault autószalonba? Először is azért, mert most megnézheti a Renault full elektromos kisautóját, a Renault Zoét - ezt még ingyen. Csak itt és csak most. És ha elég elszánt, adhat le rá előrendelést is. Egy kicsit várnia kell rá, míg elkészül, és nem is két fillér, de cserébe azzal a nyugodt érzéssel hajthatja álomra a fejét, hogy hamarosan akkorára megy össze az ökológiai lábnyoma, mint egy babacipő.

Na de miért fizetnek azok, akik nem rendelnek villanyautót?

Nos, a Renault a nagy eseményt azzal turbózta fel, hogy a szalon emeletén berendezett egy hangulatos kis bárt, ahová bárki beülhetett, aki megnézte az új kocsit és a cég egy-két koncepció autóját a földszinten. A kávékülönlegességek, italok és szendvicsek egy Renault-dizájnos étlapra kerültek, és különösebben nem finomkodtak, amikor beárazták ezeket az ínyencségeket. Miért is kellett volna, amikor így is hosszú sorok kígyóztak?

Tanulság: lehet autókat árulni, egymás alá ígérve, akciózva, és lehet különlegességet adni, meg azt a jó érzést, hogy a jegesmedvék talán mégis túlélik - mindezt zenés felárral.

Mindenki töri már a fejét, hogy a saját iparágában hogyan lehet ilyen csodát csinálni? Mert én igen.

Hamarosan mesélek a sárgászöld fülhallgatóról, a kengururácsról, a vállban szűk liftről, és arról, hogy Párizs nincs is olyan messze Sztálingrádtól.

Aki szeretné a folytatást, bátran lájkoljon, pluszegyezzen, osszon, kommenteljen!

Mi történt?

Amikor felavattuk a Chuck Norris hidat, Chuck szíve megtelt békével. Aznap életben hagyta a postást, aki a csekkjeit hozta, szabadon engedte az állatkertből az oroszlánokat, és kihúzta a háza előtti nagy fából azt a szöget, amit az előző nap vert bele úgy, hogy ne lehessen kihúzni.

Aztán ránézett a karóráján a Google Mapsre, rázoomolt a róla elnevezett hídra, hogy megnézze, szépen csillog-e rajta a tábla, amelyen a neve áll, és ezt látta.

Chuck Norris üzent Budapestnek

Azt üzente, hogy mostantól Budapest a táblák városává fog változni. Bárhol és bármikor felbukkanhat egy lézergravírozott tábla, bárhol átnevezhetnek egy utcát, megjelölhetnek egy parkot.

Chuck nem haragszik. Mert Chuck Norrisnak nincsenek érzelmei. Ő Chuck azt szeretné, ha minden eltűnt tábla helyett állna egy másik tábla. De inkább már öt vagy tíz. Erre a feladatra a Bélyegző Expresszt szemelte ki. És ki merne nemet mondani Chuck Norrisnak?

Mondhatnám, hogy ha cégtáblát, névtáblát vagy egyszerűen Chuck egy poéntáblát szeretne, forduljon bizalommal a Bélyegző Expresszhez, Chuck Norris nem hivatalos táblakészítőjéhez, de nem mondom, mert nem volna méltó a Feladathoz. (De azért tudjon róla.)

És figyelje a Bélyegző Expressz Blogot, mert ha Chuck Norris azt üzente, hogy Budapestet táblák fogják ellepni, akkor az úgy is lesz. És ha úgy lesz, akkor arról itt olvashat először, és videókat is csak itt láthat. Chuck itt.

Chuck Norrisnak 12 holdja van. Ezek közül egyik a Föld. Hatalmas szerencsénk van, igazi megtiszteltetés, hogy annyi eltékozolt év után Magyarországon végre nem csak Elvis Presley tér van - ennek is épp ideje volt -, hanem Chuck Norrisról is elneveztek valamit.

Lehet, hogy nem mindenki emlékszik rá, de amikor elkezdték építeni Budapest új Duna-hídját, kiírtak egy névadó pályázatot. A szavazók bárkit jelölhettek, akiről úgy érezték, megérdemli, hogy a híd az ő nevét viselje. Ekkor merült fel Chuck Norris neve. Helyesbítek: amikor Chuck Norris úgy döntött, hogy szeretne egy hidat, engedélyezte, hogy ez a híd itt épüljön fel. Norris neve hamar a szavazólista élére került.

Végül - máig érthetetlen okból - a hidat Megyeri hídnak nevezték el.

De 2012. április 20-án történt valami, ami megváltoztatta a történelmet.

Ha igazán pontosan szeretnék fogalmazni, akkor azt kell mondanom: valójában most hullt le a vasfüggöny.

Budapest legészakibb hídján 2012. április 20-án történt valami, amit soha többé nem lehet meg nem történtté tenni.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az eseményről a Bélyegző Expressz elsőként tudósíthat.

És rögtön videón:

A tábláról - melynek értéke pénzben kifejezhetetlen - készült egy szintén felbecsülhetetlen értékű másolat.

Ezt a másolatot hamarosan meg lehet nyerni nálunk. Hogy mit kell ehhez tenni, azt rövidesen elmondom itt a Bélyegző Expressz Blogon, de felkerül a Bélyegző Expressz és a Nomád cégvezető Facebook oldalára is. Nem lesz nehéz. És nagyon megéri versenybe szállni érte. Elvégre nem sok híd van, amely Chuck Norris nevét viselheti. És csak egy olyan tábla létezik, amely egy ilyen híd eredeti táblájának a hű másolata.

Chuck egyébként is úgy van vele, hogy nem várja meg, amíg egy hidat elneveznek róla. Ha szeretne egy ilyet, általában épít magának egyet.

A Chuck Norris híd tábla a híd északi oldalán, a budakalászi végén található, a kerékpárút mellett. Nagyon vigyáztam, hogy a hídban ne tegyek kárt. Ha arra jár, kérem, Ön is vigyázzon rá.

Végezetül hadd álljon itt egyik legkedvesebb Chuck Norris idézetem:

"Nagyon kevés dolog van, amit egy pörgőrúgással ne lehetne elintézni. Igazából egy se jut eszembe."

