Családommal az idén is úgy tettünk, mint normálisék, vagyis elmentünk nyaralni.

Persze a feleségem néha rám szólt, hogy "kapcsolj már ki". Mert ha látok valami jó ötletet, rögtön tartok neki egy hosszú előadást, hogy ez miért zseniális, ráadásul azonnal elkezdem törni a fejem azon, hogy hogyan lehetne ezt átültetni az én cégem marketingjébe is.

De azért --- mint a képen is látszik --- főleg pihenek. Ez itt egy retró kirándulás egy retró holland biciklivel (úgy vateráztam pár éve, imádom!), az utánfutóban pedig a kisfiam ül, akit így vittem el a gyerekkori táborozások egyik helyszínére. (Itt például vagyonokért lehetne úttörőnyakkendőt, meg kisdobos sípot árulni --- de nem teszi senki.) Szóval igenis pihenünk.

A feleségem persze meg van róla győződve, hogy én nem is tudok pihenni, merthogy szabadság alatt is dolgozom. De ez nem így van. Az a helyzet, hogy a jópofa dolgokért mindig is rajongtam, és akkora szerencsém van, hogy a munkám túlnyomó részt abból áll, hogy jópofa dolgokat kell kitalálnom. Vagyis nem úgy van, hogy a szabadságom alatt dolgozom, hanem szórakoztató munkám van, és a biciklizést kivéve szinte ugyanazt csinálom munkaidőben, mint nyaralás közben: jó ötleteken merengek. Na mindegy, ezt néha nehéz itthon elmagyarázni.

De ha már nyaralunk, és ha már látok jópofa dolgokat, mutatok néhányat.

Van 5 kérdés, amit ha nem tesz fel a vevőinek, soha nem fogja tudni, hogy jól vezeti-e a cégét. De ez csak a kisebbik baj. Ha nem kérdezi meg a vevőit, annyit se fog tudni róluk, hogy egy hirdetésben hogyan szólítsa meg őket.

Mi lehet ennek a következménye?

Minimum annyi, hogy --- jobb híján --- rossz mintákat követő hirdetéseket fog feladni, és ezekkel nem olyan érdeklődőket fog vonzani, akik az Ön termékét (vagy szolgáltatását) keresik. Így egy csomó pénzt költ majd el anélkül, hogy a hirdetései vevőket konvertálnának.

Kár azt hinni, hogy Ön ismeri a cége erősségeit: a vevői nem az Ön szemével nézik a vállalkozását. Higgye el --- saját tapasztalat ---, van mit tanulni tőlük. Ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy Ön arra a legbüszkébb, amit a vevői a legjobban szeretnek Önben.

Mi tehát az az 5 kérdés, amit feltétlenül fel kell tennie minden vevőjének?

Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor előttünk magasodik egy új projekt, és akkora feladatnak látszik --- akkora is ---, hogy eltörpülünk mellette. A legtöbbször sokáig azért nem kezdünk bele, mert egyrészt leküzdhetetlen nagyságúnak látszik, másrészt nem tudjuk, hogy melyik oldala felől közelítsük meg.

Annyi részlet van, ahol el lehet szúrni az egészet, olyan áttekinthetetlennek tűnik, hogy inkább tologatjuk egy kicsit a feladatot, mintsem elkezdjük a rossz végén, vagy elhibázzuk az elején. Nem tudom, Ön hogy van vele, de én gyűlölöm a kudarcot, és biztos vagyok benne, hogy a nagy, összetett feladatok előtt azért állunk sokáig bénultan, mert félünk attól, hogy rosszul fogunk neki, és megoldás helyett kudarcot fogunk gyártani.

A feladat olyan, mintha meg kellene ennünk egy elefántot.

Hogyan is kellene hozzálátni?

Egyszerű.

Fel kell kockázni kis falatokra.

Mutatok egy módszert és egy ingyenes --- céges környezetben is ingyenes --- szoftvert.

Ezt a 2 perces videót szinte napra pontosan 3 évvel ezelőtt készítettük, de most aktuálisabb, mint valaha!

Egyben bejelentem, hogy a mai naptól akár pecsétes papírt is adunk arról, hogy hivatalosan is megkezdődött az idei nyár!

