A jó ötletek egyszerűek. Éppen ezért elég sokat fillérekből is meg lehet valósítani. Vagy legfeljebb forintokból. A hozamuk viszont milliós is lehet.

Két példát hoztam, az egyik szó szerint filléres, de a másik is csak alig több, mint 100 vagy pár száz forintnyi. Engem az egyik ötlet egy 16 ezres döntés meghozatalában segített, a másik pedig arra volt jó, hogy fűnek-fának mutogassam valaminek a referenciáit, amit az átlagnál drágábban vettem, de az első pillanattól tudom, hogy megérte.

A dolog legszebb része az, hogy a példákat egyenesen a cipőboltból hozom.

Folyton forradalmi megoldásokat keresek, és ezt már a családomra is kiterjesztettem. (Még bírják.) Legutóbb a nyaralást forradalmasítottuk, ugyanis azt találtam (-tuk) ki, hogy a maradék egy hét közös szabadságunkat nem egy fix helyre elutazva töltjük, hanem mindennap máshová megyünk.

Elsőre jó ötletnek tűnt, másodikra még annál is jobbnak - őszintén ajánlom mindenkinek.

Mivel a kisfiam imádja a vonatokat, úgy döntöttünk, egyik nap ellátogatunk Bécsbe a Railjettel.

Jól sejti: az, hogy utazgattunk, csak ürügy ehhez a bejegyzéshez. Valójában arról lesz szó, hogy milyen üzleti ötletekkel találkoztam, illetve milyen további agymenéseim voltak az út során közvetlen környezetem őszinte sajnálatára.

Majdnem mindenki kedvel legalább egy Michael Jackson számot. Még én is néhányat, pedig sosem voltam a rajongója.

A világ nagyobbik része megőrült érte. Bármit csinált – márpedig botrányok azért voltak körülötte –, egész életében, de még halálában is népszerű tudott maradni.

Ennek persze az az egyik oka, hogy valóban ritka nagy tehetség volt. Nem is tudom, van-e még példa arra, hogy valaki egyszerre legyen kitűnő zeneszerző, páratlan hangú énekes és utolérhetetlenül jó táncos.

Nem voltam a rajongója. De mindig is szerettem volna úgy dolgozni, mint Michael Jackson. Annyi szenvedéllyel, olyan fókuszáltan, és olyan jó stábbal.

A múltkor szembe jött velem a This is it című DVD-je. Ez az a film, amelyet akkor forgattak, amikor Jackson az utolsó színpadi szereplésére készült, amelyet végül már nem élt meg. Igaziból azért vettem meg, mert kíváncsi voltam, hogy a felvétel hamisítvány, vagy Jackson tényleg készült erre a koncertre.

Ahogy a filmet nézni kezdtem, pár perc után már nem az érdekelt, hogy az anyag eredeti-e, vagy tényleg korábbi próbákból vágták-e össze. Néhány perc után már nem tudtam másra figyelni, csak arra, ahogy ez az ember dolgozik a színpadon. Ahogy egy feladatra összpontosít, és eléri, hogy mindenki, aki részt vesz a produkcióban, 100% fölötti teljesítményt nyújtson. Éspedig boldogan.

Megnézhettem egy olyan munkamódszert, amit mindenkinek ismernie kellene, aki csapatot vezet, kreatív munkát végez, és kimagasló teljesítményt vár el magától és a munkatársaitól.

Összegyűjtöttem, mi lehet az Michael Jackson munkamódszerében, ami utolérhetetlenné tette őt. Ha ezeket Ön is megtanulja – és következetesen alkalmazza a cégében –, úgy fognak rajongani a vevői Önért, mint Jacksonért a lemeze vásárlói. És nem mellesleg a munkatársai is imádni fognak majd a cégében dolgozni.

Következzen néhány Michael Jackson titok, amit minden cégvezetőnek meg kellene tanulni.

Nem győzöm elégszer mondani: a legjobb ötleteket tálcán kínálja az élet. A legtöbbször úgy megyünk el mellettük, hogy észre se vesszük őket.

A mai, tényleg egyperces történetem is ilyen, és biztos, hogy napokon belül kitalálok valami hasonlót a saját cégemben is.

Önnek is elmesélem, hátha használni fogja.

Ez a három hét nyaralás megint megtanított valamire.

Először is arra, hogy bizony nagyon jó dolog egyszerre, huzamosabb időre elutazni (ha van rá lehetőség), jobb, mint több kis részletben. Így az elején olyan, mintha soha nem lenne majd vége. Ha az ember közben nem kezdi el visszaszámlálni a napokat -- korábban én félidőtől mindig ezzel szúrtam el magamnak --, akkor ez a végtelen szabadság érzés mindvégig megmarad, nincsenek mellé a szokásos melankolikus felhangok.

Az idén ebben nagyon jó voltam. És eztán ez így is lesz.

Végtelen szabadságomban felelőtlenül szemlélődhettem, jó dolgokat láthattam és olvashattam.

Ezekből hoztam néhány petárdadurranásnyit.