Ha azt gondolnám, hogy nem, akkor nyilván nem kérdezném... Szóval bizony, hogy lehet! Mindjárt meg is mutatom, hogyan.

A válságok egyébként is automatikusan mozgalmakat hívnak életre, így aztán nem csoda, hogy nekem is eszembe jutott, hogy kell egy jó kis eszköz, ami a XXI. század kihívásainak megfelelően pótolja a jó öreg röpcédulát, de elfér a zsebben, és bárhol, bármikor lehet vele kampányolni.

Persze eredetileg nem terveztem mára semmi különöset, csak az történt, hogy Májki kollégám sikeresen lediplomázott.

Erre bementem az irodába - természetesen biciklivel -, hogy elsőként gratuláljak neki. És ha már ott voltam, bicikliztünk egyet. Ha meg már bicikliztünk, vittünk egy nomád kamerát (biciklire szerelhetőt). Ha már elvittük, használtuk is.

Ha már használtuk, megmutatom, mi lett belőle:

Egy biztos: az egyik legjobb, legnomádabb cuccunk a Mobile Printy zsebbélyegző. És persze azon kívül, hogy kiválóan lehet vele kampányolni, ezer más dologra is alkalmas.

Nyolc színben kapható, így mindenki megtalálja az egyéniségéhez leginkább illő darabot. A nagy kedvenc a McLaren ezüst - ezt persze főleg a férfiak szeretik -, de népszerűek a csajos színek is. A női táskákat a leggyorsabban a citromsárga, a narancs, a pink és a piros hódította meg. Holtversenyben. Nincs olyan egyéniség, aki ne találna neki megfelelő színt.

Praktikus, mert mindig kéznél van, nem foglal több helyet, mint egy öngyújtó, és mivel nincs benne rugó, ami elfáradhatna - egy szellemes nyitó-csukó szerkezet helyettesíti, ami tönkretehetetlen -, gyakorlatilag örök darab.

Mikor egy szerződéskötéskor mások féltéglányi bélyegzőket bányásznak elő a táskájukból, elég lehengerlő tud lenni, amikor egy - az átlagnál természetesen nomádabb gondolkozású - cégvezető egy elegáns mozdulattal a zsebébe nyúl, és már pecsétel is. A magabiztosság, amit egy tárgyaláson nyújt - mert Ön tudja, hogy a végén van még a tarsolyában egy slusszpoén - megfizethetetlen. (Minden másra ott a Mastercard.)

A hagyományos bélyegzőket nem kifejezetten arra tervezték, hogy a gazdájuk folyton hozza-vigye őket. A zsebbélyegző biztonságos, mert nem keni össze a ruhát vagy a táskát, mint a hagyományos bélyegzők, amelyek a táskában, zsebben összenyomódva mindent összepecsételhetnek. A zsebbélyegző kizárólag akkor fog, amikor ez a dolga. És bár csak akkora, mint egy öngyújtó, a legnagyobbra egy kisebb Tolsztoj regény szövege is elfér.

Ha Önnek még nincs, de szeretne egy ilyet, kattintson ide, és máris megszerkesztheti a lenyomatát. Ha sürgős, akár 2 órán belül - vagy hamarabb - át is veheti, rohan vele a futárunk.

És hogy a legnomádabb cégvezetők is jól járjanak, nekik felajánlok egy remek, 40%-os kedvezményt, ha a webáruházban a megrendelés véglegesítésekor a "Különleges utasítások a megrendeléshez" rovatba beírják annak az agresszív, mezítlábas hippinek a nevét, akiről a Nomád Cégvezető Napon azt a történetet meséltem, amelyikben állást kért, majd később kilépett, és pénzt kért a főnökétől. Ha meg tudja adni az illető nevét, máris 40%-kal olcsóbban rendelte meg a zsebbélyegzőt.

Ez az ajánlatom a 2012. április 25. éjfélig leadott megrendelésekre érvényes, és csakis a zsebbélyegzőkre.

Sőt!

Az első helyes válaszadó ajándékba kapja a zsebbélyegzőt!

Na, ki emlékszik? Ki lesz a leggyorsabb?

Amikor belevágtam, még nem gondoltam, hogy ennyi munkával jár rendesen előkészíteni és végigvinni egy egész napos rendezvényt. Mint ahogy azt sem gondoltam volna, hogy ennyi energiát lehet visszakapni a közönségtől a színpadon.

Ha jó a közönség. És nagyon jó volt! Április 12-én telt házzal tartottuk meg a Nomád Cégvezető Napot - helyesebben az Első Nomád Cégvezető Napot (merthogy úgy tűnik, nem ez volt az utolsó - de erről később többet).

Nagy öröm volt látni, hogy ennyi cégvezetőnek fontos, hogy a vállalkozását hatékonyabban, kevesebb elpazarolt energiával, jobban és szervezettebben tudja vezetni.

Gazdára leltek a csodálatos városi bringák is. Nagyon a szívemhez nőttek, de könnyű volt az elválás, mert a legjobb kezekbe kerültek.

Mi is történt az I. Nomád Cégvezető Napon?Igazán különleges közönség jött el, nagyon köszönöm, hogy ennyien regisztráltak, és hogy a húsvét utáni csonka héten, amikor a teendők száma nem kevesebb, mint egy teljes munkahéten, de csak 4 nap van elintézni őket, eljöttek, hogy új módszerekről hallhassanak, amelyekkel hatékonyabban dolgozhatnak a cégükben - helyesebben: a cégükön. A termet 100 székkel rendeztük be - ez a 100 szék kezdésre meg is telt nézőkkel.

"Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek"
Doubravszky György (Bagolyvár Könyvkiadó)

Doubravszky György botrányosan-fergetegesen jó előadása arról szólt, hogy hogyan lehetséges megteremteni az önmenedzselő ember és a csapatmunka összhangját. Egy jó cég olyan, mint egy jazz zenekar: mindenki szólózik, de az összhang kifogástalan, és minden hangszer kiemeli a másikat.

És hogy mi köze a modern cégvezetésnek a lovas íjászathoz? Szuverén egyéniségek, sztenderdizált felszerelés, kifinomult harcmodor, egy vezér, egységes jelrendszer, következetes végrehajtás. Meg kell tanulni úgy megülni a cég lovát, hogy ne a lovaglásra kelljen koncentrálni, meg kell tanulni úgy célba lőni, hogy ne a célzásra kelljen összpontosítani. Ezeknek zsigerből kell működni.

