Sok vastag toll sok sorsot ír, sok könyvbe sok nevet,
kövér pecsétet ütnek rá különböző kezek.
Még azt sem mondod, hé, itt vagyok, vagy azt, hogy mi újság,
még meg se éltél egy napot, s már kapsz egy cédulát.

Hány cédula egy élet?

(Presser - Adamis: Hány cédula egy élet)

Sokan állítják, hogy egy kihalófélben lévő iparág termékével foglalkozom. Erre én mindig azt szoktam mondani, hogy a bélyegzőnek lassú halála lesz. És nem a bürokrácia fogja életben tartani, sem pedig az, hogy kötelező (hiszen már legalább 25 éve nem az!), hanem az, hogy praktikus.

Különben is: az ember élete pecsétes iratok halmaza. Persze, ha az ember kezében kalapács van, mindent szögnek néz. De ha nekem nem hisz, nézze meg ezt a pár perces videót. Ugye, hogy igazat mondtam?


Írta: belyegzoexpressz  @ 2015/12/08 11:55

A történet az idén nyáron esett meg a családi nyaralásunk első napján. Jobban mondva napfelkelte előtt.

A gyerekeket éjfélkor keltettük. Mi le se feküdtünk, mert hajnali 2-re már a reptéren kellett lennünk, mivel 4-kor indul a gép. Rendes légitársaság ilyenkor nem repül, de az utazási irodák szerződött charterei mindenre képesek. A jó oldalát néztük: már reggel ott leszünk a tengernél.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2015/05/05 16:56

25 évvel ezelőtt még volt két poénom, amit bármikor el tudtam sütni, mindig telibe talált, és népszerű is voltam vele. Az egyik az volt, hogy tetszőleges méretű és összetételű társaságban azt kértem, hogy mondok három kategóriát, és mindenki jegyezze meg az első dolgot, ami az eszébe jut. Én pedig 90% biztonsággal meg fogom mondani, mi volt az. Először mindenki gondoljon egy színre - megvan? -, aztán egy gyümölcsre, és ha ez is megvan, akkor egy költőre.

Akkor mondom a válaszokat: a szín a piros, a gyümölcs az alma, a költő Petőfi.

Ez 25 éve még 100-ból százszor bejött. Mára annyit változott a világ, hogy nincs is kifejezetten jellemző válasz. Hatalmas a szórás, nincs jellemző szín, nincs jellemző gyümölcs, költőt meg jó, ha tud mondani valaki.

A másik poén, irodalmi jellegű volt, és ez is 100-ból százszor ült. Amikor én voltam gimnazista, mindenki tanulta Pilinszky Négysorosát. Annyira népszerű volt, hogy még a Hobo Blues Band is belecsempészte a Vadászat c. albumába. Igaz, hogy akkor egy tantestületben dolgoztam, de valahányszor valaki égve hagyta a folyosón a villanyt, csak annyit mondtam: "Ma ontják véremet." Erre röhögés, mert azonnal leesett, hogy le kell kapcsolni a lámpát.

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

Ma már meg se próbálom elsütni ezt a poént. És az élet ennél sokkal kegyetlenebb.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2015/03/05 00:21

Bármit is tegyek a "Beatles utáni" időben, a gyászbeszédemnek így kell kezdődnie: "John Lennon, ex-Beatle..."

(John Lennon)

Az idén tizennyolcadik évemet taposom a bélyegzős szakmában. Aki akkor született, amikor először üzletszerűleg bélyegzőt fogtam a kezembe, ma már büntethető. Míg én ezeket a kütyüket szórtam szét a világban, csecsemők nőttek fel, és akár több nyelvvizsgát is szereztek, pár év múlva pedig már diplomáznak. Velük egy csomó minden történt, míg velem látszólag csak annyi, hogy bélyegzőket adtam-vettem.

18 év után - ebből 15 a Bélyegző Expressz élén - itt az ideje elmesélni, hogy kerülök ide. Elmondom dióhéjban.

Kókuszdióra kell gondolni.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2015/01/22 17:51

Nem vagyunk egy tévézős család, a zenei tehetségkutatókból pedig már több, mint eleget láttunk. Ennek ellenére a gyerekeim még mindig találnak valami ellenállhatatlant az X-Faktorban, így szombatonként nézik. Bár engem hidegen hagy, annyit szoktam kérni a kisfiamtól, hogy szóljon, amikor jönnek az ufók (így hívjuk a Tha Shudrast). Ezt az egy produkciót mindig megnézem.