--- Mikor érünk már oda a Pedróba? --- kérdezte a kisfiam először akkor, amikor ebéd után biciklire ültünk. Vagyis ő beült a kis utánfutójába, amit húzva csendben égettem el a most begyűjtött kalóriákat, majd 2 percenként újra megkérdezte, hogy messze van-e még.

Nem csodálom, hogy ennyiszer nyaggatott. Az egész Balatonon ugyanis itt a legfinomabb és a legkülönlegesebb a fagyi. De ha csak ennyi volna, nem tekertünk volna el oda a nyaralás minden napján, még esőben is.

A Pedrót egyébként csak mi hívjuk Pedrónak. Konkrétan én neveztem át Pedro de la Rosa Forma-1-es versenyző iránti tiszteletből. Mert egyébként a helye eredeti neve az, hogy...

Briliáns ötletekért nem kell feltétlen külföldre menni. A legjobbak az orrunk előtt hevernek.

Ha például szeretné tudni, hogyan ad el egy cég tömegeknek olyasvalamit, amiről a vevői azt sem tudják, amikor belépnek hozzá, hogy van, sem azt, hogy kell-e nekik, ráadásul ezt a valamit 163%-kal drágábban adja, mint azt, amiért eredetileg odamentek, akkor érdemes figyelnie.

Mert lehet, hogy Önnek is lehet ilyenje.

Családommal az idén is úgy tettünk, mint normálisék, vagyis elmentünk nyaralni.

Persze a feleségem néha rám szólt, hogy "kapcsolj már ki". Mert ha látok valami jó ötletet, rögtön tartok neki egy hosszú előadást, hogy ez miért zseniális, ráadásul azonnal elkezdem törni a fejem azon, hogy hogyan lehetne ezt átültetni az én cégem marketingjébe is.

De azért --- mint a képen is látszik --- főleg pihenek. Ez itt egy retró kirándulás egy retró holland biciklivel (úgy vateráztam pár éve, imádom!), az utánfutóban pedig a kisfiam ül, akit így vittem el a gyerekkori táborozások egyik helyszínére. (Itt például vagyonokért lehetne úttörőnyakkendőt, meg kisdobos sípot árulni --- de nem teszi senki.) Szóval igenis pihenünk.

A feleségem persze meg van róla győződve, hogy én nem is tudok pihenni, merthogy szabadság alatt is dolgozom. De ez nem így van. Az a helyzet, hogy a jópofa dolgokért mindig is rajongtam, és akkora szerencsém van, hogy a munkám túlnyomó részt abból áll, hogy jópofa dolgokat kell kitalálnom. Vagyis nem úgy van, hogy a szabadságom alatt dolgozom, hanem szórakoztató munkám van, és a biciklizést kivéve szinte ugyanazt csinálom munkaidőben, mint nyaralás közben: jó ötleteken merengek. Na mindegy, ezt néha nehéz itthon elmagyarázni.

De ha már nyaralunk, és ha már látok jópofa dolgokat, mutatok néhányat.

Van 5 kérdés, amit ha nem tesz fel a vevőinek, soha nem fogja tudni, hogy jól vezeti-e a cégét. De ez csak a kisebbik baj. Ha nem kérdezi meg a vevőit, annyit se fog tudni róluk, hogy egy hirdetésben hogyan szólítsa meg őket.

Mi lehet ennek a következménye?

Minimum annyi, hogy --- jobb híján --- rossz mintákat követő hirdetéseket fog feladni, és ezekkel nem olyan érdeklődőket fog vonzani, akik az Ön termékét (vagy szolgáltatását) keresik. Így egy csomó pénzt költ majd el anélkül, hogy a hirdetései vevőket konvertálnának.

Kár azt hinni, hogy Ön ismeri a cége erősségeit: a vevői nem az Ön szemével nézik a vállalkozását. Higgye el --- saját tapasztalat ---, van mit tanulni tőlük. Ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy Ön arra a legbüszkébb, amit a vevői a legjobban szeretnek Önben.

Mi tehát az az 5 kérdés, amit feltétlenül fel kell tennie minden vevőjének?

Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor előttünk magasodik egy új projekt, és akkora feladatnak látszik --- akkora is ---, hogy eltörpülünk mellette. A legtöbbször sokáig azért nem kezdünk bele, mert egyrészt leküzdhetetlen nagyságúnak látszik, másrészt nem tudjuk, hogy melyik oldala felől közelítsük meg.

Annyi részlet van, ahol el lehet szúrni az egészet, olyan áttekinthetetlennek tűnik, hogy inkább tologatjuk egy kicsit a feladatot, mintsem elkezdjük a rossz végén, vagy elhibázzuk az elején. Nem tudom, Ön hogy van vele, de én gyűlölöm a kudarcot, és biztos vagyok benne, hogy a nagy, összetett feladatok előtt azért állunk sokáig bénultan, mert félünk attól, hogy rosszul fogunk neki, és megoldás helyett kudarcot fogunk gyártani.

A feladat olyan, mintha meg kellene ennünk egy elefántot.

Hogyan is kellene hozzálátni?

Egyszerű.

Fel kell kockázni kis falatokra.

Mutatok egy módszert és egy ingyenes --- céges környezetben is ingyenes --- szoftvert.