Aki ott volt, érti, miről beszélek. Aki nem, nos, az sajnálhatja, de hamarosan jön a videó!

Az előadás sikerét jól mutatja, hogy csak az előadás utáni kérdésekkel és visszajelzésekkel azonnal 40 perces csúszásba estünk - de ezt senki se bánta.

8 létfontosságú kérdés
Horváth Attila (Bélyegző Expressz)

Melyik az a 8 kérdés, ami mindenképp fel kell feltennie annak, aki szeretne kevesebb idő alatt többet végezni a cégében?

Ugyanazok a kérdések, amelyek segítségével 1944-45-ben az angol titkosszolgálat merényletet szervezett Hitler ellen. Vagyis a világ 8 legfurmányosabb kérdését kell segítségül hívnunk.

Azokat a kérdéseket, amelyek nélkül nem lehet nagy terveket véghezvinni, de a megfelelő válaszok segítségével csodákra leszünk képesek. Ezeket:

Ki? Kivel? Mit? Mivel? Mikor? Hol? Miért? Hogyan?

Lehet nevetni, de minden titkosszolgálat ezt a játékot játssza - ugyanúgy, mint mi az általános iskola alsó tagozatában, amikor egy minden kérdésnél külön összehajtott kis papírkára marhaságokat írtunk. Az eszköz ugyanaz, csak a módszer finomodott.

Hamarosan jön a videó is a konkrétumokkal!

"Nomád legyél, ne barbár!"
Kruska Tibor (ELIT-INFO)

Ezt az előadást titkosítottuk - vagyis erről nem mutatok be felvételt. Tibor a nomád cégvezetők online kelléktárából mutatott be pár lenyűgöző darabot. Tibi irodája kompletten elfért az előadói pulpituson, és még helye is maradt.

Ezekkel az eszközökkel - ennyivel és csak ennyivel bármikor be tud lépni azokba a rendszerekbe, amelyeket a világ távoli pontjain karban tart. Nem kis dolgokról beszélek - bár köztük van a Bélyegző Expressz teljes online rendszere is, szőröstül-bőröstül -, hanem például nagynevű autógyártó cégek folyamatirányító szoftvereiről, ahol egy órányi állást tízezer dollárokban mérnek.

Ha Önnek ennél nem nagyobb a cége, akkor jó esélye van arra, hogy azok az eszközök, amelyeket Tibor mutatott az előadásában, Önnek is elegendő segítséget nyújtsanak ahhoz, hogy ne kelljen irodából vezetni a cégét.

Külön kitért arra, hogy ez milyen biztonsági kockázatokkal járna, ha Ön nem figyelne a részletekre. És természetesen elmondta, mit kell ahhoz használni, hogy minden biztonsági rést betömjünk.

Azt hinné az ember, hogy biztonsági résekről, meg internet biztonsággal összefüggő megoldásokról csak informatikus szakzsargonban lehet hadoválni - de nem. Tibor olyan közérthetően tudja ezt tálalni, mint Öveges professzor Heki kutya működési elvét.

A legszebb pillanat az volt, amikor Tibi kölcsönkért egy laptopot a közönségből, megkérdezte, mennyit érnek a rajta lévő adatok, majd földhöz vágta, és tudott olyan ajánlatot tenni, hogy ne verjék meg, sőt. Ha érdekli egy ilyen performansz, legközelebb ne hagyja ki a Nomád Cégvezető Napot!

Odavágom, megtaposom, működik, naná, erre van tervezve
Hertay Ákos (Takforsys Üzleti Informatika)

Aki emlékszik a bélyegzőnyúzós videókra, tudja, hogy a láncfűrész sivítása, a pisztolygolyó dörrenése és a turmixgép pengéinek fémes csikorgása egy jobb sorsra érdemes használati tárgy burkolatán olyan nekem, mint Chopinnek egy zongoraszonáta - ettől érzékenyülök el.

Nem csoda, hogy könnycseppek gyűltek a szemembe, amikor Hertay Ákos felment a színpadra, földhöz vágta a laptop táskáját, majd kivette belőle a notebookját, felnyitotta, csatlakoztatta a projektorhoz, és megtartotta róla az előadását.

Nem tudom, van-e meggyőzőbb módja annak, ahogy igazi nomád használatra tervezett kütyüket be lehet mutatni, de ha van, akkor ott már sugárveszély is van. Ákos számtalan jópofa és strapabíró herkentyűt mutatott nekünk, nem mellesleg olyan megoldásokat is, amelyekkel akár egy Budapest - Bangkok - Budapest repülőutat oda-vissza meg lehet tenni úgy, hogy közben végig dolgozhatunk egy laptopon, anélkül, hogy feltöltenénk. Pedig ez nagyjából 24 órányi folyamatos munka - mindenféle alvás és szünet nélkül.

Szerintem ezeket a cuccokat egyenesen azok tervezik, akik a James Bond filmekhez álmodják meg a szuperkellékeket. Ha kíváncsi rá, mit mutatott Ákos, vagy ha tanácsot szeretne kérni tőle, hogy kifejezetten az Ön cégében milyen nomád kütyükkel lenne érdemes dolgozni, keresse fel Ákos honlapját, és küldjön neki egy üzenetet.

Minden cég olyan, mint egy bicikli:
ha nem halad folyamatosan előre, akkor felborul.

Ennek szellemében kerestünk gazdát a két szuperbringának. Emlékszik? A tél kellős közepén, amikor a Nomád Cégvezető Nap ötlete kipattant a fejemből, gyorsan szereztem két kétségbeejtő állapotban lévő biciklit. Méghozzá azzal a nem titkolt céllal, hogy megmutassam: minden alapvetően működőképes szerkezetet, ami jelenleg nem tökéletes, némi tervezéssel, munkával és lelkesedéssel nem egyszerűen működőképes állapotba lehet hozni, de kifejezetten szerethetővé is lehet tenni.

Ennek szellemében alakítottam át a két roncsot egy-egy imádni való városi biciklivé, méghozzá olyan egyedi járgányokká, amilyen garantáltan nincs senkinek.