Elképesztően jól bánnak a hangszereikkel, nagyon értenek a hatásokhoz mind zeneileg, mind az egész összképben, nagyon következetesen ragaszkodnak az elég eredeti sztorijukhoz (a történet szerint egy másik bolygóról jöttek), és nagyon ügyelnek arra is, hogy egyetlen pillanatra se essenek ki ebből a szerepből. A nap 24 órájában azoknak látszanak, aminek mondják magukat, amit lehet szeretni vagy nem szeretni, de a Beatlesnek például egyszer nagyon bejött. Az egész, amit művelnek a színpadon, valami új, merész, nagyon szabad dolog. Egyszerűbben mondva: tetszik, na, és szeretem, amikor valakinek pont annyira csúszik a kuplungja, amennyire kell.

Na de nem a zenei ízlésemről szeretnék értekezni.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2014/11/19 10:38

Egy házasság akkor lesz boldog, ha férj és feleség meg tud egyezni abban, hogy alulról vagy fölülről adagolós legyen a vécépapírtartó, és hátulról vagy középről nyomják a fogkrémet. A világ elviselhetősége vagy elviselhetetlensége többnyire apró dolgokon múlik. Mint azt a mai példa is mutatja majd.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2014/03/18 01:26

Nem, a kérdés most nem az, hogy ez itt egy következmények nélküli ország-e. Ha választási ciklusonként egyszer minimum egy évig jobb dolgunk sincs, mint azon lelkendezni, hogy ugyanazokat a politikusokat cserélgetjük más-más márkanevek alatt, ha ettől reméljük a sorsunk jobbra fordulását, és ha azt hisszük, hogy ezért érdemes élni, akkor persze igen. De most egyáltalán nem erről akarok beszélni. A kérdés inkább az, hogy mi, akik ebben az országban élünk, vagyunk-e annyira bölcsek és alázatosak a mieink, az utódaink dolgaiban, mint Burkina Faso népe. No politika. Csak elmélkedjünk.

De előbb egy másik afrikai történet.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2014/01/30 01:04

Nincs unalmasabb, mint az év végén ötösével kapni a partner cégektől az "ez történt velünk az idén" és "ebben az évben ezt a növekedést köszönhetjük Önöknek" típusú e-maileket. Nem vagyok mazochista, ezért az ilyeneket olvasatlanul szoktam törölni. Szadista sem vagyok, ezért erről az évről nem azzal fogok megemlékezni, hogy elmesélem, mi történt a cégemmel az idén, mert nyilván nem érdekli. Pontosabban: karácsony előtt még jó, hogy nem ez érdekli.

Inkább elmondom, mi volt az, ami nekem ebben az évben vállalkozóként sokat jelentett.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2013/12/19 02:50

A Bélyegző Expressz Hrabal emléktáblát avatott a Kopaszi gátonSzerintem nem én vagyok az egyetlen, aki gimnáziumi évei derekán cseh filmklubba járt. Lehet, hogy ez ma már nem tömegsport, annál is inkább, mert szerintem nincs már Budapesten olyan mozi, amelyik bevállalná, hogy egy éven keresztül minden héten egy estét ezeknek a filmeknek szenteljen.

Amikor én jártam, nem egyszerűen megnézhettem a filmet, de a vetítés után még beszélgethettünk is egy fimesztétával. És elég sokan ottmaradtunk a Vörösmarty Moziban, a fél éjszakát ott töltöttük minden héten. De jó is volt!

Jiri Menzel filmjeit mindenkiénél jobban szerettem. Az ő hatására kezdtem el olvasni Hrabalt - akinek annyi művét vitte vászonra, mégpedig zseniálisan.

Hrabal már 16 éve nincs köztünk. Mégis - úgy tudom - Magyarországon még nincs emléktáblája. Talán a világon se nagyon.

Ennek oka van.

Helyesbítek: eddig Magyarországon nem volt Hrabal emléktábla. Nem volt könnyű ugyanis megfelelni a Mester végakaratának.

Nekünk sikerült.


Írta: belyegzoexpressz  @ 2013/10/14 03:16

Sokan használnak a postai címzéshez is bélyegzőt. Jó ötlet: praktikus, lényegesen olcsóbb, mint a nyomdai úton készített boríték, és egy jól kitalált, esetleg akár több színben is elkészített lenyomat elég feltűnő is tud lenni.

Milyen bélyegzőt érdemes használni postai címzéshez? Mikor használjunk pecsétet és mikor ne? Mit ne írjunk rá?

És hogyan - milyen bélyegzővel - érjük el, hogy a levelünket biztosan kibontsák?


Írta: belyegzoexpressz  @ 2013/10/02 22:41
« Újabb bejegyzések Korábbi bejegyzések »