A hölgyeknek remek indok, hogy új ruha vásárlásaikat racionalizálják férjük előtt, az urak pedig ennek fognak nagyon örülni:

"Nézd meg, ki az a 10 ember, aki most körülvesz. 5 év múlva az leszel, ami ennek a 10 embernek az átlaga."

Doubravszky György, a Bagolyvár Könyvkiadó tulajdonosa mondta ezt akkor, amikor három éve az időgazdálkodás mesterfogásait tanultam tőle.

Gyurit van szerencsém közeli barátaim között számon tartani. Ez nemcsak azért nagyszerű dolog, mert mindig időben értesülök arról, ha kiad valami kihagyhatatlan könyvet (ez elég gyakran megesik nála). Azért is jó, mert időnként leülünk beszélgetni, és abból mindig tanulok valamit.

Azt, hogy hogyan találjam meg a fókuszt egy vállalkozásban, hogyan helyezzem el a súlypontokat, hogyan találjam meg az egyensúlyt vállalkozás és magánélet között, és ehhez hogyan igazítsam hozzá az időgazdálkodásomat, Gyuritól tanultam meg. Ha ő nincs, ma is 16 órát ülnék az irodámban, és semmivel se végeznék többet, mint így, hogy a Bélyegző Expresszt online mobil eszközökről irányítom, tetszőleges helyszínekről (praktikusan többnyire otthonról).

Valahányszor beszélgetünk, egy életfilozófiával gazdagabban térek haza.

Mert Doubravszky Györgyről nem csak azt érdemes tudni, hogy körülbelül tízszer annyi könyvet olvas el, mint amennyit megjelentet (azt is olvassa ugyanis, amit végül nem talál kiadásra alkalmasnak), hanem azt is, hogy ő korunk egyik nagy filozófusa.

A legjobb történeteket az élet írja. Tegnap, amikor ezt a kis játékot indítottam, még fogalmam sem volt róla, hogy a zenélő bélyegző, a féltve őrzött Melody Printy, amihez úgy vadásztam elemet a kimerült eredeti helyett, hamarosan nem lesz már az enyém.

Pedig mennyit vártam rá, hogy legyen nekem is egy ilyen! Mióta terveztem, hogy életre keltem benne a kis zenélő szerkezetet, amit annak idején beleépítettek!

Következik a megfejtés és egy rendkívüli történet.

Mit játszik tehát a Melody Printy?

Most kiderül!

Ez aztán retró a javából!

Egy igazi gyöngyszem a hetvenes évekből, amikor Róna üdítőt ittunk. Meg Márka meggyet. Négyszeres áron vettük a Donald rágót, mint a hagyományos magyar golyó formájút, mert ebben mindig volt képregény. Kék és zöld színű gombócokban kapható olasz fagyiról álmodoztunk, mert a csoki-vanília-puncs választékot szűkösnek éreztük, de nem volt más. 100%-os műszálas iskolaköpenyt hordtunk, és megbámultuk az I-es Golfokat.

Na, ezekben az években készült ez a csoda.

És persze nem az a kérdés, hogy ez mi, mert a vak is látja, hogy egy régi Trodat bélyegző.

A kérdés sokkal izgalmasabb.

Egy bélyegzőkészítőnek kötelessége minden megrendelés dokumentációját 5 évig tárolni. Ez nálunk azzal jár, hogy van egy komplett raktár, ahol szinte semmi mást nem tartunk, csak az elmúlt 5 év bélyegző megrendeléseiről beérkezett faxokat, kinyomtatott e-maileket és helyben kitöltött megrendelőlapokat.

Minden évben kirámolunk 12 havi dokumentációt. Szívünk szerint az egész kupacot --- ami több hatalmas kartondoboznyi papír --- kidobnánk a szelektív hulladékgyűjtőbe.

De nem tehetjük, mert minden megrendelés bizalmas adatokat tartalmaz. Ha ezt a rengeteg papírt kidobnánk, még bajba is kerülhetnénk.

Ha épp akkor jár arra egy szemfüles riporter, akkor rövid úton médiasztárok lehetünk --- például bekerülhetünk az aznap esti Fókusz adásába. De ha ennél is pechesebbek lennénk, akkor az adatok nem megfelelő kezeléséért akár bíróság elé is állíthatnának bennünket. (Praktikusan engem, mert én vagyok a cégvezető.)