Ilyen volt és ilyen lett a két bicikli:

És mivel nagyon a szívemhez nőttek a járgányok, azt szerettem volna, ha olyan gazdájuk lesz - egy igazi nomád cégvezető -, aki tényleg szeretni fogja őket, és akár erről a bicikliről is el fogja tudni vezetni a cégét.

A bringákat ezért nem sorsoltuk, hanem egy igazi online-nomád versenyben döntöttük el, ki is vihesse haza őket.

Gratulálok a két nyertesnek, Bazsó Szilviának és Nyéki Tamásnak, akik az izgalmas és igen szoros versenyben a legjobban helytálltak! Sok örömöt és balesetmentes közlekedést kívánok nekik!

Köszönöm a Tahitian Noni Arénának a csodálatos helyszínt, az életmentő Noni italokat, amelyek nélkül a Nomád Cégvezető Nap előtti éjszakázás után valószínűleg a színpadon aludtam volna el, köszönöm Papp Zoltán önzetlen segítségét, aki a legapróbb részletekre is ügyelt, de még arra is, ami nekem eszembe se jutott volna, és tette mindezt barátságból, önzetlenül. Szívből köszönöm, Zoli!

Köszönöm az előadóknak a rengeteg értékes tudásért, azért, hogy erre a napra kiszálltak a cégük vezetéséből, és másoknak segítettek abban, hogy ők is jobb vállalkozást építhessenek.

Köszönöm a csodálatos közönségnek, hogy szinte mindenki eljött, aki regisztrált, és még azok is írtak egy pár soros e-mailt, akiknek közbejött valami, és végül nem tudtak részt venni a Nomád Cégvezető Napon. Remélem, valamelyest kárpótolja majd őket a videó, és legközelebb már tényleg találkozunk.

Lesz-e még?

Igen, a nap végére eldőlt: lesz még Nomád Cégvezető Nap. Nem én döntöttem el: a közönség kérte, hogy folytassuk. Hiszen annyi minden van még, amiről nem is tudtunk beszélni. Szóval lesz még Muppet Show.

Tényleg, Ön miről szeretne hallani a legközelebbi Nomád Cégvezető Napon?

Írja meg a hozzászólásokban, hogy mi volna a leghasznosabb segítség, miről kellene többet tudnia ahhoz, hogy egy-két lépést hátraléphessen a cégéből, és akkor is kiválóan működjön a vállalkozása, ha nincs mindennap az irodában!

Részletes program és praktikus tanácsok egy helyen, röviden.

FONTOS: Ha még nem regisztrált, most még megteheti! Regisztrációhoz kattintson ide!

A Nomád Cégvezető Nap részletes programja

Időpont: 2012. április 12.

Helyszín: Tahitian Noni Aréna (MOM Park (1123, Budapest, Alkotás utca 53/b) - B épület, irodai rész)

Érkezés és regisztráció: 8:30-9:30

Kezdés: 10:00

10:00 - 10:10 Megnyitó, előszó, az előadók bemutatása, programismertető

10:10 - 12:00 Időforrás - A szabadság élménye - Egyről a kettőre

Előadó: Doubravszky György

12:00 - 12:15 Szünet

12:15 - 13:00 Minden cég olyan, mint egy bicikli - Így kell szétszedni és újra összerakni

Előadó: Horváth Attila

13:00 - 14:00 Ebédszünet

14:00 - 15:30 Egy hi-tech nomád cégvezető és szakember mindennapjai

Előadó: Kruska Tibor

15:30 - 15:50 Szünet

15:50 - 16:35 Kütyüparádé - avagy minden, amit egy nomád cégvezetőnek feltétlen magánál kell tartania

Előadó: Hertay Ákos

16:35 - 17:00 Kiderül, ki viszi haza a katartikus városi bringákat (Jól jön egy ilyen, ha egy cégvezető végtelenül nomád akar lenni.)

Praktikus tudnivalók:

1. Regisztráció

A Nomád Cégvezető Napon a részvétel ingyenes, de csak a regisztrált jelentkezők számára tudunk helyet biztosítani. A termet a regisztráció alapján rendezzük be, vagyis csak akkor jut hely Önnek, ha a regisztrációs oldalon is megadta az adatait. Ha Ön eddig nem regisztrált itt, vagy csak a Facebookon jelezte részvételi szándékát, kérem, kattintson ide, és töltse ki a regisztrációs űrlapot (csak 1 perc).

2. Megközelíthetőség - Hogyan jut el a Tahitian Noni Arénába?

A Tahitian Noni Aréna a MOM Park (1123 Budapest, Alkotás utca 53/b) irodai részében található. B épület, irodák - így keresse. NEM az áruháztérből lehet megközelíteni, hanem az Alkotás utcai oldalról, az ottani recepción keresztül, fel az első emeletre. Kattintson ide a részletes ismertetőért.

Útvonaltervezés a Google Maps segítségével (TIPP: Ha okostelefonnal jön, ez háztól házig viszi.)

3. Parkolás

A MOM Parkban a parkolásért fizetni kell. Néhány ingyenes parkolóhely található az Alkotás úton, de ezekre nem érdemes számítani. Korán érkezők előnyben.

4. Öltözködés

A Nomád Cégvezető Nap nem az Operabál. Az öltözködésnél mindenképpen vegye figyelembe, hogy kényelmesen tudjon ülni, figyelni és jegyzetelni egész nap. Steve Jobsnak megfelelt egy farmer és egy garbó. Mi sem vagyunk jobbak nála. 

5. Étkezés

Az ebédszünetben érdemes a MOM Park számtalan étterme közül választania. Felsorolhatatlanul sok van belőlük, biztos, hogy megtalálja azt, amelyiknek az ízlésének a legjobban megfelel.

6. Mit hozzon magával?

Feltétlenül hozzon magával egy jó vastag jegyzetfüzetet, elegendő tollat - ezekre biztosan szüksége lesz a nap folyamán.

Figyelje a Facebookon a Nomád Cégvezetőt, és figyelje az e-mail postafiókját a további hasznos információkért!

Ha még nem regisztrált, gyorsan kattintson ide!

Kérdése van? Írja meg a hozzászólások között!

Szeretettel várom!

A dolog felvet néhány kérdést, megéri eltöprengeni rajta egy kicsit.

Ha most hall először az Anonymousról, akkor ezt a linket érdemes még megnéznie, hogy képben legyen, kik ők, és mit akarnak.

Íme egy-két megmozdulásuk krónikája.

Az itt a legnagyobb baj, hogy még ha akadnak is vitathatatlanul fontos ügyek a céljaik között, az eszközök finoman szólva is vitathatóak. Repülőgépet eltéríteni sem rendes dolog, akkor sem, ha egy igazságtalan háború ellen akarunk vele tiltakozni.

Hogy lesz-e ebből az akcióból valami, vagy a hír csak egy hoax, ma még rejtély. Holnap többet tudunk. Egy biztos: az Anonymous bejutott már a Vatikán és az FBI szervereire is. Ráadásul a 13 "nagy szerver" elvileg nem sebezhetetlen, szóval nem biztos, hogy az ötletet egy legyintéssel el lehet intézni. Az egyetlen dolog, ami biztató lehet, csupán annyi, hogy egyelőre a Bors Online adott hírt az akcióról - autentikusabb források még nem szellőztették meg a hírt. Ettől még vannak olyan aspektusai, amiért érdemes elgondolkozni rajta.

A most bejelentett akcióval az Anonymous a készülő amerikai internettörvény ellen szeretne protestálni. A törvény egyébként valóban helyenként ijesztő mozgásteret adna a hatóságoknak, ezért valóban finomításra szorul, de nem vagyok benne biztos, hogy az Anonymous módszere volna a legkézenfekvőbb eszköz arra, hogy a törvényhozókat jobb belátásra bírja.

Értem egyébként, hogy miért terveznek túlzóan nagy mozgásteret a hatóságoknak. Elég ehhez arra gondolni, hogy Magyarországon jelenleg az autó illetéktelen használatáért nagyobb büntetési tételt lehet kiszabni, mint a kocsilopásért. Miért? Azért, mert korábban, ha fülön csíptek egy tolvajt, aki épp egy lopott autót szállított le a megrendelőjének, elég volt azt állítania, hogy a kocsit csak kölcsönvette furikázni. Máris csak szabálysértésért tudták felelősségre vonni, aránytalanul kisebb büntetési tétellel. Ezért aztán - jobb híján - a demokratikusnál szigorúbb törvényre volt szükség. De ettől még nem kerülnek börtönbe azok a diszkóba induló fiatalok, akik elfelejtették elkérni Apuci Wartburgját buli előtt. Van bíróság, és van mérlegelési jogköre.

Az Anonymous, mint mondja, azokat veszi védelmébe, akik jóhiszeműen pózolnak egy házibuliban készült videón, ahol a háttérben szól a Britney Spiers sláger, de végül is egy ilyen akcióval - még a hírével is - azok alá adja a lovat, akik illegálisan osztanak meg jogdíjas tartalmakat. Merthogy ezek jelenleg átférnek a törvény hálóján. Kérdés persze, hogy a törvény hálójának sűrűbbre szövése mit segít. (Erről mindjárt egy gondolat.)

Szerzői jogok terén elég érzékeny vagyok, és híresen agresszívan kezelem, amikor meglopnak - mert gyakran teszik ezt. Hosszú évek alatt azt a tanulságot szűrtem le, hogy a tartalomtolvajokkal nem érdemes és nem is szabad beszélgetni - azonnal lépni kell ellenük.

Mikor tanulja már meg a világ, hogy tartalmat lopni ugyanolyan lopás, mint nem fizetni a kenyérért, a tejért, az autóért, belógni a moziba, műjégpályára? Mindenki lopott csokit a közértben gyerekkorában, de a többség kinő belőle. Nekem azért necces, amikor arra hivatkozva kritizálnak egy törvényt, hogy ha a lopás büntetendő, akkor igazságtalanok vagyunk a kisiskolás hülyegyerekekkel szemben, akik kipróbálják, milyen zsebre vágni egy Sport szeletet a sarki ABC-ben. Mert a törvény nem ellenük született. Hanem azok ellen, akik már nem kisiskolások, és nem egy szelet csokit lopnak.

Tanulság 1

Március 31. szombat, ezért az internetes kereskedelmet teljes szélességben nem érinti az Anonymous akciója (ha egyáltalán terveznek ilyet, és amennyiben sikeres lesz). Ennek ellenére minden internetes kereskedőnek meg kell értenie, hogy a zavartalan internetes kereskedelem egyszer és mindenkorra a múlté. Ha nem az Anonymous, akkor más, ha nem most, akkor máskor, de egy biztos: a technika alkalmas arra, hogy az internetet részben vagy egészben megbénítsák. Ezért aki a világhálón kereskedik, el kell, hogy gondolkodjon azon, hogy ilyen esetben milyen alternatív kereskedelmi csatornákon tud dolgozni.

Tanulság 2

Az elektronikus és elektronikusan másolható tartalmak hagyományos kereskedelme immár végképp elavult. Nem a törvény szigora fogja életben tartani, hanem egy üzleti modellváltás, amely mellett tökmindegy lesz, hogy valaki hajlandó-e fizetni egy zeneszám letöltéséért.

Az Apple mindenkit megelőzve lépett jó irányba, amikor az iTunes webáruházban méltányos áron kínálta a zenei letöltéseket. A Google most ezt a gondolatot viszi tovább a YouTube-on megjelenő ingyenes zenei tartalmak mellett megjelenő reklámbevételek elosztásával. Ott az az üzleti modell, hogy amelyik szerző engedi, hogy a szerzeményeit megosszák a YouTube-on, az részesül a tartalom mellett megjelenő reklámok bevételeiből.

És persze az is megoldás, hogy beletörődünk, hogy az internet többé nem biztonságos terület, és elkezdünk megint kosárból árulni a piacon.

Nekem egyébként az is tetszene, bár ha már van internet, miért ne használnánk?

Itt a mai 2 perces, minden szónál többet ér egy videó:

Itt tartunk:

>>> Regisztráció itt.

>>> Részletes program itt.