Nem árt tehát körültekintően kezelni a bizalmas adatokat.

Ezért aztán korábban minden ilyen nagy kukázó napon elővettük a nagy iratmegsemmisítőt, és napokig csak daráltuk a papírokat.

De ennek most vége!

Elég Rejtő könyvet olvastam ahhoz, hogy tudjam: modern gondolkodású ember nem babonás, és nem hisz a badarságokban, mert aki minden hétfőn hármat köp kelet felé egy barna kavicsra, azt nem érheti megrontás.

Ezért is mondom, hogy a péntek 13. nálunk nem szerencsétlen nap, hanem a játék napja.

És ha játék, akkor nyeremény!

Kell hozzá egy kisebb adag kreativitás, meg kell egy kis gyorsaság, de ez mind megvan Önben, úgyhogy szerencse fel!

Levesszük a rontást péntek 13-áról!

A feladat egyszerű, a nyeremény pedig a következő képen látható bélyegző.

Bár a mai címet József Attila Egyszerű ez című verséből kölcsönöztem, a bejegyzés nem irodalmi tárgyú lesz. (Bár a cikk után érdemes elolvasni a költeményt is, olyan érzése lesz utána, mint az ájult embernek, akit életre pofozott a mentőápoló.)

A QR-kódról sem írok ma, de hamarosan visszatérek ehhez a témához is.

Találtam valamit, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni, és biztos vagyok benne, hogy Önt is érdekelni fogja. Vagyis úgy sejtem, nem teheti meg, hogy ne foglalkozzon vele.

Ahhoz, hogy valami fogalmat tudjak alkotni a nyugati és a keleti ember gondolkodása közötti elképesztő különbségről, látnom kellett, hogyan élte át Japán a 2011. márciusi földrengést és szökőárt.

Eddig mindenütt azt láttam, hogy egy ilyen kaliberű természeti katasztrófa után automatikusan kitört az anarchia. Máshol egy katasztrófa után 24 órán belül tömegesen kezdtek fosztogatni az emberek, és a hadsereg a kármentés és a túlélők felkutatása helyett a rendfenntartással volt elfoglalva. Ezzel persze jelentősen csökkent a sérültek és az eltűntek túlélési esélye.

A fosztogatás ilyenkor a legtöbbször a túlélésért folyik: élelem és ivóvíz annak jut, aki a legügyesebben meg tudja szerezni. És persze vannak a hiénák is, akik mindig is fosztogatásból éltek, és egy ilyen zűrzavar csak kapóra jön nekik.

De Japánban valami egész más történt, mint korábban bárhol máshol.

Japánban nem fosztogattak, hanem elmentek a legközelebbi megmaradt közérthez, türelmesen, rendezett sorokban állva kivárták, amíg sorra kerülnek, és pénzért megvásárolták az ivóvizüket és az élelmüket. És amíg órákig sorban álltak, beszélgettek egymással.

Akinek megmaradt a háza és a munkahelye, rögtön a katasztrófa másnapján munkába indult --- öltönyben és nyakkendőben.

Láttam egy fényképet egy autópálya szakaszról, amely a földrengéstől szétnyílt, szabályosan két részre szakadt. Hat nappal a földrengés után helyreállították, és átadták a forgalomnak.

Európa végighisztizte a sérült atomerőmű körül zajló eseményeket. A japánok meg csendben tették a dolgukat. És nekik volt igazuk.

Az egész katasztrófa utóéletében az volt a furcsa --- holott ez lenne a normális ---, hogy a gondolatok és a tettek nem a "jaj, mi történt", hanem a "hogyan tovább" körül forogtak. És minden nagyon fegyelmezetten, ezért hatékonyan történt.

Ezt látva gondolkodtam el azon, hogy bizonyára van valami a keleti kultúrában, amit meg kell tanulnunk.

Amit ma mutatok Önnek, az ugyan nem Japánnal kapcsolatos. De bemutatja, hogy mi az, amiért a nyugati világ egyetlen évtizeden belül elveszíti dominanciáját, és átadja a vezető szerepet --- ha tetszik, ha nem --- a keleti világnak.

Ha megtanulja, van esélye versenyben maradni. Ha nem, akkor már most iratkozzon be egy kínai nyelvtanfolyamra, hátha lehet még alkalmazott egy szövőgyárban.