Lehetne finnyáskodni, hogy alkoholt adnak el vele - ha valami, legfeljebb ez szólhat ellene -, de nagyon-nagyon pontosan megragadja a lényeget. Épp azon a ponton, ahol most én is szeretném megszerezni az Ön figyelmét.

Ez az egyperces reklámfilm ugyanis a döntésekről szól. Amelyeket - van, amikor tisztán látszik - nem lehet tovább halogatni.

Mert egyszer élünk, és ez már az.

Életünk jó döntéseit bátor pillanatokban hozzuk. És ha a döntő percben nem vagyunk elég merészek, nem ragaszkodunk ahhoz, amit elképzeltünk, akkor az életünk hosszú időre más lesz, mintha helyesen döntenénk.

A legtöbbször halmazati büntetésként azzal fizetünk a halogatásért, legyintésért, gyávaságért, hogy soha nem tudjuk meg, miről maradtunk le, amikor nem voltunk elég bátrak.

Ön amikor céget alapított, hozott egy bátor döntést. Elhatározta, hogy ezután önmaga, és csakis saját maga vállal felelősséget a megélhetéséért, a családja megélhetéséért, az alkalmazottai megélhetéséért, a cége fejlődéséért, a vevőiért, az összes munkatársa munkájáért. Akár végiggondolta, akár nem: erről döntött.

Most arról dönthet, hogy akar-e ennél többet. Hogy akar-e több életet. Több időt az életéből magára. A szeretteire. Akarja-e úgy szervezni az életét, hogy a munkaideje során rosszul felhasznált, sokszor elpazarolt időt megtakarítja, hatékonyabban és kevesebb idő alatt végzi el a feladatait, hogy több időt szánhasson magára és a szeretteire?

Akar-e az iroda helyett jobb környezetet, amikor kreatív munkát kell végeznie? Egy cégvezetőnek egyébként is mindig kreatív munkát kell végeznie, ha nem így van, akkor Ön jelenleg nem cégvezetői feladatokkal foglalkozik.

Akarja-e, hogy onnan dolgozhasson, ahonnan csak akar? Nem azt, hogy bárhova megy, dolgoznia kelljen, hanem azt, hogy ha dolgoznia kell, eközben bárhol lehessen.

Akarja-e jól csinálni?

Akarja-e megtudni, hogyan kell ehhez átszervezni egy napját? Az irodáját? A cégét?

Akarja?

Akkor legyen a vendégem, és jöjjön el a Nomád Cégvezető Napra!

Azt, hogy legyen a vendégem, értse szó szerint: a részvétel ugyanis ingyenes.

Össze akarom gyűjteni az ország legmerészebb cégvezetőit, azokat, akik azért vezetnek céget, hogy szabadok legyenek, és ne önmaguk rabszolgái.

Nézze meg itt, miről hallhat a Nomád Cégvezető Napon 2012. április 12-én, és regisztráljon itt, amíg el nem fogy a rendelkezésre álló 100 hely!

Ezt a döntést most kell meghozni. Vegyen egy nagy levegőt, ha kell, hát igyon egy pohár whiskyt - a lényeg, hogy döntsön jól.

A századik jelentkező után zárjuk az ajtót. Vajon ki lesz a 100 legelszántabb, legbátrabb cégvezető? Köztük lesz?

>>> Kattintson ide, és regisztráljon a Nomád Cégvezető Napra! >>>

Ha már korábban regisztrált, akkor nincs teendője. Csak dőljön hátra, és kezdjen búcsúzkodni az irodájától. A Nomád Cégvezető Nap végére garantálom, hogy soha többé nem akar majd irodából céget vezetni.

Ma azért nincs a kezemben se láncfűrész, se villáskulcs, sem egyéb, hozzám illő szerszám, mert rájöttem, hogy valamit rosszul csinálok.

Azért szedtem szét, és azért fogom összerakni azt a biciklit, amit a múltkor láncfűrésszel megtámadtam - ha nem látta azt a részt, akkor sürgősen pótolja -, és azért írok olvashatatlanul hosszú blogbejegyzéseket arról, hogy mi módon is szabadulhatna ki az irodájából, mert azt szeretném, ha Ön is kipróbálná, hogy milyen az, amikor munkaidőben is szabad.

Annak idején azért alapítottam a cégemet, mert szerettem volna megszabadulni attól, hogy mások hozzanak döntéseket helyettem, hogy mások elképzelései szerint dolgozzak, hogy mások alakítsák a sorsomat. Azért, mert úgy gondoltam, hogy a saját erőmből, a saját döntéseimen keresztül több esélyem van elérni azt, amiért élni szeretnék.

A legtöbb cégvezető ugyanezért épít vállalkozást, aztán később - mint annak idején én is - beáll önkéntes rabszolgának. Ennek egyszer véget kell vetni, és vissza kell szerezni azt, amiért az egészbe belekezdett.

És erre most kap egy soha vissza nem térő esélyt.

Most dobjon el mindent, és gondolja végig: miért akart élni, amikor a vállalkozását alapította?

Nagyon pontosan emlékszem, hogy én miért is akartam élni akkor, amikor 2000. március 28-án megalapítottam a Bélyegző Expresszt. És szeretném, ha most Ön is visszagondolna arra, hogy miért is hozta létre a cégét.

Idő

Én azért, hogy egyszer majd annyi időm legyen, amennyit csak akarok, és ha egy reggel arra ébredek, hogy ma délelőtt szeretnék moziba menni, akkor ezt megtehessem. Ha aludni szeretnék, akkor alhassak. Anyagi veszteség és lelkiismeret-furdalás nélkül. Vagy ha aznap kirándulni mennék a gyerekeimmel, akkor megtehessem. Nem arról beszélek, hogy nem akarnék dolgozni - ahhoz túlságosan szeretem a munkámat -, hanem arról, hogy magam választhassam meg, hogy mikor pihenek, és mikor hajtok. A munkámat szeretem én magam beosztani.

Pénz

Persze azt is kitűztem, hogy annyi pénzem legyen, amennyi ahhoz kell, hogy ezt bármikor megtehessem. (Egyébként ez nem is olyan nagy összeg.)

Aki szerencsés alkat, az gazdagon is ugyanazokat a dolgokat szereti, mint amiket akkor szeretett, amikor nem volt pénze, csak most már megengedheti magának, hogy megvegye őket. Ráadásul a gazdagságról is többnyire téves fogalmaink vannak. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy egyenlő a bankbetét nagyságával. Pedig legfeljebb arányos vele. Legfeljebb.

Gazdag az, akinek sok élete van. Sok, mint hosszú, és sok, mint tartalmas. Ehhez persze kell pénz is. Meg idő. Meg szabadság. Az utóbbiakról rendre elfeledkezünk.

Biztos vagyok benne, hogy annak idején Ön is úgy alapított céget, hogy kitűzött bizonyos célokat. Itt az ideje, hogy visszaemlékezzen, és felidézze, mik is voltak ezek. Fogadok, hogy köztük van, hogy legyen ideje magára, a családjára. Nekem köztük van.

A cég

A cége addig jó, amíg azt a célt szolgálja, amire kitalálta, amiért létrehozta. Nem azt mondom, hogy egy új cégnek az első naptól szállítania kell ezt, mert ilyen nincs, de azt igen, hogy néhány jól átgondolt, szorgosan végigdolgozott alapozó év után minden cégnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy aki létrehozta, ki tudja belőle venni azt, amiért kitalálta.

Egy biztos: bármi is volt a listán, amikor a cégét megálmodta, a szabadság biztos köztük volt. Persze jó kérdés, hogy szabad ember-e az, aki nap mint nap be van zárva egy irodába...

De hadd kérdezzek valamit!

Amikor valami nagyon fontos dolgot kell kitalálnia, amikor valami stratégiai döntést kell meghoznia, amikor tervezni, nagyot álmodni kell, milyen helyet keres a gondolkodáshoz? Hová vonul el?

A legtöbben erre a kérdésre mondanak egy helyet. Például a kertet, a zuhanyzót, a lakás egy szegletét, egy kávézót, egy éttermet. Van, aki a járművekre esküszik: beül a kocsijába, és autózik egyet, van, aki repülőúton ír blogot, van, aki vonaton szeret gondolkodni.

Aztán vannak, akik nem helyszínt, hanem időpontot jelölnek meg. Nekik mindegy, hol vannak, a lényeg, hogy a napnak az a szaka legyen. A legtöbben a kora hajnali vagy a késő esti órákra esküsznek, mert akkor van a legnagyobb nyugalom.

És most az tegye fel a kezét, aki azt mondta, hogy ha nagyon kreatív gondolatokra van szüksége, ha elmélyülten akar elmélkedni, akkor bemegy az irodába munkaidőben. Na ugye. Erről beszélek.

Irodát elfelejteni!

A cégvezetés egy nagyfokú kreativitást igénylő feladat. Miért csinálná akkor az irodából? Az egyetlen helyről, ahonnan nem lehet rendesen csinálni?

A jó munkához zavartalan, megszakítás nélküli időszakokra van szükség. Az iroda erre alkalmatlan. Na de akkor mit keres még mindig ott?

Kiszámolta már, mennyit költött és költ folyamatosan az irodának arra a pár négyzetméterére, amelyen dolgozik? Az eszközökre, kütyükre, amiket oda halmozott fel? Az egyetlen érv, ami az irodája mellett szól, hogy már annyi pénzt ölt bele, hogy sajnálná kidobni. De ez rossz érv.

A bárhonnan dolgozás szabadsága

Ha ennek a pénznek a töredékét elkölti arra, hogy nomádabbá teszi az életét, akkor egyszer és mindenkorra biztosíthatja magának a bárhonnan dolgozás szabadságát. Nem egyszerűen jobban fog majd dolgozni, de ki fog nyílni a világ, és minden munkanapon átélheti azt a szabadságot, amit utoljára akkor érzett, amikor a gimnáziumban meglépett fizika óráról.

Akár mindennap máshonnan dolgozhat. Ezernyi inspirációt gyűjthet be, és ezt felhasználhatja a munkája során. És persze, ha akar, akár be is mehet az irodájába. De egy idő után erről le fog szokni. Akar fogadni?

Mennyi időt spórol így?

Napi átlag 30 perc munkába járással töltött idővel (és ugyanennyi hazamenetelre pocsékolt idővel) számolva évi 200 órát, ami 5 munkahétnek felel meg. 10 év alatt 50 munkahetet spórol meg. Vagyis Ön most arról dönt, hogy 10 évből 10-et az irodában dolgozik, vagy kilencet dolgozik valahol szabadon, és a tizedik évet kiveszi szabadságnak. Mert végül is erről beszélünk.

Nehéz ezt kivitelezni?

Egyáltalán nem. És most végre a gyakorlatban is megmutathatom Önnek, hogy hogyan kell.

Feltéve, ha elfogadja a meghívásomat, és eljön 2012. április 12-én a Tahitian Noni Arénába, a MOM Parkba, a

Nomád Cégvezető Napra!

Mi oka volna eljönni?

Ez a nap pontosan Gagarin űrutazásának 51. évfordulójára esik. Ez persze nem jelent semmit, de én mégis úgy gondolom, hogy jó ómen arra nézve, hogy most akarjuk a cégét Föld körüli pályára állítani és távirányíthatóvá tenni.

Kik lesznek ebben a segítségünkre, és mit fog hallani tőlük?

A legjobb szakemberek jönnek el, hogy Ön mindent megtudhasson tőlük arról, hogy hogyan teheti a cégét távirányíthatóvá, hogyan dolgozhat sokkal szabadabban, hogyan lehet több és jobb ideje.

Doubravszky György

Hadd kezdjem azzal, akitől én is mindent tanultam, akinek azt köszönhetem, hogy a cégem távirányítással is megbízhatóan működik. Doubravszky György, a Bagolyvár Könyvkiadó tulajdonosa és ügyvezetője, a felejthetetlen Időforrás, a szabadság élménye című munka szerzője, a Mobil Szervező szellemi atyja fogja elmondani Önnek azt, hogy hogyan tudja gyökeresen megváltoztatni az időgazdálkodási szokásait.

Megtanítja, hogy miként tegyen különbséget sürgős és fontos dolgok között, hogy hogyan töltse meg a határidőnaplóját először azokkal a dolgokkal, amelyek az Ön számára fontosak és igazán fontosak, és hová, főleg milyen rendezőelv szerint szúrja be az egyébként kötelező napi teendőket.

Ez egy fegyelmezett rendszer fegyelmezetlen embereknek.

Gyuri Időforrás előadása volt az, ami annak idején az egész életemet megváltoztató döntésre sarkallt, és tőle kaptam az időgazdálkodáshoz szükséges teljes gyakorlati útmutatást is. Itt az ideje, hogy Ön is megismerje! Utána soha többé nem lesz már olyan, mint azelőtt volt. Ezt bármikor garantálom, ha kell - végül is épp ezt teszem -, akkor írásban.

Kruska Tibor

Kruska Tibor, ha megkérdezik, mivel foglalkozik, szerényen azt mondja, mérnök informatikus. Guy Kawasaki azt írja legújabb könyvében, hogy "Dorogon élő IT-s vállalkozó". A teljes igazság az volna, hogy Tibor az az ember, akit maguk elé küldtek az ufók. Hiszen nem véletlenül került bele ebbe a könyvbe. Ezért hadd áruljak el róla egy kicsit többet.

Arra nem is térek ki, hány hazai és nemzetközi cég SAP rendszerét tartja karban gyakorlatilag távirányítással, mert ez nem kisvállalati dolog. Csak halkan jegyzem meg, hogy olyan cégek bízták rá a rendszereik üzemeltetését, akiknél egy esetleges rendszerleállás percenként tízezer eurós károkat okozna - de nem okoz, mert ezek a rendszerek Tibornál jó kezekben vannak. De nem ez az, amiért érdemes figyelnie rá, ez csak egy mellékes tulajdonsága. 

Tibor az az ember, aki bármikor, bárhonnan, egy tetszőleges számítógép mellől el tudja vezetni a cégét. És mellette ugyancsak e számítógép mellől rajta tartja a kezét a cégem teljes webhosztingjának, levelezésének és hírlevélküldő rendszerének az ütőerén. És még egy csomó más cég ugyanilyen rendszerén is.

Ha egy gonosz ember elveszi tőle ezt a számítógépet, és egy láncfűrésszel kettévágja, Tibor nem jön zavarba. Előveszi az okostelefonját, vagy leül egy másik számítógép mellé - bármilyen számítógép mellé! -, és ott folytatja a munkát, ahol abbahagyta.

Tibor egy csomó olyan ingyenes vagy filléres megoldást fog mutatni, amelyek abban tudnak segíteni Önnek, hogy a cégében folyó munkát a világ bármely pontjáról nyomon tudja követni, közösen végezhessen el feladatokat Öntől és akár egymástól is távol lévő emberekkel.

Hertay Ákos

Amikor valami igazi nomád kütyüre van szükségem, először mindig Ákos véleményét kérem ki. Azokra a szerkezetekre esküszik, amelyek sokáig bírják feltöltés nélkül, nem törnek könnyen, kézre állnak, és a kezelésük pofonegyszerű. Mindezek mellett azt vallja, hogy minden munkáról legyen egy jó friss mentés valahol, jó távol az eredeti anyagtól.

Most is azért jön el hozzánk, hogy tartson egy vérbeli kütyüparádét. Meg fogja mutatni, hogy melyek azok a kis méretű, de nagy tudású herkentyűk, amelyek úgy kellenek egy nomád cégvezetőnek, mint túrázónak a svájci bicska.

Ákos szerint a kihívás nem az, amikor kávéházból nomádkodik az ember, mert ott van villany. Ott vannak a szakma igazi szépségei, amikor több kilométeres körzetben nincs áram, mégis dolgozni szeretnénk, mégpedig online.

... és persze a bicikli. Sőt! Biciklik!

Biztosan emlékszik rá, hogy a múltkor láncfűrésszel támadtam egy jobb sorsra érdemes kerékpárra. Azóta hasonló sorsra jutott egy másik, egy női bicikli is.

Mindketten azt élik most át, amin az Ön cégének is át kell majd esnie: teljes szétszedés, a használhatatlan alkatrészek eldobása, újak beszerzése, régiek felújítása, alapozás, festés, összerakás - és a végén egy hatalmas vááááóóó! (Részletes, képes-videós jelentés hamarosan.)

A végeredmény egy nagyon férfias férfi és egy nagyon nőies női bicikli lesz. Mindkét bicaj keresi a gazdáját - meg lehet majd nyerni őket. Nem olyanok lesznek, mint az újak, hanem jobbak lesznek minden új biciklinél. Igazi dögös városi cirkálók, amiket fontos-ember-jelmezben (=öltöny, kosztüm) is nyugodtan lehet használni. A csomagtartójuk pedig tele lesz nomád cégvezetőknek való cuccokkal!

Hogy kik lesznek azok a szerencsések, akik a nomád cégvezetésre alkalmas bicikliket hazavihetik, arról hamarosan többet is mondok - majd figyelje a blogot!

Most az a legfontosabb, hogy tegye szabaddá magát 2012. április 12-ére, és mielőbb regisztráljon a Nomád Cégvezető Napra, mert ilyen még egyszer nem lesz!

Mennyibe kerül a részvétel?

A részvétel ingyenes. De összesen 100 hely van. Több helyünk még pénzért sincs.

És nem, nem akarok eladni semmit.

Ez a nap azért van, mert ezzel szeretném megköszönni a blog olvasóinak azt, hogy megtisztelnek a figyelmükkel, a vevőimnek azt, hogy a bélyegzőjük elkészítését a cégemre bízták. És mindennél jobban szeretném, ha megmutatnánk a világnak, hogy Magyarországon van a legtöbb nomád cégvezető!

Szóval tegye magát szabaddá, regisztráljon, és jöjjön el 2012. április 12-én, a Nomád Cégvezető Napra a Tahitian Noni Arénába, a MOM Parkba (itt az egész pontos leírást, hogy hol találja, eltéveszthetetlen).

Most tehát az a legfontosabb, hogy gyorsan regisztráljon! 100 fős a terem, ennyi helyünk van.

Jöjjön el, és legyen Ön is nomád cégvezető!

>>> Regisztrálok a Nomád Cégvezető Napra!